(XVII. 1.) Őszi áradások1

 

1. Elérkezett az őszi áradások ideje, és patakok százai ömlöttek a Sárga-folyóba. A folyó úgy hömpölygött, és olyan szélesre duzzadt, hogy egyik partjáról a másikra tekintve nem lehetett megkülönböztetni egy ökröt egy lótól. A Sárga-folyó urát elégedett boldogság töltötte el, úgy vélte, hogy az Ég alatti világ minden szépsége csak az övé. Az áramlatot követve kelet felé indult, míg végül elérte az Északi-tengert. Kelet felé pillantott és nem látott mást, csak a végtelen vizet.

A Sárga-folyó ura körbenézett, megpillantotta a Tengerek urát, és nagyot sóhajtva így szólt hozzá:

-- Azt tartja a mondás: „Aki már százszor hallott a Tao-ról, azt hiszi magáról, hogy jobb, mint bárki más.” Ez bizony rám illik. Amikor először hallgattam azokat, akik Konfuciusz tanításait kigúnyolták, és lebecsülték Po-ji² igazságosságát, nem hittem el azt, amit beszélnek. De végtelenségedet meglátva, megértettem, ha most nem jöttem volna a kapudhoz, veszélyben (vagyis tudatlanságban) maradtam volna. A nagy módszer gyakorlói örökké rajtam nevettek volna.

Zso, az Északi-tenger ura ezt válaszolta:

-- Egy kútban élő békának nem beszélhetsz a tengerről, mert szűk helyen él. Egy nyári rovarnak nem beszélhetsz a jégről, mert csak a nyarat ismeri. Egy korlátolt tudósnak nem beszélhetsz a Tao-ról, mert gúzsba kötik saját tanai. Most, hogy átlépted partjaidat, és megpillantottad a nagy tengert, felismerted jelentéktelenségedet. Így mostantól kezdve már lehet neked a nagy tanokról beszélni.

Az Ég alatti világ összes vize közül egyik sem olyan hatalmas, mint a tenger. Folyók ezrei folynak bele szüntelenül, mégsem telik meg soha. A vize Vej Lü³ sziklánál párolog megállás nélkül, mégsem ürül ki soha. [Szintje] tavasszal és ősszel sem változik, áradás és aszály semmit nem jelent számára. Nagyságát össze sem lehet mérni a Jangce vagy a Sárga-folyó méretével. De én ezzel sosem büszkélkedtem, mivel alakomat az Ég és Föld nagyságával vetem össze, és tisztában vagyok azzal, hogy lélegzetem a jin-től és jang-tól kaptam. Ég és Föld között olyan vagyok, mint egy apró kavics vagy egy kis fácska egy nagy hegyen. Mivel ilyen kicsinek látom magam, miért volnék büszke magamra?

Ha összevetjük a négy tenger területét (azaz az ismert világ területét) az Ég és Föld közötti űrrel, nem olyannak tűnik, mint egy aprócska kőhalom egy hatalmas mocsárban? Ha összevetjük a Középső Birodalmat a négy tenger területével, nem olyannak tűnik, mint egy apró gabonaszem egy hatalmas raktárban? Az összes létező dolog száma tízezer, de az emberiség csak egyetlen egy közülük. Az emberek a kilenc tartományban élnek, de bármekkora területen is nő gabona, bármeddig is el lehet jutni csónakon és szekéren, maga az egyén csak egy kis helyet foglal el. Összevetve a tízezer dologgal, az egyén nem olyasmi, mint egyetlen aprócska szőrszál egy ló testén? Az sem több ennél, amit az öt császár örökül hagyott, vagy amiért a három dinasztiát alapító király viszályt folytatott, vagy ami miatt az emberséges ember aggodalmaskodik, és amiért az elkötelezett tudós hajtja magát.⁴ Po-ji mindent feladott hírneve érdekében, Konfuciusz tanított, hogy bölcsnek véljék. Mindezt csak azért, mert nagyra tartották magukat. De nem így voltál vele te is, aki az előbb még az áradó vizei miatt tartottad magad nagyra?

