5. Amikor Jen Jüan keletre, Csi államba utazott, Konfuciusz aggódni látszott.1 Ce Kung felkelt matracáról, és megszólította:
-- Mester, alázatos tanítványod
szeretné megkérdezni, hogy mi az oka aggodalmadnak most, hogy Huj keletnek
tart, Csi-be?
-- Nagyon jó a kérdésed –
válaszolta Konfuciusz – Egykoron Kuan Cé-nek volt egy mondása, amivel teljes
mértékben egyetértek:2 „Kis zsákba nem fér bele a nagy; rövid
kötéllel nem lehet mély kútból vizet húzni.” Vagyis, a sors elrendelése adott, és
a test adottságai is adottak. Egyikhez sem tehetünk hozzá, és egyikből sem
vehetünk el. Attól tartok, hogy Huj elkezd majd Csi urának Jao, Sun és a Sárga
császár módszereiről beszélni, aztán mondandóját Szuj-zsen-nel és Sennong-gal
folytatja.3 Az uralkodó az ő nagyságukhoz kezdi magát hasonlítgatni,
de nem talál semmiféle hasonlóságot. Mivel nem talál, kételkedni kezd a beszélő
igazában. És ha valakinek kételkednek az igazában, az nem menekül meg a
haláltól.
A következő történetet
hallottad-e már? Régen egy tengeri madár Lu állam egyik városában szállt le. Lu
uralkodója kiment elé, hogy köszöntse, majd elvitte a madarat az ősök
templomába, ahol megvendégelte. A Kilenc Sao zenéjét adták elő neki, és
szarvasmarha, bárány és sertés húsával kínálták meg. Ám a madár homályos
szemmel nézett maga elé, és nagyon szomorúnak látszott. Nem evett egy falat
húst sem, nem ivott egy korty bort sem, így három nap múlva elpusztult. Az
uralkodó olyat étellel akarta etetni a madarat, amit saját maga is enne, nem
pedig olyannal, amivel egy madarat etetni szokás. Ha azzal akarunk etetni
egy madarat, amivel egy madarat etetni szokás, akkor hagynunk kell, hogy erdő
mélyén fészkeljen, homokos síkságon járjon-keljen, folyókban, tavakban
úszkáljon és csíkot, fürge csellét fogjon magának. Hagynunk kell, hogy a
rajával együtt szálljon vagy megpihenjen, és hogy szabadon, békében legyen a
pihenőhelyén. Az a tengeri madár ki nem állhatta az emberi hangot, ezért hát
mit érdekelte őt a nagy zaj és hangzavar? Ha a Hszien Csi vagy a Kilenc Sao
zenéjét előadnánk a Tung-ting-tó környéki vadonban,4 akkor a madarak
elröppennének, az állatok elfutnának, a halak a vizek legmélyére merülnének.
Csak az emberek gyűlnének össze, és hallgatnák a zenét. A halak a vízben élnek,
de ha az ember akarna a vízben élni, belehalna. Egyértelműen különböznek
egymástól, ezért abban is különböznek, hogy mit kedvelnek, és mit nem
kedvelnek. Éppen ezért, a régi idők bölcsei nem akarták, hogy minden [dolog]
ugyanolyan képességgel rendelkezzen, sem pedig azt, hogy minden [dolog]
ugyanazt a feladatot végezze el. A valóságnak megfelelően nevezték el azt, amit
tettek, és jóváhagyásuk a körülményekhez alkalmazkodott. Ezt úgy hívták, hogy
az egyetemes alkalmazkodás és a biztos siker módszere.
(1Jen Jüan vagy Jen
Huj, aki már korábbi részekben is feltűnt, Konfuciusz kedvenc tanítványa volt.
2Kuan Ce vagy Kuan Ji-vu, az i.e. 7. századi Csi állam
főtanácsosa, és Konfucius által nagy tiszteletben tartott filozófus volt.
3Szuj-zsen és Sennong mitikus hősök, a tűz és
földművelés feltalálói.
4Hszien Csi zenéjét a Tung-ting-tó körüli vadonban a Sárga császár adta elő a XIV. fejezet 3. részében.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
