(XIX. 9.) Az élet teljes megértése

9. Konfuciusz a Lü-liang-zuhatagnál nézelődött. A folyó harminc ölnyi magasságból zúdult alá, a párája még negyven li-nyi távolságban is kavargott*. Sem teknős, sem csőrös krokodil, sem pedig hal nem volt képes megélni ebben a vízben. Konfuciusz ekkor egy úszó öregembert pillantott meg. Mivel azt gondolta, hogy az öregembert valamiféle nagy csapás érte és emiatt véget akar vetni életének, Konfuciusz utasította tanítványait, hogy sorakozzanak fel a parton és mentsék ki az embert. De pár száz lépésnyi távolság után az ember magától kijött a vízből. Vizes, kócos hajjal, jókedvűen énekelt és sétált a töltés alján. Konfuciusz követte és így szólította meg:

-- Azt hittem rólad, hogy kísértet vagy, de közelről nézve látom, hogy ember. Megkérdezhetem, hogy van-e valamilyen különleges módszered arra, hogy így tudj úszni ebben a vízben?

-- Nincs különleges módszerem - felelte az ember - Azzal kezdtem, amit már ismertem; a természetemmel nőttem fel és beteljesítem sorsomat. Az örvénnyel merülök le és az áramlattal bukkanok fel újra. Követem a víz útját, nem ellenkezem vele. Hát, így úszom.

-- Mit értesz azon, hogy azzal kezdted, amit már ismertél; a természeteddel nőttél fel és beteljesíted sorsodat? – kérdezte Konfuciusz.

-- E hegyek között születtem és biztonságban érzem magam itt – ez az, amit már ismerek. E víz által nőttem fel és biztonságban érzem magam benne – ez a természetem. Nem tudom, miért csinálom ezt, mégis csinálom – ez a sorsom.

 

(*Ugyanez a történet megtalálható a Lie-ce II. fejezetének 9. részében. Egy öl körülbelül 1.83 méter, egy li körülbelül 500 méter.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 8.) Az élet teljes megértése

8. Csi Hszing-ce harci kakast idomított a király részére*. Tíz nap múlva megkérdezték tőle, hogy készen áll-e már a kakas.

-- Nem, még túl dölyfös, civakodó és az életerejére támaszkodik – felelte Csi Hszing-ce.

Újabb tíz nap múlva megint megkérdezték, hogy készen áll-e már a kakas.

-- Nem, még mindig figyel a hangokra és a mozdulatokra.

Újabb tíz nap múlva megint rákérdeztek a kakasra.

-- Nem áll készen, nézése még mindig haragos és tele van szellemmel (energiával).

Amikor tíz napra rá megint érdeklődtek, így válaszolt az idomár:

-- Majdnem készen áll. Már nem hat rá egy másik kakas kukorékolása. Ránézésre olyan, mintha fából faragott kakast látnál. Erénye teljes. Egy kakas sem mer szembe szállni vele, mind sarkon fordul majd és elszalad.

(*Ez a történet teljesen megegyezik a Lie-ce II. fejezetének 20. részével. A Lie-ce szerint az említett király Hszüan király volt, aki a Nyugati Csou-kor utolsó előtti uralkodójaként körülbelül i.e. 827/825 – 782 között uralkodott.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIX. 7.) Az élet teljes megértése

7. Huan herceg a mocsárban vadászott kocsihajtójával, Kuan Csung-gal, amikor megpillantott egy kísértetet. A herceg megragadta Kuan Csung kezét és ijedten kérdezte tőle:

-- Csung atyám, te láttál valamit*?

-- Szolgád semmit nem látott – felelte Kuan Csung.

Miután a herceg hazatért, megbetegedett, beszéde összefüggéstelenné vált és napokig ki sem mozdult palotájából.

Egy tudós úr Csi-ből, akinek a neve Huang-ce Kao-ao volt, így szólt a herceghez:

-- Kegyelmességed, saját magadat betegíted meg! Hogyan is árthatna neked egy kísértet? Ha a bennünk lévő eredeti életpára egy erős felindultság miatt szétszóródik és nem egyesül újra, az legyengít. Ha [az életpára] felemelkedik és nem ereszkedik vissza, az ingerlékenységet okoz. Ha leereszkedik és nem emelkedik fel újra, az feledékenységet okoz. És ha nem emelkedik fel és nem is ereszkedik le, hanem összegyűlik a test közepén, a szív környékén, akkor az megbetegíti az embert.

