(XIV. 8.) Az Ég körforgása

 

8. Konfuciusz így szólt Lao Tan-hoz:

-- Tanulmányoztam a Hat klasszikust – a Dalok könyvét, az Írások könyvét, a Szertartások feljegyzéseit, a Zene könyvét, a Változások könyvét és a Tavaszok és őszök krónikáját – és betéve tudom a tartalmukat*. Ám hiába jártam hetvenkét különböző uralkodónál velük, kifejtve az előző királyok módszereit és világossá téve azt az ösvényt, amit a Csou-és Sao-hercegek tapostak, egyetlen uralkodó sem mutatott érdeklődést iránta. Milyen nehéz meggyőzni ezeket az embereket és milyen nehéz világossá tenni a Tao-t számukra!

-- Szerencse, uram, hogy nem találkoztál olyan uralkodóval, aki a régi módszerek szerint akarná irányítani a világot – válaszoltak Lao Ce - A Hat klasszikus az előző királyok elhasznált ösvényei, de ők már nem mondhatják el, hogy hogyan taposták ki azokat az ösvényeket. Amit te kifejtesz, uram, azok csak maguk az ösvények. Ösvényeket lábbelik és talpak szoktak kitaposni, amelyek azonban semmiképpen sem azonosak az ösvényekkel.

A fehér kócsag merően, pislogás nélkül néz társára és ezáltal meg is termékenyíti.  A hím rovar a levegőben fent zümmögve termékenyíti meg a nőstényt, aki alatta zümmög a levegőben. A léi nevű lény hím és nőstény is egyszerre, így önmagát képes megtermékenyíteni. A veleszületett természetet nem lehet megváltoztatni, sem pedig a sorsot átalakítani. Nem lehet megállítani az időt és a Tao-t sem lehet gátolni. Ha valaki eléri a Tao-t, mindent megvalósíthat. Ha valaki elveszíti a Tao-t, semmit nem tud megvalósítani.

[E beszélgetés után] Konfuciusz három hónapig ki sem mozdult otthonából, majd újra elment Lao Tan-hoz.

-- Végre rátaláltam! – mondta Lao Tan-nak – A holló tojásból kelteti ki fiókáit, a hal ikrát rak, a vékonyderekú darázs átalakulással fejlődik és amikor egy újszülött gyermek világra jön, az idősebb testvére bömböl. Régóta nem kerültem már összhangba az átalakulás folyamatával. És mivel nem kerültem összhangba az átalakulással, hogy is alakíthatnék én át más embereket?

Lao Ce elismerően bólintott:

-- Nagyszerű, Csiu. Végre rátaláltál.

 

(*Természetesen ez a beszélgetés is a fantázia szüleménye. A Tavaszok és őszök krónikája pár évvel Konfuciusz halála - i.e. 479 - előtt ért véget. Ahogyan a XIII. fejezet 7. részének magyarázatában írtam, a hatodik klasszikus, a Zene könyve a Csin-korban elveszett.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIII. 7.) Az Égi Út

 

7. Konfuciusz nyugatnak indult, hogy a Csou uralkodói ház könyvtárában elhelyezze írásait*. Ce-lu azt tanácsolta neki:

-- Úgy hallottam, hogy a királyi gyűjtemény őrzője egykor Lao Tan volt, aki most nyugdíjba vonult és saját házában él. Ha a könyvtárba szeretnéd betenni írásaidat, látogasd meg őt és próbáld meg a segítségét kérni ehhez.

-- Ez jó ötlet - válaszolta Konfuciusz és elment Lao Tan-hoz. Ám Lao Tan elutasította segítségét. Hogy meggyőzze őt, Konfuciusz idézni kezdett a Tizenkét klasszikusban leírt nézeteiből**. Egy idő után Lao Tan közbevágott:

-- Amit mondasz, az hosszú és homályos. Szeretném a lényegét hallani!

-- A lényege az emberség (ren/zsen) és az igazságosság (ji) – válaszolt Konfuciusz.

-- Megkérdezhetem, hogy meglátásod szerint az emberség és igazságosság az ember veleszületett természetéhez tartozik (xing-hszing)? – érdeklődött Lao Tan.

-- Természetesen – felelte Konfucius – Ha a nemes ember (csün-ce/junzi) híján van az emberségnek, semmit sem fog elérni. Ha híján van az igazságosságnak, az olyan, mintha meg sem született volna. Tehát az emberség és igazságosság valóban az ember veleszületett természetéhez tartozik. Mi más is lehetne?

Lao Tan tovább érdeklődött:

-- Megkérdezhetem, hogy te mit értesz emberség és igazságosság alatt?

-- Az emberség és igazságosság megnyilvánulása nem más, mint a szív-elmében érzett, minden dolog iránti kedvesség és harmónia, egyetemes szeretet és az önző gondolatoktól való mentesség.

-- Ah! – kiáltott fel Lao Tan – Szavaid félreérthetőek. ’Egyetemes szeretet’– ez inkább valami homályos és eltúlzott kifejezés, nemde? És az ’önző gondolatoktól való mentesség’ pedig valójában önzés***. Uram, ha azt szeretnéd, hogy az Égalatti ne veszítse el veleszületett természetét, akkor figyeld meg az Eget és a Földet, amint természetüknél fogva követik változatlan útjukat; a napot és a holdat, amint természetüknél fogva ragyognak; a csillagokat és bolygókat, amint természetüknél fogva megtartják sorrendjüket és útjukat; a madarakat és vadállatokat, amint természetüknél fogva fajtájukkal élnek; a fákat és bokrokat, amint természetüknél fogva az ég felé növekednek. Neked, uram, csak meg kell valósítani tetteidben az erényt (de), követni a Tao-t, és máris ott leszel. Minek ennyire erőltetni az emberséget és igazságosságot? Olyan ez, mintha dobot verve keresnél egy elveszett gyermeket [, aki a zajtól megriadva még messzebbre szalad]. Ah, uram, csak összezavarod az ember veleszületett természetét.

 

(*James Legge azt feltételezi, hogy Konfuciusz a munkáinak sikertelenségét látva be akarta tenni a királyi könyvtárba írásait, könyveit, hogy ne vesszenek el és hogy a későbbi korok tanítóinak rendelkezésére álljanak, akik elismerés terén szerencsésebbek lesznek, mint ő.

**Nem igazán lehet tudni, hogy pontosan mi ez a „Tizenkét klasszikus”. Burt Watson azt írja, hogy többféle feltételezés szól arról, hogy mit takarhat ez a kifejezést. Van olyan, aki szerint a Hat klasszikus a hat Konfuciusznak tulajdonított mű és a hozzájuk tartozó másik hat kommentár, míg mások azt mondják, hogy esetleg a Tavaszok és őszök krónikája, amelyik Lu állam tizenkét hercegének uralkodását írja le i.e. 722-től i.e. 479-ig. {Jelenleg Öt klasszikusról tesznek említést, amikor a konfucianizmus kanonikus műveiről beszélnek, azonban eredetileg létezett még egy klasszikus, a Zene könyve, amelyik elveszett a Csin-korban (i.e. 221- i.e. 206). Azonban ezt a művet éppen úgy nem írhatta Konfuciusz, mint ahogyan a többi Öt klasszikus egyikét sem}.

 

***James Legge ezt úgy kommentálja, hogy az önzetlenség, mint olyan, nem veleszületett természete az embernek.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)