10. Gongszun Long ezekkel a szavakkal fordult Vej hercegéhez, Mou-hoz*:
-- Fiatal koromban az előző királyok Tao-it
tanulmányoztam és amikor idősebb lettem, megértettem az emberség és
igazságosság lényegét. Összekapcsoltam a különbözőséget és azonosságot, elválasztottam
a keménységet a fehérségtől, bebizonyítottam, hogy ami nem olyan, az olyan, és
hogy az elfogadhatatlan elfogadható. Mélyrehatóan foglalkoztam a Száz Iskola
bölcsességeivel** és szónokok sokaságának érveit romboltam le. Úgy véltem, hogy
elértem a beteljesülés legmagasabb fokát. De most, hogy hallottam Csuang Ce szavait, megzavarodtam a furcsaságától. Nem tudom, hogy az én érvelésem nem olyan jó, mint
az övé vagy tudásban maradok el tőle. Úgy érzem, hogy még szóra sem
tudom nyitni a számat. Kérhetnék tanácsot tőled, hogy mit tegyek?
Mou herceg előrehajolt székében és nagyot sóhajtott. Majd
felnézett az égre és mosolyogva kérdezte:
-- Hallottál már arról az öreg kútban lakó békáról, aki így lelkendezett a Keleti-tenger nagy teknősének? „Olyan jól szórakozom itt! Vagy kint ugrándozok a kút korlátján vagy visszamászok és pihenek a kút falának egyik zugában, ahonnan hiányzik egy kődarab. Amikor beleugrom a vízbe, hagyom, hogy fenntartson a hónaljam alatt és feltámassza az állam, amikor pedig belecsúszok a sárba, addig ások, amíg a lábam teljesen el nem merül. Elnézve ezeket a szúnyoglárvákat, rákokat és ebihalakat, tudom, hogy egyik sem ér fel hozzám. Egymagam uralom egy völgyszoros teljes vizét és kisajátítok minden élvezetet, amit egy öreg kút nyújthat – ez a legjobb benne. Miért nem jössz el egyszer, uram, és nézed meg te magad?”
Ám mielőtt a Keleti-tenger nagy teknőse betette volna bal lábát a kútba, jobb térde máris beszorult. Kiszabadította magát és visszább hátrált. Ezután beszélni kezdett a békának a tengerről: „Kiterjedése még ezer li-től is több; mélységét ezer szakadék mélysége sem tudja kifejezni. Jü idejében minden tíz évből kilencben árvíz tombolt, mégsem emelte meg a tenger vizének szintjét. Tang idejében minden nyolc évből hétben aszály pusztított, mégsem húzódtak vissza partjai. Nem cserélődik vagy változik sem rövid időre, sem hosszabbra; nem emelkedik vagy húzódik vissza, akár sok a belefolyó víz mennyisége, akár kevés – ez a Keleti-tenger nagy gyönyörűsége.” Amikor az öreg kútban lakó béka meghallotta ezt, eleinte meglepődött és megrémült, végül teljesen megzavarodott.
A te tudásod arra sem elégséges, hogy meghúzd a „helyes” és „helytelen”
határát, mégis meg akarod érteni Csuang Ce szavait. Ez pontosan olyan, mint rá
akarnál bírni egy szúnyogot arra, hogy a hátára vegyen egy hegyet vagy egy százlábút
arra, hogy versenyt fusson a Ho (Sárga)-folyóval. Ezek az állatok sosem lesznek
képesek erre a feladatra!
Akinek a tudása nem elegendő arra, hogy felfogja a magasrendű, finom szavakat, hanem csak arra képes, hogy valamiféle pillanatnyi
győzelmet érjen el, az nem olyan, mint ez a béka az öreg kútban? Csuang Ce egyik
pillanatban a (föld alatt lévő) Sárga Forrásba mártja lábait, a másikban
felemelkedik a legmagasabb mennyországba. Számára nincsen észak vagy dél – mind
a négy irányba akadálytalanul suhan és felszívódik a mérhetetlenben. Számára
nincs kelet vagy nyugat – a legsötétebb homályból indulva tér vissza a nagy
megértéshez. És most jössz te, uram, zavarodottan keresed azt, hogy mit
kérdezhetnél tőle és tapogatózva kutakodsz azért, hogy vitatkozz
vele. Ez pontosan olyan, mint egy csövön keresztül fürkészni az eget vagy egy
ár segítségével a földet böködni. Mindkettő túl kicsi eszköz ezekre a célokra. Eredj az utadra, uram! Vagy nem hallottad annak a Sou-lingból származó
fiúnak az esetét, aki Han-tanba ment, hogy megtanuljon úgy járni, mint az
ottani emberek? De mielőtt elsajátította volna az új készséget, elfelejtette a
régit, így csak négykézláb tudott hazamennie. Ha nem mész utadra, uram, te is elfelejted azt, amit eddig tudtál és elveszíted állásodat.
Gongszun Long eltátotta száját, képtelen volt megszólalni, mert nyelve szájpadlásához
tapadt. Végül sietve elinalt onnan.
(*Gongszun Long kínai filozófus művéről már írtam a II.fejezet 4. részének lábjegyzetében. Vej uralkodójának, Mou hercegnek egy négy
fejezetből álló taoista művet tulajdonítanak, amely azonban nem maradt fent.
**Az ókori Kínában i.e. 6. és i.e. 3. század között virágzó,
különféle filozófiai irányzatok összefoglaló neve.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
