2. Vej uralkodójának szakácsa ökröt darabolt*. Megérintette kezével, meglökte vállával, lépett lábával, megbökte térdével, lendülettel csúsztatta kését a reccsenve darabokra hulló hús között. Mozdulatai olyan ritmikusak voltak, olyan harmóniában álltak egymással, mint a ‘Szedererdő’ tánca vagy a ‘Sou király’ zenéje.
-- Óh, ez bámulatos! - lelkendezett Vej uralkodója - Milyen tökéletes a te ügyességed!
A szakács letette kését és ezeket mondotta:
-- Szolgád a Tao tisztelője, ami több, mint egyszerű ügyesség. Amikor
először kezdtem ökröket vágni, akkor még nem láttam mást, csak egészben lévő állatokat. Három
évvel később megszűnt bennem az, hogy egészként tekintsek rájuk. Most pedig már
nem a szemeimmel nézem, hanem szellemem segítségével dolgozom. Az érzékszerveimet félreteszem, és szellemem úgy cselekszik, ahogyan akar. A test természetes
vonalait figyelembe véve hatolok át a nagy réseken, és csúsztatom keresztül a pengét a szélesebb üregeken, kihasználva minden előnyt. Ügyesen elkerülöm az
inakat, görcsös izmokat, de még inkább a főbb csontokat.
Egy jó szakács minden évben cseréli a kését, mert vagdos vele; egy átlagos
szakás minden hónapban cseréli a kését, mert csapkod vele. Én tizenkilenc éve
használom az enyémet; ökrök ezreit vágtam fel vele, és mégis olyan éles a pengéje,
mintha most köszörülték volna. Az ízületek között vannak rések, a kés élének pedig nincs igazi vastagsága. Emiatt behatolhatok vele ezekbe az üres résekbe, ahol elég hely van ahhoz, hogy egy penge, aminek nincs igazi vastagsága könnyen mozoghasson. Ezért
olyan a késem, mintha most köszörülték volna meg.
Ugyanakkor, ha egy csomós részhez érek, felmérem a helyzetet;
figyelemmel és óvatosan folytatva, le sem véve szemeimet,
csak lassan mozdítom kezem. Majd a kés egy nagyon finom mozdulatával a csomót szétválasztom, ami úgy esik szét, mint göröngyök a földön. És én ott
állok, késsel a kezemben, teljes megelégedéssel nézve körül. Azután megtisztítom a késemet és visszateszem a tokjába.
-- Kiváló! – kiáltott fel Vej uralkodója – A szakácsom szavait hallgattam,
de az életerő táplálását sajátítottam el belőle.
(*Vej uralkodója ebben az időben – ahogyan írtam az I. fejezet 7. részének lábjegyzetében - a Lijang-i Huj király (i.e. 400 – i.e. 319) volt.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
