3. Ebből láthatjuk, hogy a világ elvesztette a Tao-t, és a Tao elvesztette a világot; a világ és a Tao kölcsönösen elvesztette egymást. Hogyan mutathatná meg magát a világban a Tao embere? Hogyan juthatna el a világ odáig, hogy értékelje a Tao-t? A Tao nem tudja magát megmutatni a világnak, és a világ nem képes odáig jutni, hogy értékelje a Tao-t. Így, bár a bölcsek nem vonultak el a hegyekbe és erdőkbe, az erényük (de) mégis rejtve marad. Rejtve marad, annak ellenére, hogy ők maguk nem akarják elrejteni.
Akiket a régiek „rejtőzködő bölcseknek”
hívtak, azok nem titkolták el személyüket, hanem engedték, hogy bárki lássa
őket; nem fogták vissza szavaikat, hanem kimondták azokat; nem rejtették véka
alá tudásukat, hanem megosztották másokkal. De az idő eltévelyedett. Ha az a
kor alkalmas lett volna, akkor nagy dolgokat vihettek volna végbe, nyom nélkül
visszatéríthették volna az Ég alatti világot az egységhez. De mivel rossz idők
jártak, és az Ég alatti világ is ellenük fordult volna, ezért gyökereiket a
teljes nyugalomba süllyesztették, és vártak. Megőrizték a Tao-t önmagukban.1
(1Itt Burton Watson Fukunaga Mitsuji-ra, a Csuang-ce japán fordítójára és kommentátorára hivatkozik, aki megjegyzi, hogy az itt említett „jó idők és rossz idők” teljesen ellentétesek a „Belső fejezetek” filozófiájával, amely szerint nincsen jobb vagy rosszabb időszak. Ebben a 3. részben található felfogás a helyes időzítésről valójában sokkal közelebb áll a Konfuciusznak tulajdonított Beszélgetések és mondások című műhöz vagy a Változások könyvéhez (Ji-csing).)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
