(II. 11.) A dolgok egyenlőségéről

 11. A Félárnyék így fordult az Árnyékhoz:

-- Egyik pillanatban sétálsz, a másikban megállsz; egyik pillanatban ülsz, a másikban felállsz – miért ez az állandótlanság?

Az Árnyék ezt válaszolta:

-- Várnom kell valamire, mielőtt azt teszem, amit teszek; és annak a valaminek, amire várok, szintén várnia kell valamire, mielőtt azt teszi, amit tesz. Várakozom, mint a kígyó pikkelye vagy a kabóca szárnya. Nem tudom, hogy miért vagyok, ami vagyok. Nem tudom, hogy miért nem vagyok, ami nem vagyok.

 

Egyszer én, Csuang Csou azt álmodtam, hogy pillangó vagyok, egy boldogan repkedő pillangó, aki azt sem tudja, hogy ki az a Csou. Hirtelen felébredtem, és megint én voltam az, a valódi Csou. És nem tudom, vajon azelőtt Csou álmodta azt, hogy ő pillangó vagy a pillangó éppen most álmodja azt, hogy ő Csou? Pedig Csou és a pillangó bizonyára különbözik egymástól. Ezt hívják a dolgok átalakulásának*.

 

 

 

(*Talán ez a Csuang-ce legtöbbször idézett részlete. Ennek ellenére nincs akkora jelentősége, mint amennyit neki tulajdonítanak.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(II. 10.) A dolgok egyenlőségéről

 

10. Tételezzük fel, hogy mi ketten vitatkozunk. Ha a vitából te kerülsz ki győztesen, nem pedig én, akkor az azt jelenti, hogy egészen biztosan neked van igazad és egészen biztosan én tévedek? Ha én kerülök ki győztesen, nem pedig te, akkor az azt jelenti, hogy egészen biztosan nekem van igazam és egészen biztosan te tévedsz? Tehát egyikőnknek igaza van és a másik téved? Vagy esetleg mindkettőnknek igaza van vagy esetleg mindkettőnk téved? Ha egyikünk sem tudja erre a választ, akkor mások még inkább a sötétben tapogatóznak [ezzel kapcsolatban].

  Kit kérjek fel arra, hogy a vitánkban döntőbíránk legyen? Ha olyat kérek fel, aki veled ért egyet, hogyan tudna méltányosan dönteni? És ugyanez a kérdés merül fel akkor is, ha olyat kérek fel, aki velem ért egyet. De ugyanez történne, ha olyat kérek fel, aki egyikőnkkel sem ért egyet, vagy aki mindkettőnkkel egyetért. Így sem te, sem én, sem pedig egy harmadik személy nem volna képes közös nevezőre jutni.

  Akkor van-e értelme bárkit is felkérni? Mert ebben a helyzetben egy döntőbíróra várakozni olyan, mintha egyáltalán nem is várnánk senkire sem.

Ehelyett inkább hozzuk összhangba az ellentétes véleményeket az Ég (természet) láthatatlan működésének keretei között, és kövessük tőlünk független, spontán átalakulásukat. És ilyen módon éljük le életünket.

  

  De mit jelent az, hogy ‘hozzuk összhangba az ellentétes véleményeket az Ég (természet) láthatatlan működésének keretei között’? Az "igaz" lehet, hogy valójában nem-igaz. Ami "olyan", lehet, hogy valójában nem-olyan. De ha az "igaz" valóban igaz, még akkor is annyira különbözik a nem-igaztól, hogy nem szükséges rajta vitatkozni. De ha valami, ami "olyan", valóban olyan, még akkor is annyira különbözik a nem-olyantól, hogy nem szükséges rajta vitatkozni. Feledkezzünk meg az évekről; feledkezzünk meg a különbségekről. Lépjünk be a végtelenbe és lakjunk ott.*

 

 

(*Ahogyan ugyanennek a fejezetnek a 3. részében is olvastuk, a világosság alkalmazásával az ellentétek a Tao középpontjában megszűnnek.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)