(XVII. 10.) Őszi áradások

10. Gongszun Long ezekkel a szavakkal fordult Vej hercegéhez, Mou-hoz*:

-- Fiatal koromban az előző királyok Tao-it tanulmányoztam és amikor idősebb lettem, megértettem az emberség és igazságosság lényegét. Összekapcsoltam a különbözőséget és azonosságot, elválasztottam a keménységet a fehérségtől, bebizonyítottam, hogy ami nem olyan, az olyan, és hogy az elfogadhatatlan elfogadható. Mélyrehatóan foglalkoztam a Száz Iskola bölcsességeivel** és szónokok sokaságának érveit romboltam le. Úgy véltem, hogy elértem a beteljesülés legmagasabb fokát. De most, hogy hallottam Csuang Ce szavait, megzavarodtam a furcsaságától. Nem tudom, hogy az én érvelésem nem olyan jó, mint az övé vagy tudásban maradok el tőle. Úgy érzem, hogy még szóra sem tudom nyitni a számat. Kérhetnék tanácsot tőled, hogy mit tegyek?

Mou herceg előrehajolt székében és nagyot sóhajtott. Majd felnézett az égre és mosolyogva kérdezte:

-- Hallottál már arról az öreg kútban lakó békáról, aki így lelkendezett a Keleti-tenger nagy teknősének? „Olyan jól szórakozom itt! Vagy kint ugrándozok a kút korlátján vagy visszamászok és pihenek a kút falának egyik zugában, ahonnan hiányzik egy kődarab. Amikor beleugrom a vízbe, hagyom, hogy fenntartson a hónaljam alatt és feltámassza az állam, amikor pedig belecsúszok a sárba, addig ások, amíg a lábam teljesen el nem merül. Elnézve ezeket a szúnyoglárvákat, rákokat és ebihalakat, tudom, hogy egyik sem ér fel hozzám. Egymagam uralom egy völgyszoros teljes vizét és kisajátítok minden élvezetet, amit egy öreg kút nyújthat – ez a legjobb benne. Miért nem jössz el egyszer, uram, és nézed meg te magad?”

Ám mielőtt a Keleti-tenger nagy teknőse betette volna bal lábát a kútba, jobb térde máris beszorult. Kiszabadította magát és visszább hátrált. Ezután beszélni kezdett a békának a tengerről: „Kiterjedése még ezer li-től is több; mélységét ezer szakadék mélysége sem tudja kifejezni. Jü idejében minden tíz évből kilencben árvíz tombolt, mégsem emelte meg a tenger vizének szintjét. Tang idejében minden nyolc évből hétben aszály pusztított, mégsem húzódtak vissza partjai. Nem cserélődik vagy változik sem rövid időre, sem hosszabbra; nem emelkedik vagy húzódik vissza, akár sok a belefolyó víz mennyisége, akár kevés – ez a Keleti-tenger nagy gyönyörűsége.” Amikor az öreg kútban lakó béka meghallotta ezt, eleinte meglepődött és megrémült, végül teljesen megzavarodott.

A te tudásod arra sem elégséges, hogy meghúzd a „helyes” és „helytelen” határát, mégis meg akarod érteni Csuang Ce szavait. Ez pontosan olyan, mint rá akarnál bírni egy szúnyogot arra, hogy a hátára vegyen egy hegyet vagy egy százlábút arra, hogy versenyt fusson a Ho (Sárga)-folyóval. Ezek az állatok sosem lesznek képesek erre a feladatra!

Akinek a tudása nem elegendő arra, hogy felfogja a magasrendű, finom szavakat, hanem csak arra képes, hogy valamiféle pillanatnyi győzelmet érjen el, az nem olyan, mint ez a béka az öreg kútban? Csuang Ce egyik pillanatban a (föld alatt lévő) Sárga Forrásba mártja lábait, a másikban felemelkedik a legmagasabb mennyországba. Számára nincsen észak vagy dél – mind a négy irányba akadálytalanul suhan és felszívódik a mérhetetlenben. Számára nincs kelet vagy nyugat – a legsötétebb homályból indulva tér vissza a nagy megértéshez. És most jössz te, uram, zavarodottan keresed azt, hogy mit kérdezhetnél tőle és tapogatózva kutakodsz azért, hogy vitatkozz vele. Ez pontosan olyan, mint egy csövön keresztül fürkészni az eget vagy egy ár segítségével a földet böködni. Mindkettő túl kicsi eszköz ezekre a célokra. Eredj az utadra, uram! Vagy nem hallottad annak a Sou-lingból származó fiúnak az esetét, aki Han-tanba ment, hogy megtanuljon úgy járni, mint az ottani emberek? De mielőtt elsajátította volna az új készséget, elfelejtette a régit, így csak négykézláb tudott hazamennie. Ha nem mész utadra, uram, te is elfelejted azt, amit eddig tudtál és elveszíted állásodat.

Gongszun Long eltátotta száját, képtelen volt megszólalni, mert nyelve szájpadlásához tapadt. Végül sietve elinalt onnan.

