2. Így szólt Csuang Ce:
-- Az én mesterem, ó, az én
mesterem! Feldarabolja és összekeveri a tízezer dolgot, mégsem kegyetlen.
Nagylelkűsége tízezer generáción átível, mégsem emberséges. Időtlen idők óta
létezik, mégsem öreg. Beborítja az eget, fenntartja a földet, minden testet ő
farag és alakít ki, mégsem ügyes.1 Ezt nevezik égi örömnek.
Azt mondják: „Aki megérti az égi örömöt, az az Eget követi életében, és a dolgokkal együtt alakul át halálakor. Nyugalmában a jin erényén osztozik; cselekvésében a jang áramlatán osztozik”. Ezért aki megérti az égi örömöt, az nem vádolja az Eget, nem bírálja az embereket, nem gabalyodik bele a dolgokba, nem dorgálják meg a szellemek. Ezért mondják: „A mozgása az Égé, a nyugalma a Földé. Amikor a szív-elméje nyugalomban van, ő az Ég alatti világ királya; a szellemek nem hatnak rá és lelke nem ismer kimerülést. Amikor a szív-elméje nyugalomban van, a tízezer dolog alárendeli magát neki” – ez azt jelenti, hogy üressége és nyugalma elér az Égig és a Földig, otthonosan mozog a tízezer dologgal. Ez az, amit égi örömnek hívnak. Ez az égi öröm a bölcs szív-elméje, ami által az egész Ég alatti világot táplálja.
(1Ez hasonló ahhoz, amit a VI. fejezet 13. és a 7. részében olvashattunk.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
