1. Meggyökeresedett elméletek birtokában fennkölten viselkedni, kivonulni a világból, a szokásostól minél jobban eltérni, magasztosan beszélni, másokról elítélően, felháborodva nyilatkozni – ezek csupán a gőgös viselkedés jellemzői. De ezt kedvelik a hegyek és völgyek tudósai, olyan emberek, akik elítélik a világot, akik hervadt ábrázattal vetik magukat a vizek mélységébe.
Emberségességről, igazságosságról, hűségről és megbízhatóságról társalogni, tiszteletteljesnek és
mértékletesnek, önzetlennek és udvariasnak lenni – ezek csupán az önművelés
jellemzői. De ezt kedvelik azok a tudósok, akik békét szeretnének hozni a világnak,
olyan emberek, akik tanítanak és oktatnak, akik otthonukban és azon kívül a
tanulásnak élnek.
Érdemeik nagyszerűségéről társalogni, híressé válni,
meghatározni az uralkodó és alattvaló viselkedési szabályait, szabályozni a
följebbvaló és alárendelt viszonyát – ezek csupán a kormányzás jellemzői. De
ezt kedvelik az udvar hivatalnokai, olyan emberek, akik tisztelik uralkodójukat
és erősítik államukat, akik elkötelezik magukat más államokkal való
együttműködésre.
A mocsárba és nádasba elvonulni, vadonban élni, horgászni és
gondtalanul élni – ezek csupán a nem-cselekvés jellemzői. De ezt kedvelik a
folyók és tavak tudósai, olyan emberek, akik visszavonultak a világtól és akik
tétlenségre vágynak.
Lihegni és fújtatni, beszívni a levegőt és kifújni,
kipréselni a használt levegőt és beszívni az újat, medvelépéssel és
madárnyújtózással tölteni az időt – ezek csupán az élet meghosszabbítására
irányuló vágy jellemzői. De ezt kedvelik azok a tudósok, akik befolyásolják
légzésüket, nyújtogatják izmaikat és ízületeiket; olyan emberek, akik táplálják
testüket és akik azt szeretnék, hogy olyan hosszan éljenek, mint Peng*.
Aki magasztos tud lenni meggyökeresedett elméletek nélkül; aki
képes magát művelni emberségesség és igazságosság nélkül; aki kormányozni tud érdem
vagy hírnév nélkül; aki élvezni tudja a gondtalanságot folyók és tavak nélkül;
aki sokáig él légzés befolyásolása nélkül; aki elfelejtkezik mindenről, mégis képes
mindent birtokolni; akinek a nyugalma határtalan, mialatt az összes jó dolog ráfigyel.
Ez az Ég és Föld Tao-ja, a bölcs erénye (de).
Éppen ezért mondják, hogy „békesség, elfogulatlanság, csendesség,
nyugodtság, teljes üresség és nem-cselekvés – ezek tartják fenn az Eget és Földet,
a Tao-nak és erényének lényegét”.
(*Ez a bekezdés a daoyin/taojin-ról szól, amelyet a nyugati fordítók - tévesen - taoista jógának hívnak. Bár hasonló az indiai Patanjali-nak tulajdonított Jóga-szútrákban leírt nyolctagú jóga azon gyakorlataira, amelyekben szintén a légzés és a testgyakorlás különböző változatait lehet megtalálni, ám eredetileg a kétféle gyakorlat sem célját, sem gyakorlóit illetően nem volt azonos. Míg az indai jóga a megvilágosodást és ezzel együtt az újraszületésekből való megszabadulást tűzte ki célul, addig a daoyin-t végzőké a külső és belső környezet közötti összhang megteremtése, a testtudatosság kialakítása, az egészség, a jóllét megőrzése, a betegségek legyőzése volt. Az indiai nyolctagú jóga feltételezte a társadalomból való kivonulást, a cölibátust és remeteéletet, a daoyin/taojin eredetileg társadalomban élő, jómódú, kellő szabadidővel és partnerrel rendelkező emberek számára íródott.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Jóga és Daoyin, szerző: Drimál István