-- Igen, de léteznek-e kísértetek? – kérdezte Huan herceg

-- Léteznek. A Li a szívben** van, a Csie a tűzhely körül, a Lej-ting pedig a kapun belüli porkupacban. Északkeleten, az alacsony fekvő helyeken Pej-a és Va-lung ugrándozik és északnyugat alacsonyan fekvő helyein a Ji-jang lakozik. A vizekben a Vang-hsziang, a dombok között a Hszin lelhető fel. A hegyekben pedig a Kuj**, a vadonban a Fang-huang és a mocsarakban a Vej-to.

-- Megkérdezhetem, hogyan néz ki a Vej-to? – érdeklődött a herceg.

-- A Vej-to akkora, mint egy kerékagy, a hossza pedig mint egy kordé nyele. Lila köpenyt, élénkvörös kalapot visel, és förtelmes, mint az ilyen lények általában. Nem szereti a szekér dörgő hangját. Amikor ilyesmit hall, fejét kezébe fogja és felegyenesedik. Aki megpillantja őt, abból hercegek fölött álló uralkodó lesz.

Huan hercegből kitört a nevetés:

-- Pontosan ezt láttam! – mondta. Aztán elegyengette köpenyét és kalapját, leültette maga mellé Huang-cét. Betegsége még a nap vége előtt tovatűnt anélkül, hogy a herceg észrevette volna.

 

 

(*Huan herceg i.e. 685-től 643-ig között uralkodott Csi államban. Belőle lett az első ba – hegemón -, akit több állam uralkodója választott meg vezetőjének. Legfőbb tanácsadója, minisztere Kuan Csung (Guan Zhong) volt, ő i.e. 645-ben halt meg. A hagyomány szerint a mély tisztelet különleges jeleként szólítja őt a herceg „Csung atyámnak”.

 

**A kínai népi vallásosságban ősidők óta jelen volt a szellemekben, kísértetekben való hit. A legelső kísértet, a Li tartózkodási helyét az általam forrásul használt fordítók nem egyformán értelmezik. Itt Burt Watson és Martin Palmer értelmezését használtam. A Kuj a XVII. fejezet 8. részében is feltűnik, mint egylábú lény.

 

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIX. 6.) Az élet teljes megértése

6. Az imádkozó* négyszögletesre vágott fekete köpenyében a disznóólhoz lépett és így szólt a disznókhoz:

-- Miért féltek a haláltól? Három hónap alatt felhizlallak benneteket. Aztán tíz napon át önmegtartóztatást gyakorlok, három napon keresztül böjtölök. Majd szétterítem a fehér nádszőnyeget és felfektetem mellsőtöket és hátsótokat a faragott áldozati állványra – ezzel minden rendben van, igaz?

Ám a disznók érdekeit nézve ezt mondta volna nekik:

-- Jobb volna, ha pelyvát és korpát adnék nektek, és ha itt tartanálak benneteket az akolban.

Ami őt illeti, szeretné továbbra is magasrangú hivatalnokként leélni életét, és szeretné, ha halála után díszes halottaskocsin, tollas koszorúkkal között vinnék a sírhoz. Ezzel ő nagyon is elégedett lenne, de a disznók szemszögéből nézve mindezeket elutasítaná. Miért gondolkodik ennyire máshogy a disznókkal kapcsolatban?

 

 

(*Ő vezette az ősöknek szóló áldozati szertartást.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIX. 5.) Az élet teljes megértése

5. Tien Kaj-cse Csou állam hercegével, Vej-jel beszélgetett*, aki ezt mondta neki:

-- Hallom, hogy mestered, Csu Hszien tanulmányozza az életet. Te a társaságához tartozol, mit hallottál tőle ezzel kapcsolatban?

Tien Kaj-cse így válaszolt:

-- Mit kellett volna hallanom a mestertől? Hiszen én csak a kertjét seprem és őrzöm kapuját.