 

 

(¹A. C. Graham a XVII.-től a XXI.-ig tartó fejezeteket Csuang Ce követőinek műveinek tekinti, amelyek többé-kevésbé összefüggő tartalommal bírnak.

²Po-ji az öccsével együtt hű maradt a Sang-dinasztia utolsó uralkodójához, aki nem csak a termőföldet, hanem hagyomány szerint a rajta termő növényeket is birtokolta. Így a Sang-dinasztia bukása után esküt tettek, hogy nem esznek az új (általuk bitorlónak tekintett) Csou-dinasztia földjének terményeiből. A hegyekbe vonultak vissza, ahol gyakorlatilag éhen haltak. A kínai filozófiában és irodalomban az erény, a hűség és a kötelességtudat jelképeivé váltak.

 

³Némely kommentátor szerint ez egy olyan hatalmas kőszikla, aminek csapódva a tengervíz gőzzé változik.

 

⁴A különböző történelmi források általában eltérnek az öt császár (ti) nevét illetően. A három dinasztiát alapító királyok pedig a Hszia-, a Sang-és a Csou dinasztiák alapitói.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

              Po-ji (angol nyelven)

(VIII. 5.) Összenőtt lábujjak

5. Ha valaki olyannyira alárendeli veleszületett természetét az emberségnek és az igazságosságnak, hogy már teljesen Ceng (Sen) és Si (Jü) válik belőle, én akkor sem nevezem őt „jónak”. Ha valaki olyannyira alárendeli veleszületett természetét az öt íznek, hogy már teljesen Su Er, a híres szakács válik belőle, én akkor sem nevezem őt „ügyesnek”. Ha valaki olyannyira alárendeli veleszületett természetét az öt hangjegynek, hogy már teljesen Si Kuang válik belőle, én akkor sem nevezem őt „tiszta hallásúnak”. Ha valaki olyannyira alárendeli veleszületett természetét az öt színnek, hogy már teljesen Li Csu válik belőle, én akkor sem nevezem őt „tiszta látásúnak”.¹

Értelmezésem szerint a „jó” embernek semmi köze az ő emberségéhez (ren/zsen) vagy igazságosságához (ji), csak az erényéhez (de).² Értelmezésem szerint a „jó” embernek semmi köze az úgynevezett emberséghez és igazságossághoz, csak ahhoz, hogy elfogadja-e a saját veleszületett természetét és végzetét (ming). Értelmezésem szerint a „kifinomult hallású” embernek semmi köze ahhoz, hogy mennyire hall másokat, csak ahhoz, hogy mennyire hallja saját magát. Értelmezésem szerint a „kifinomult látású” embernek semmi köze ahhoz, hogy mennyire lát másokat, csak ahhoz, hogy mennyire látja saját magát.

Aki nem saját magát látja, hanem csak másokat, és aki nem saját magát birtokolja, hanem mást, az azt birtokolja, ami a másoké, nem a saját magáé, és azt akarja megszerezni, ami másoknak fontos, és nem azt, ami neki volna fontos. És ha valaki azt akarja megszerezni, ami másoknak fontos, nem pedig azt, ami neki volna fontos, akkor legyen akár rabló Csi vagy akár Po Ji, egyformán züllött és természetellenes. Szégyellem magam a Tao és erénye (de) előtt. Emiatt egyfelől nem veszek részt az emberség és az igazságosság magasztos gyakorlásában, másfelől pedig távol tartom magam a züllött és természetellenes, lealacsonyító viselkedéstől.

(¹Su-er, a híres szakács kivételével a felsoroltak mindegyikét megemlíti a VIII. fejezet 2. része.

²Az erény (de) itt úgyszintén a Tao megnyilvánulását jelenti, nem pedig a hagyományos vagy hétköznapi értelemben vett erényt.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering On The Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)