(XVIII. 6.) Tökéletes öröm

 

6. Egyszer Lie Ce utazása során az út szélén eszegetett, és közben meglátott egy százéves koponyát. Kihúzta a bozótból és rámutatott ujjával:

-- Csak te és én tudjuk, hogy sosem haltál meg és [azelőtt] sosem éltél. Te tényleg rosszul érzed magad? És én tényleg jól érzem magam?

A dolgok magjai rejtélyes módon alakulnak át. Ha vízbe kerülnek, szálakká állnak össze. A víz partján algák lesznek. A dombokon és magaslatokon útifűként nőnek. Ha ezek az útifüvek termékeny talajra lelnek, akkor szarkaláb lesz belőlük. A szarkaláb gyökerei lárvákká alakulnak át, leveleik pedig pillangókká. A pillangókból rövid idő múlva olyan rovarok fejlődnek, amelyek a tűzhely alatt szaporodnak. Úgy néznek ki, mint a levedlett bőr és úgy hívják őket, hogy házitücsök. Ezer nappal később a házitücskök madarakká alakulnak, amiknek a neve „kiszáradt, maradék csont”. A „kiszáradt, maradék csont” nyálából ködös permet születik és a ködös permet az ecet anyja. Muslicák születnek az ecet anyjából, sárga keringőbogár a megbüdösödött borból, apró legyek a rohadó hernyókból. Ha a mezei ruta olyan bambuszt poroz be, ami nem hajtott rügyet már régóta, akkor abból zöldikék keletkeznek. A zöldikékből leopárdok lesznek, a leopárdokból a lovak és a lovakból az emberek. Az emberek aztán újra belépnek a természet forrásába. Mind a tízezer dolog ebből a forrásból jön elő és mind oda tér vissza*.

 

(*Ez a teljes 6. rész a másik nagy "taoista klasszikus", a Lie-ce I. fejezet 4. részében is megtalálható. Ez utóbbiban jóval hosszabban taglalják a „dolgok magjainak rejtélyes átalakulását”. A „magok" átalakulásának leírása az ókori kínai természetfelfogást tükrözik, így a bennük szereplők értelmezése nem egységes. Az általam forrásul használt fordítók közül csak Victor H. Mair fordítja le a bizarr élőlények/dolgok neveit, a többiek, James Legge, Burt Watson és Martin Palmer sok esetben meghagyják az eredeti kínai elnevezéseket, így még nehezebb megtudni, hogy miféle élőlényeket/dolgokat említenek e felsorolásban.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XVIII. 5.) Tökéletes öröm

5. Amikor Jen Jüan keletnek indult, Csi-államba, Konfuciusz aggódni látszott*. Ce Kung felkelt matracáról és megszólította:

-- Mester, alázatos tanítványod szeretné megkérdezni, hogy mi az oka aggodalmadnak most, hogy Huj keletnek tart, Csi-be?

-- Nagyon jó a kérdésed – válaszolta Konfuciusz – A néhai Kuan Ce szavaival teljes mértékben egyetértek**: „Kis zsákba nem fér bele az, ami nagy; rövid kötéllel nem lehet vizet húzni a mély kútból.” Vagyis, a végzetünk bizonyos dolgokat meghatároz és a testi formánk is csak bizonyos dolgokra alkalmas. Egyikhez sem tehetünk hozzá és egyikből sem vehetünk el. Attól tartok, hogy Huj elkezd majd beszélni Csi urának Jao, Sun és a Sárga császár módszereiről, aztán mondandóját Szuj-zsen-nel és Sennong-gal folytatja***. Az uralkodó az ő nagyságukhoz kezdi hasonlítgatni magát, de nem talál majd hasonlóságot. Mivel nem talál, kételkedni kezd a beszélő igazában. És ha valakinek kételkednek az igazában, az nem menekül meg a haláltól. 

