7. Huj Ce így szólt Csuang Ce-hez:
-- Vej királya adott nekem néhány szem tökmagot, amiket elültettem*. A
beérett termés öt vékányira nőtt. Először vizet tároltam benne, de túl nehéz volt,
nem tudtam egymagam megemelni. Felvágtam, hogy ivócsészéket készítsek belőle, de túl szélesek és ingatagok voltak, így kifolyt
belőlük minden. Hiába ilyen nagyok ezek a tökök, ha nem lehet őket használni semmire sem! Ezért hát darabokra
törtem őket.
-- Uram - mondta Csuang Ce -, ostoba módon jártál el ezzel kapcsolatban. Volt egy ember
Szung/Song államban, aki kiváló kézápoló balzsamot tudott készíteni. És mivel a családja generációkon át a selyemszálak mosásából élt, ez a krém megakadályozta azt, hogy kezük kicserepesedjen a sok mosástól. Egy napon eljutott ez a hír
egy idegenhez, aki felajánlotta, hogy megvásárolja tőlük a készítmény receptjét száz mérő aranyért. Az ember maga köré gyűjtötte családját, és így szólt hozzájuk: “Nemzedékek óta selyemszálak mosásából éltünk, és alig kerestünk vele pár aranyat. És most néhány perc leforgása alatt száz mérő aranyhoz juthatunk; – adjuk el hát ennek az idegennek!” Az idegen
ilyenformán megszerezte a receptet, és elment, hogy meggyőzze a kézkrém hasznosságáról Vu** királyát, aki éppen akkor háborúban állt Jüe-vel. A király cserébe rábízta hadiflottája irányítását az idegenre, aki a téli ütközetben hatalmas győzelmet aratott.
Így az idegen jutalmul egy Jüe-től elfoglalt területrészt kapott***.
Mindkét esetben ugyanarról a kézvédő balzsamról volt szó. De míg az egyikben a
balzsam birtokosát kitüntették, addig a másikban csak arra volt elég, hogy
tulajdonosai képesek legyenek megélni a mosásból. Mindez annak volt köszönhető, hogy kétféle módon használták fel a balzsam
elkészítésének tudományát. Uram, ahelyett, hogy méretesre nőtt terményeid használhatatlanságán aggodalmaskodsz, készíthetnél belőlük bárkát, és a folyókon, tavakon hajózhatnál velük. Úgy tűnik, uram, a fejedben szederbokor van [ész helyett].
Huj Ce ekként szólt vissza Csuang Ce-nek:
-- Van egy hatalmas Ailantus***** nevű fám. Bár a törzse széles, de túl bütykös és egyenetlen, így az ácsok számára használhatatlan; ugyanígy a kisebb
ágai is csomósak és görbék.
Hiába áll az út mentén, egyetlen építész sem figyel fel rá. Uram, a[z előbbi] szavaid éppen ilyen nagyok és haszontalanok, ezért mindenki visszautasítaná.
-- Lehetséges volna, uram, hogy te még sosem láttál vadmacskát vagy menyétet? - kérdezte Csuang Ce - Teljesen a földhöz lapulva vár zsákmányára; hol kelet, hol nyugat felé ugrik, nem kerüli el azt,
ami magas vagy ami alacsony, és mégis csapdába kerül vagy hálóban végzi. Ugyanakkor
ott van a jak, ami olyan nagy, mint egy felhő az égen. Ám mérete ellenére sem tud egeret fogni. Uram, van egy hatalmas fád és azon bosszankodsz, hogy nem
tudod mire használni; – miért nem ülteted az Egyáltalán-Semmi falu mellé vagy a Tágas-és-Határtalan mezőre? Ott kóborolhatnál mellette a nem-cselekvésben (vuvej) vagy a háborítatlan
nyugalom örömében alhatnál alatta. Sem balta, sem fejsze nem rövidítené meg
létezését; semmi nem okozna benne kárt. Mivel nincsen semmiféle haszna, miféle szomorúság vagy fájdalom keletkezne miatta?
(*Huj Ce (vagy Huj Si) Vej állam uralkodójának, a Lijang-i Huj királynak (i.e. 400
– 319) főminisztere, egyben Csuang Ce barátja volt és meglehetősen különc
gondolkodó.
Vej államot a fővárosa után Lijang/Luoyang-nak is nevezték. Vej egyike volt annak a
három királyságnak, ami a hatalmas Jin/Csin állam darabokra hullása után i.e.
403 körül keletkezett. Jókora része a mai Henan/Honan tartományban terült el.
**Ókori állam, Jüe-től északra, a mai Csiangszu tartományt foglalta
magába, és a Jangce-folyó alsó szakaszán terült el. A két állam, Vu és Jüe i.e.
510-től 473-ig folyamatos harcban állt egymással. A több évtizedes konfliktus
végén i.e. 473-ban Jüe legyőzte és bekebelezte Vu-t.
***A kézvédő balzsam Vu csapatainak előnyére vált a téli ütközetben.
****Az Ailanthus glandulosa v. Alianthus altissima –
magyarul mirigyes bálványfa - Észak-Kínában őshonos és 20-25 méter magasra is
megnő. Kínaiul ‘rossz szagú fá’-nak hívják leveleinek illata miatt)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