 

(*Gongszun Long kínai filozófus művéről már írtam a II.fejezet 4. részének lábjegyzetében. Vej uralkodójának, Mou hercegnek egy négy fejezetből álló taoista művet tulajdonítanak, amely azonban nem maradt fent.

**Az ókori Kínában i.e. 6. és i.e. 3. század között virágzó, különféle filozófiai irányzatok összefoglaló neve.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(II. 4.) A dolgok egyenlőségéről

4. Amikor azt akarom megértetni, hogy egy ujj nem-ujj, akkor jobb, ha azt magyarázom el, hogy mi a nem-ujj, nem pedig azt, hogy mi az ujj. Amikor azt akarom megértetni, hogy egy ló nem-ló, akkor jobb, ha azt magyarázom el, hogy mi a nem-ló, nem pedig azt, hogy mi a ló.* Az Ég és Föld olyanok, mint egy ujj; a tízezer dolog olyan, mint egy ló.

  Az állításaim az állításaimon alapulnak. A tagadásaim a tagadásaimon. Egy ösvény azáltal jön létre, hogy lépkednek rajta; a dolgok olyanok, mert azt mondjuk rájuk, hogy olyanok. Miért olyanok? Azért, mert olyannak mondjuk őket. Miért nem olyanok? Azért, mert nem olyannak mondjuk őket.  Minden dolog rendelkezik azzal, amiről azt mondhatjuk, hogy olyan; minden dolog rendelkezik azzal, amit állítunk róla. Nem létezik semmi sem, ami ne lenne olyan; nem létezik semmi sem, amiről ne lehetne valamit állítani.

  Éppen ezért, legyen szó egy gabona száráról vagy egy hatalmas oszlopról, egy undorító leprásról vagy egy olyan szépségről, mint Hszi Si**, nagy dolgokról és közönségekről, nevetségesekről és furcsákról; – a Tao által mind eggyé válnak.

Amikor szétválasztunk egy dolgot, akkor létrehozunk másokat, és azáltal, hogy létrehozunk másokat, elpusztítjuk azt az egyet. De minden dolog, létrehozásától és elpusztításától függetlenül újra eggyé válik, és csak a messze-látó ember tudja, hogy hogyan fogja őket egybe:

Nem használja az egyéni [megkülönböztető] nézeteit, hanem a közös vonásokban időzik. A közös vonásokban való időzés már használható; ami használható, az a járható; ami járható, az a sikeres. A sikerrel pedig mindent elér, és anélkül, hogy tudná, hogy hogyan csinálja, megvalósítja azt, amit Tao-nak neveznek.

   

  Ha valaki azzal fárasztja agyát, hogy megpróbálja egyesíteni a dolgokat ahelyett, hogy felismerné azt a tényt, hogy már amúgy is minden [dolog és nézet] egy és ugyanaz, akkor úgy viselkedik, mint amire azt mondják ‘reggel hármat’. Mit jelent ez a kifejezés?

Élt egyszer egy ember, aki majomtartással foglalkozott. Ez az ember diófélékkel etette állatait, akiknek ezt mondta: 

-- Reggel adok nektek három [mérőnyi mennyiséget] és este négyet.

A majmok erre dühösek lettek. 

-- Rendben - szólt a gazda, hogy megbékítse őket - Akkor reggel adok négyet és este hármat. 

Ezzel már minden majom megelégedett.

A szavak és a valóság között semmiféle ellentmondás nem volt, mégis az első közlés felbőszítette az élőlényeket, a második megörvendeztette őket. 

  Ezért a bölcs ember összhangba hozza az állításokat és tagadásokat, és az Ég kiegyenlítőjére*** helyezi őket. Ezt hívják "dupla úton való járásnak".

(*Ez utalás Gongszun Long kínai filozófus (i.e. 325-250) nézeteire. Munkája, a Gongszun Long-ce (‘Gongszun Long mester’) egyike annak a kizárólag logikával foglalkozó ókori kínai műnek, amely legalább részben fennmaradt. A feltehetőleg 14 eredeti fejezetből csak hatot ismerünk. Ezek egyike ‘A fehér ló párbeszéd’, a másik a ‘Dolgokra való mutatásról’. Ha a teljes mű fennmaradt volna, könnyebben értelmezhetnénk az itteni szöveget. A Csuang-ce 17. és 33. fejezetében még lesz szó Gongszun Long-ról.

**Az ókori Kína híres Négy szépségének egyike volt, akit Jüe királya ajándékozott oda ellenségének, Vu királyának. Ez utóbbi a nő kedvességétől és szépségétől elvarázsolva nem törődött birodalmával, csak vele. Majd pedig amikor i.e. 473-ban Jüe királyának csapatai legyőzték a vu seregeket, Vu királya belátva azt, hogy mekkora hibát követett el, öngyilkos lett.

***Szó szerint, ‘Égi-Öntőforma vagy Öntőforma’ – a Tao egy másik neve, ami minden dolgot kialakít.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            When a white horse is not a horse (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)