-- Ne szerénykedj, Tien mester! Szeretnék erről többet hallani.

-- Hallottam a mester egy mondását – felelte Tien Kaj-cse -: „Aki jól táplálja az életet, az olyan, mint a pásztor. Figyeli a lemaradó bárányokat és visszatereli a többihez.”

-- Ez mit jelent? – kérdezte Vej herceg.

-- Lu államban élt San Pao – kezdte válaszát Tien Kaj-cse – A hegyek között lakott, csak vizet ivott és más emberektől eltérően ő nem törekedett haszonszerzésre. És bár hetvenéves volt, még mindig egy kisgyerek tulajdonságaival bírt. Szerencsétlenségére egy napon találkozott egy éhes tigrissel, aki megölte és felfalta őt. Aztán ott volt Csang Ji. Nem létezett olyan gazdag és befolyásos család, akiket ne iparkodott volna felkeresni fényűző házaikban [, hogy tiszteletét tegye náluk]. Amikor negyvenéves lett, lázas beteg lett és meghalt. San Pao táplálta bensőjét és egy tigris megette a külsőjét. Csang Ji táplálta a külsőjét és a betegség megtámadta a bensőjét. Mindketten elmulasztották visszaterelni a lemaradóikat.

Konfuciusz mondta: „Ne vonulj vissza magadat elrejtve, ne lépj elő magadat csillogtatva; állj középen szilárdan! Aki ezt a három szabályt követi, annak tökéletes lesz a hírneve. Mindenki tart az utazás veszélyeitől, így amikor meghallják, hogy tízből egy utazót megöltek, apák és fiúk, idős és fiatal testvérek figyelmeztetik egymást, hogy legyenek óvatosak és csak fegyveres kísérettel induljanak útnak. Ez bölcs dolog, ugye? Ám létezik olyan veszély is, aminek alvómatracukon vannak kitéve az emberek vagy mialatt esznek és isznak. De ők nem értik a figyelmeztetést, ami pedig nagy hiba**!

 

(*A szereplőkről nincs bővebb információ, nem tudni, hogy pontosan kik ők.

 

**Ezek a tevékenységek a test táplálásának tűnnek, de valójában károsítják az életet.)

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIX. 4.) Az élet teljes megértése

4. Jen Jüan így szólt Konfuciuszhoz*:

-- Amikor egyszer a Csang San-öblön keltem át, hajónkat a révész szinte természetfölötti ügyességgel kormányozta. Megkérdeztem tőle: „Megtanulható-e ez a bámulatos kormányzás?” Az válaszolta: „Természetesen. Egy jó úszó hamar képes elsajátítani. De ha valaki tud a víz alatt úszni, még akkor is el tud kormányozni egy hajót, ha sosem látott előtte olyat.” Megkérdeztem tőle, hogy mit ért ezalatt, de nem válaszolt rá. Megkérdezhetlek téged, hogy mit jelent ez?

-- „Egy jó úszó hamar képes elsajátítani", mert ő elfelejtkezik a vízről – kezdte válaszát Konfuciusz – „Ha valaki tud a víz alatt úszni, még akkor is el tud kormányozni egy hajót, ha sosem látott előtte olyat”, mert ő akként tekint a vízre, mintha szárazföld lenne. És ha egy hajó felborul, az neki olyan, mintha egy kordé dőlne fel. A tízezer dolog akár egyszerre felborulhat és feldőlhet közvetlen az orra előtt anélkül, hogy hatnának szív-elméjére. Bármerre is megy, nyugalomban van.

Aki egy cserépdarab megnyeréséért vesz részt egy íjászversenyen, minden ügyességét latba vetve lő. Ha egy díszes övcsatért versenyez, akkor idegesen céloz. És amikor valódi arany a tét, teljesen összezavarodik. Az íjász képessége mindhárom esetben ugyanaz, de mivel egyik tét többet jelent számára, mint a másik, hagyja, hogy a külsőségek elvonják figyelmét. Aki túl sok figyelmet szentel a külsőségeknek, ügyetlenné válik belül.

 

 

(*Ez a rész apró változtatással szintén megtalálható a Lie-ce II. fejezet 8. részében.)

 

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)