Hallottad-e már ezt a történetet? Régen egy tengeri madár Lu állam egyik városában szállt le. Lu uralkodója kiment elé, hogy köszöntse, majd elvitte a madarat az ősök templomába, ahol megvendégelte. A Kilenc Sao zenéjét adták elő neki és az áldozati szertartásból származó szarvasmarha, bárány és sertés húsával kínálták meg. Ám a madár homályos szemmel nézett maga elé és nagyon szomorúnak látszott. Nem evett egy falat húst sem, nem ivott egy korty bort sem, így három nap múlva elpusztult. Az uralkodó olyat étellel akarta etetni a madarat, amit saját maga is enne, nem pedig olyannal, amivel egy madarat etetni szokás. Ha azzal akarunk etetni egy madarat, amivel egy madarat etetni szokás, akkor hagynunk kell, hogy az erdő mélyén fészkeljen vagy homokos síkságon járjon-keljen vagy folyókban, tavakban úszkáljon és csíkot, fürge csellét fogjon magának. Hagynunk kell, hogy a rajával együtt repüljön és megálljon, és hogy szabadon, békében legyen a pihenőhelyén. Az a tengeri madár ki nem állhatta az emberi hangot, ezért hát mit érdekelte őt a nagy zaj és hangzavar? Ha a Hszien Csi vagy a Kilenc Sao zenéjét előadnánk a Tung-ting-tó környéki vadonban****, akkor a madarak elröppennének, az állatok elfutnának, a halak a víz legmélyére merülnének. Csak az emberek gyűlnének össze és hallgatnák a zenét. A halak a vízben élnek, de ha az ember akarna a vízben élni, belehalna. Egyértelműen különböznek egymástól, ezért abban is különböznek, hogy mit kedvelnek és mit nem kedvelnek. Éppen ezért, a régi idők bölcsei nem ragaszkodtak ahhoz, hogy minden [dolog] ugyanolyan képességgel rendelkezzen, sem pedig ahhoz, hogy minden [dolog] ugyanazt tegye. A valóságnak megfelelően nevezték el azt, amit tettek és csak akkor valósították meg a dolgokat, amikor az megfelelő volt. Ezt úgy hívták, hogy az egyetemes alkalmazkodás és a biztos siker módszere.

(*Jen Jüan vagy Jen Huj, aki már korábban is feltűnt, Konfuciusz kedvenc tanítványa volt.

 

**Kuan Ce vagy Kuan Ji-vu, az i.e. 7. századi Csi állam főtanácsosa, és Konfucius által nagy tiszteletben tartott filozófus volt.

 

***Szuj-zsen és Sennong mítikus hősök, a tűz és földművelés feltalálói.

****Hszien Csi zenéjét a Tung-ting-tó körüli vadon a Sárga császár adta elő a XIV. fejezet 3. részében.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XVIII. 4.) Tökéletes öröm

4. Amikor Csuang Ce éppen Csu-államba tartott, meglátott a földön egy kiszáradt, megfehéredett, de még épségben lévő koponyát. Ostora hegyével megbökte és ekként szólt hozzá:

-- Uram, az életvágy iránti mohóságod miatt kerültél ide? Vagy amiatt, hogy egy legyőzőtt országot szolgáltál és egy bárd levágta a fejed? Vagy esetleg valami gonosz dolgot műveltél, amivel szégyent hoztál szüleidre, feleségedre és gyerekeidre? Esetleg éheztél és fáztál? Vagy egyszerűen csak végigélted az életedet?

Befejezve a kérdezősködést, magához húzta a koponyát. Mint egy párnára, ráhajtotta fejét és elaludt. Az éjszaka közepén álmában megjelent neki a koponya és így szólt hozzá:

-- Úgy beszéltél, mint egy szónok. Minden szavad az élő emberek ügyleteiről szólt, de ezek közül egyik sincs a halál után. Uram, szeretnéd, ha beszélnék neked a halálról?

-- Természetesen - válaszolta Csuang Ce. 

-- A halottak között - kezdte a koponya - nincs uralkodó és nincs alárendelt. Nincsen négy évszak és nincsen olyan dolog, ami ezekhez kötődne. Békében és nyugalomban telő éveink olyanok, mint Ég és Föld. A trónján dél felé néző király öröme sem múlja felül azokét, akik halottak. 

Csuang Ce kételkedve kérdezte tőle: 

-- Ha a Végzet Urát megkérhetném, hogy adja vissza tested a csontoddal, húsoddal és bőröddel egyetemben, és hogy hadd térhess vissza szüleidhez, feleségedhez, gyermekeidhez és az összes falusi ismerősödhöz, akkor szeretnéd?

A koponya erősen megráncolta homlokát és felhúzta szemöldökét:

-- Miért dobnám el egy trónján dél felé néző király örömét és miért bajlódnék újra az emberi léttel? – kérdezte mérgesen.

Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

           

(XVIII. 3.) Tökéletes öröm

3. Nyomorék úr és Egylábú úr Kunlun vidékén, a Sötétség Ura dombsírjainál nézelődött. Ott tért nyugalomra a Sárga-császár*. Egyik pillanatról a másikra Nyomorék úr bal könyökéből egy fűzfa nőtt ki**. Meglepve nézte és úgy tűnt, mintha bosszankodna rajta.

-- Nem tetszik?  – kérdezte tőle Egylábú úr.

-- Miért ne tetszene?  – válaszolta Nyomorék úr – Az életet kölcsönbe kaptuk. És ha kölcsönbe kaptuk az életet, akkor az élő kerete (teste) csupán por. Élet és halál olyan, mint a nappal és az éjszaka. Te és én ide jöttünk, hogy megfigyeljük a változás folyamatát. Most ez a változás rajtam is megmutatkozott. Akkor mi nem tetszene benne?

 

(*A kínai mitológiában a képzeletbeli Kunlun-hegy vagy hegyvonulat fontos szerepet tölt be. A világ tengelyét, az istenségeket és a halhatatlanságot szimbolizálja. A Han-korra - i.e. 202 - i.sz. 220 -  vált általánosan elterjedt nézetté, hogy a halhatatlanok két helyen élnek, keleten Penglai-szigetén/hegyén, nyugaton pedig Kunlun-hegységben. Ahogyan a Kunlun-hegység, ugyanúgy a Penglai-sziget/hegy is csak a képzeletben létezik. A legendák szerint az örök fiatalság és az élet elixírjét ez utóbbi helyen őrizték, ezért több császár indított expedíciót a rejtélyes Penglai-sziget/hegy felkutatására. Elsőként a Csin-dinasztia alapítója, egyben az akkori egyesített Kína első uralkodója, Si Huang - i.e. 221- 210-ig uralkodott - tűzte ki életcélul idős korában az élet elixírjének megtalását.

 

**Értelmezések szerint a „fűzfa” itt a „kinövés/daganat” szó helyett szerepel a szövegben.)

Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Kunlun, Mount Penglai (angol nyelven)

            Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 143. oldal

 

(XVIII. 2.) Tökéletes öröm

2. Amikor Csuang Ce felesége meghalt, Huj Ce meglátogatta, hogy kifejezze részvétét. Csuang Ce a földön ült, széttett lábai között egy dézsát ütögetett és énekelt hozzá.

Huj Ce rosszallóan szólt rá:

-- Együtt éltetek, mint férj és feleség, felnevelte gyerekeidet, megöregedett és meghalt. Már az is elég volna, ha nem jajveszékelnél miatta, de az már tényleg túlzás, hogy egy dézsát ütögetve itt énekelsz!

-- Tévedsz – válaszolta Csuang Ce - Szerinted, amikor meghalt, nem gyászoltam őt éppen úgy, mint bárki más tette volna? De aztán visszatekintettem létezésének kezdetére, arra az időre, amikor még meg sem született. Nem csak élete nem volt, de még testi formája sem. Nem csupán testi formája nem volt, de életpárája (csi) sem**. Homályos és rejtélyes zűrzavar közepette bekövetkezett egy változás és lett az életpára. Az életpára átalakult és megjelent a test. A test átalakult és megtörtént a születés és élet. És most egy újabb változás történt és meghalt. Pontosan olyan, mint a négy évszak változása: tavasz után a nyár, majd az ősz és a tél. Most békésen fekszik a Hatalmas kamrában*. Ha továbbra is jajveszékelnék és zokognék, az olyan volna, mintha nem értettem volna meg a végzetet Ezért hagytam abba.

 

(*Ég és Föld között.

**A csi/qi legkorábbi jelentése olyan 'életerő', amely áthat mindent. A későbbi korokban jelentése különböző értelmezésekkel bővült: 'lélegzet', 'éltető energia', 'életpára', stb. A Csuang-ce szerint nem csupán áthat és összeköt mindent, hanem felhalmozódásakor megjelenik az élet, megszületik az emberi lény, felbomlásakor pedig bekövetkezik a halál.)

Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet - Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 142. oldal

(XVIII. 1.) Tökéletes öröm

1. Létezik-e tökéletes öröm az Ég alatt? Létezik-e valamilyen mód arra, hogy életben tartsuk testünket? Ha létezik, akkor mit tegyünk vagy miben bízzunk? Mitől óvakodjunk és mibe kapaszkodjunk? Mit kövessünk és mit hagyjunk el? Minek örüljünk és mit ne kedveljünk?

Az Ég alatti világ nagyra értékeli a gazdagságot, a megbecsülést, a hosszú életet és a jó hírnevet. Örömet talál a könnyű életben, a jó ételekben, a finom ruhákban, a gyönyörű színekben és a kellemes hangokban. Lenézi a szegénységet, a hitványságot, a korai halált és a rossz hírnevet. Sanyarúnak véli azt, ha nehéz az élete, ha a szája sosem jut jó ételhez, ha a testén sosincs finom ruha, ha a szeme sosem lát gyönyörű színeket és ha a füle sosem hall kellemes hangokat.

Akik nem kapják meg ezeket, azok folyton aggodalmaskodnak és rettegnek. Az összes gondolatuk a test körül forog. Nem bolond dolog ez? A gazdagok megkeserítik életüket a szakadatlan munkával, több vagyont halmoznak fel, mint amennyit valaha is el tudnak költeni. Ezt a testért teszik, pedig ez csak külsőség. Akiket megbecsülnek, éjjel és nappal tervezgetnek, miközben azon szoronganak, hogy elég jók-e. Ezt a testért teszik, mégis úgy tűnik, mintha nem érdekelné őket.

Az emberrel egyidejűleg születik meg a szorongása is, és minél hosszabb az élete, annál jobban elbutul és annál többet szorong azon, hogy miért nem hal meg. Milyen keserű sors ez! Ez a test miatt történik, ám ez inkább eltávolítja az embert a testétől.

A bátor embereket az egész Ég alatti világ jónak tekinti, de ez [a jóság] nem menti meg őket a haláltól. Így nem tudom, hogy a jóságuk igazán jó-e vagy sem? Lehetséges, hogy jó, viszont nem menti meg őket a haláltól. De az is lehetséges, hogy nem jó, viszont másokat megment a haláltól. Ezért mondják: „Ha valaki nem hallgat hű tanácsodra, ne vitatkozz, hanem vonulj vissza!” Ce Hszü vitába szállt és elvesztette testét*. De ha nem szállt volna vitába, akkor nem marad fenn a neve. Tehát a jósága igazán jó vagy sem?

Azt sem tudom, hogy amit tesznek az átlagemberek és aminek örülnek, az igazán öröm-e vagy sem? Elfigyelem, hogy az átlagemberek azt tekintik örömnek, amikor megállás nélkül, fejvesztve rohangálnak a céljaik megvalósításáért. De ez, amit ő örömnek neveznek, nekem nem az, ám azt sem mondom, hogy nem öröm. Végül is, létezik-e tökéletes öröm vagy nem létezik?

Én a nem-cselekvést tekintem tökéletes örömnek, de az átlagember utálkozva tekint erre. Így tartja a mondás: „A tökéletes öröm nem öröm, a legnagyobb dicséret nem dicséret.” Az egész Ég alatti világ képtelen azt meghatározni, hogy mi a helyes és mi a helytelen [a tökéletes öröm kérdésében]. De a nem-cselekvés képes erre. Mivel a test életben tartása a tökéletes öröm, csak a nemcselekvés juttathat el oda. Hadd magyarázzam el ezt.

Az Ég nem-cselekvés által tiszta, a Föld nem-cselekvés által nyugodt. E két nem-cselekvés egyesüléséből alakul át minden dolog és születik meg újra. Milyen hatalmas és felfoghatatlan ez a folyamat - úgy tűnik, hogy a semmiből jönnek elő. Milyen felfoghatatlan és hatalmas – nincsen látható alakja. A tízezer dolog minden gazdagsága ebből a nem-cselekvésből ered. Ezért mondják: „Ég és Föld cselekvés-nélküli és mégis minden elrendeződik.” Az emberek közül ki tudja ezt a nem-cselekvést megvalósítani?

 

(*Vu Ce Hszü, Vu királyának minisztere több ízben figyelmeztette uralkodóját arra, hogy a szomszédos Jüe állam meg fogja támadni Vu-t. A király bizalma egy idő után megingott miniszterében és öngyilkosságra ítélte i.e. 484-ben.)

Forrás: Zhuangzi (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)