(VII. 2.) Uralkodók és királyok részére

 

2. Csien Vu meglátogatta a bolond Csie-jü-t*, aki ezt kérdezte tőle:

-- Mit mondott neked Zsi-Csung Si?

-- Azt – felelte Csien Vu -, hogy amikor az uralkodók a saját nézeteiknek megfelelően alakítják ki törvényeiket, módszereiket, szabályaikat és előírásaikat, akkor nem lesz senki, aki ezeknek ellen merne szegülni és mindenki meg fog változni általuk.

-- Ez álszent erény (de) – legyintett Csie-jü – Ha valaki így kormányozná az Égalattit, az olyan lenne, mintha át akarna gázolni a tengeren vagy mélyre akarna ásni a Ho-ba (Sárga-folyóba) vagy egy szúnyogot akarna rávenni arra, hogy hegyet cipeljen a hátán. Amikor egy bölcs kormányoz, akkor vajon az emberek tetteit irányítja? Nem, hanem mielőtt kormányozni kezd, saját magát hozza rendbe, majd megbizonyosodik arról, hogy minden azt teszi, amit tennie kell. Gondolj bele, a madár magasan száll, hogy elkerülje az íjász nyílvesszőjét és a kis egér mély lyukat ás a szent hegy alá, hogy elkerülje azt, hogy kiássák vagy kifüstöljék. Butább volnál ettől a két kis élőlénynél?**

 

(*Már mindketten feltűntek az I. fejezet 5. részében, Csie-jü pedig a IV. fejezet 9. részében.

**Minden élőlénynek megvan a maga természetes képessége. A helyes uralkodás az, ha békén hagyják a dolgokat/embereket, és akkor a dolgok/emberek maguktól is helyesen cselekszenek. "Ha én nem-cselekvő vagyok (vu-vej), akkor a nép magától megváltozik; ha én szeretem a nyugalmat, akkor a nép magától megjavul (...)" Lao-ce, 57. vers, Tőkei Ferenc fordítása.)

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Fun Yu-lan: Chuang Tzu (angol nyelven)

(VI. 6.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

6. A Nagy Tömeg (természet/univerzum) testet ad, életem delén nehéz munkát, idős koromra nyugalmat, halálom után pihenőhelyet – tehát ha jó lesz általa az életem, akkor jó lesz általa a halálom is.

Ha elrejtek egy csónakot egy vízmosás hasadékában és egy halászhálót egy mocsárban, akkor úgy gondolom, hogy ezek a tárgyak biztonságban vannak. Azonban az éjszaka közepén arra jöhet egy erős ember, aki a vállára véve elviszi onnan azokat, és nekem erről sejtelmem sem lesz. Bár jó ötletnek tűnik a kisméretű dolgot a nagyobban elrejteni, mégis eltűnhet onnan. De ha az Égalattit elrejtjük az Égalattiban, semmi sem fog eltűnni. Ez a dolgok állandóságának megnyilvánulása.

Amikor megesik velünk az, hogy emberi alakot kapunk, akár még örülhetünk is neki. Ugyanakkor ez az emberi alak tízezer átalakuláson megy keresztül és sosem ér a végére. Ezáltal az örömre való alkalom megszámlálhatatlanná válik. Éppen ezért a bölcs ember ott kóborol, ahol a dolgok nem tűnnek el, hanem mindegyik megmarad. A bölcs ugyanolyan szívélyesen fogadja a korai halált, mint az idős kort. Ugyanolyan szívélyesen fogadja az élet kezdetét, mint a végét. Az emberek megpróbálják őt követni, ám mennyivel jobb volna, ha azt követnék, ami a tízezer dolgot áthatja és amiből minden átalakulás ered!*

(*A Tao minden dolog és jelenség működésének, átalakulásának forrása.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)