5. A régi idők emberei világosan átlátták a nagy Tao-t. Éppen ezért először igyekeztek megérteni az Eget*, azután következett a Tao és erénye (de). Miután teljesen megértették a Tao-t és erényét (de), következett a könyörületetsség és igazságosság. Miután teljesen megértették a könyörületességet és igazságosságot, következett a kötelességek betartása. Miután teljesen megértették a kötelességek betartását, következtek a formák/tárgyak és nevek. Miután teljesen megértették a formákat/tárgyakat és neveket, következett a képességeknek megfelelő kinevezések megértése. Miután megértették a képességeknek megfelelő kinevezéseket, következett az emberek és munkáik megvizsgálása. Ez a helyes és helytelen megítéléséhez vezetett. Miután meg tudták ítélni a helyest és helytelent, következett a jutalmazás és büntetés megértése. Miután sikerrel alkalmazták a jutalmazást és büntetést, a bolondok és okosok megértették, mit kell tenniük; a tiszteletreméltóak és jelentéktelenek pedig a számukra alkalmas helyre kerültek. A jó és értékes embereket éppen úgy, mint az értékteleneket a tulajdonságaiknak megfelelően alkalmazták. A képességeik alapján megkülönböztették őket, és mindenki hivatali rangjának megfelelően töltötte be feladatát. Így szolgálták a felsőbbrendűeket, gondoskodtak az alsóbbrendűekről; a dolgokat elrendezték, a személyiségüket fejlesztették. Nem használtak tudást és cselszövést; csak az Égre támaszkodtak. Ezt úgy hívták, hogy a Nagy Béke, a Tökéletes Kormányzás. Ezért mondja a könyv: „Vannak formák/tárgyak és vannak nevek**”. Formákat/tárgyakat és neveket a régi korokban is ismerték, de a régi emberek nem tulajdonítottak neki jelentőséget.
Amikor a régi idők
emberei a nagy Tao-ról beszéltek, csak [a fentebb leírt] négy lépés után
említettek „formákat/tárgyakat és neveket” és csak [a fentebb leírt] nyolc
lépés után beszéltek „jutalmakról és büntetésekről”. Ha egyből „formákról/tárgyakról
és nevekről” beszéltek volna, az azt mutatta volna, hogy nem tudják, mi a
forrás. Ha egyből „jutalmakról és büntetésekről” beszéltek volna, az azt
mutatta volna, hogy nem tudják, mi a helyes kiinduló lépés. Akiknek szavai
fejtetőre állítják a Tao-t vagy ellentétben állnak vele, azok arra valók, hogy
őket irányítsák. Hogyan is tudnának ők irányítani másokat? Akik egyből
„formákról/tárgyakról és nevekről”, „jutalmakról és büntetésekről” beszélnek, csak a
kormányzás eszközeit ismerik, de a kormányzás Tao-ját nem. Az ilyenek az Ég
alatti világ hasznára vannak, de képtelenek arra, hogy az Ég alatti világ az ő
hasznukra legyen. Az ilyet jobbára csak szónoknak nevezik, sekélyes tudású
embernek. Szertartások, törvények, szabályok, számok és mértékek, formák és
nevek gondos összevetése – a régi idők emberei mind rendelkeztek ezzel. De ezek
az alattvalók eszközei, akik a feljebbvalóknak szolgálnak, nem pedig a feljebbvalók
eszközei, akik gondoskodnak az alattvalókat.
(*James Legge szerint ez feltehetően az Ég ’spontaneitását’
jelenti, vagyis a ’magától olyanságát’ [zi-ran], a Tao magából fakadó,
magától történő működését.
**Nem tudjuk, hogy milyen könyvről lehet itt szó.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
