4. Amikor azt akarom megértetni, hogy egy ujj nem-ujj, akkor jobb, ha azt magyarázom el, hogy mi a nem-ujj, nem pedig azt, hogy mi az ujj. Amikor azt akarom megértetni, hogy egy ló nem-ló, akkor jobb, ha azt magyarázom el, hogy mi a nem-ló, nem pedig azt,
hogy mi a ló.* Az Ég és Föld olyanok, mint egy ujj; a tízezer dolog olyan, mint egy ló.
Az állításaim az állításaimon alapulnak. A tagadásaim a tagadásaimon. Egy
ösvény azáltal jön létre, hogy lépkednek rajta; a dolgok olyanok, mert azt mondjuk rájuk, hogy olyanok. Miért olyanok? Azért, mert olyannak
mondjuk őket. Miért nem olyanok? Azért, mert nem olyannak mondjuk őket. Minden
dolog rendelkezik azzal, amiről azt mondhatjuk, hogy olyan; minden dolog rendelkezik azzal, amit állítunk róla. Nem
létezik semmi sem, ami ne lenne olyan; nem létezik semmi sem,
amiről ne lehetne valamit állítani.
Éppen ezért, legyen szó egy gabona száráról vagy egy hatalmas oszlopról, egy undorító leprásról vagy egy olyan szépségről, mint Hszi Si**,
nagy dolgokról és közönségekről, nevetségesekről és furcsákról; – a Tao által mind eggyé válnak.
Amikor szétválasztunk egy dolgot, akkor létrehozunk másokat, és azáltal, hogy létrehozunk másokat, elpusztítjuk azt az egyet. De minden
dolog, létrehozásától és elpusztításától függetlenül újra eggyé válik, és csak a messze-látó ember tudja, hogy hogyan fogja őket egybe:
Nem használja az egyéni [megkülönböztető] nézeteit, hanem a közös vonásokban időzik. A közös vonásokban való időzés már használható; ami használható, az a járható; ami járható, az a sikeres. A sikerrel pedig mindent elér, és anélkül, hogy tudná, hogy hogyan csinálja, megvalósítja azt, amit Tao-nak neveznek.
Ha valaki azzal fárasztja agyát, hogy megpróbálja egyesíteni a dolgokat ahelyett, hogy felismerné azt a tényt, hogy már amúgy is minden [dolog és nézet] egy és ugyanaz, akkor úgy viselkedik, mint amire azt mondják
‘reggel hármat’. Mit jelent ez a kifejezés?
Élt egyszer egy ember, aki majomtartással foglalkozott. Ez az ember diófélékkel etette állatait, akiknek ezt mondta:
-- Reggel adok nektek három [mérőnyi
mennyiséget] és este négyet.
A majmok erre dühösek lettek.
-- Rendben - szólt a gazda, hogy megbékítse őket - Akkor reggel adok négyet és este hármat.
Ezzel már minden
majom megelégedett.
A szavak és a valóság között semmiféle ellentmondás nem volt, mégis az első közlés felbőszítette az
élőlényeket, a második megörvendeztette őket.
Ezért a bölcs ember összhangba hozza az állításokat és tagadásokat, és
az Ég kiegyenlítőjére*** helyezi őket. Ezt hívják "dupla úton való járásnak".
(*Ez utalás Gongszun Long kínai filozófus (i.e. 325-250) nézeteire.
Munkája, a Gongszun Long-ce (‘Gongszun Long mester’) egyike annak a
kizárólag logikával foglalkozó ókori kínai műnek, amely legalább részben
fennmaradt. A feltehetőleg 14 eredeti fejezetből csak hatot ismerünk. Ezek egyike ‘A fehér ló párbeszéd’, a másik a ‘Dolgokra való mutatásról’. Ha a teljes mű
fennmaradt volna, könnyebben értelmezhetnénk az itteni szöveget. A Csuang-ce
17. és 33. fejezetében még lesz szó Gongszun Long-ról.
**Az ókori Kína híres Négy szépségének egyike volt, akit Jüe királya ajándékozott oda
ellenségének, Vu királyának. Ez utóbbi a nő kedvességétől és szépségétől elvarázsolva nem törődött birodalmával, csak vele. Majd pedig amikor i.e. 473-ban Jüe királyának csapatai legyőzték a vu seregeket, Vu királya belátva azt, hogy mekkora hibát követett el, öngyilkos lett.
***Szó szerint, ‘Égi-Öntőforma vagy Öntőforma’ – a Tao egy másik neve, ami
minden dolgot kialakít.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
When a white horse is not a horse (angol nyelven)
Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
