(XVII. 1.) Őszi áradások*

 

1. Elérkezett az őszi áradások ideje és patakok százai zúdultak a Sárga-folyóba. A folyó úgy hömpölygött és olyan szélesre duzzadt, hogy egyik partról a másikra tekintve nem lehetett volna megkülönböztetni egy ökröt egy lótól. A Sárga-folyó urát elégedett boldogság töltötte el, úgy vélte, hogy az Ég alatti világ minden szépsége csak az övé. Az áramlatot követve kelet felé indult, míg végül elérte az Északi-tengert. Kelet felé pillantott és nem látott mást, csak a végtelen vizet.

A Sárga-folyó ura körbenézett, megpillantotta a Tengerek urát és nagyot sóhajtva így szólt hozzá:

-- Azt tartja a mondás: „Aki már százszor hallott a Tao-ról, azt hiszi magáról, hogy jobb, mint bárki más.” Ez bizony rám illik. Amikor először hallottam azokat, akik Konfuciusz tanításait kigúnyolták és lebecsülték Po-ji** igazságosságát, nem hittem nekik. De végtelenségedet meglátva, megértettem, ha most nem jöttem volna a kapudhoz, veszélyben (vagyis tudatlanságban) maradtam volna. A nagy módszer gyakorlói örökké rajtam nevettek volna.

Zso, az Északi-tenger ura ezt válaszolta:

-- Egy kútban élő békának nem beszélhetsz az óceánról, mert szűk helyen él. Egy nyári rovarnak nem beszélhetsz a jégről, mert csak a saját évszakát ismeri. Egy korlátolt tudósnak nem beszélhetsz a Tao-ról, mert gúzsba kötik saját tanai. Most, hogy átlépted partjaidat és megpillantottad a nagy tengert, felismerted jelentéktelenségedet. Így mostantól kezdve már lehet neked beszélni a nagy tanokról.

Az Ég alatti világ összes vizei közül egyik sem olyan hatalmas, mint a tenger. Folyók tízezrei folynak bele szüntelenül, mégsem telik meg soha. A vize Vej lü sziklánál folyik el megállás nélkül, mégsem ürül ki soha. [Szintje] tavasszal és ősszel sem változik, áradás és aszály semmit nem jelent számára. Még felmérni sem lehet, hogy mennyivel nagyobb, mint a Jangce vagy a Sárga-folyó. De én ezzel sosem büszkélkedtem. Saját formám [nagyságát] az Éggel és Földdel vetem össze, lélegzetem a jin-től és jang-tól kapom. Az Ég és Föld között olyan vagyok, mint egy apró kavics vagy egy kis fácska egy nagy hegyen. Mivel ilyen kicsinek látom magam, miért volnék büszke magamra?

Ha összevetjük a négy tenger területét az Ég és Föld közötti űrrel, nem olyannak tűnik, mint egy aprócska kőhalom egy hatalmas mocsárban? Ha összevetjük a Középső királyságot a négy tenger területével, nem olyannak tűnik, mint egy apró gabonaszem egy hatalmas raktárban? Az összes létező dolog száma tízezer, de az ember csak egyetlen egy közülük. Az emberek a kilenc tartományban élnek, ám az emberiség csak egy kis részét képezi azon élőlényeknek, akik gabonából tartják fenn magukat, bármerre is járjanak a csónakok és a szekerek. Összehasonlítva a tízezer dologgal, nem olyannak tűnik, mint egyetlen szőrszál egy ló testén? Az is csak ennyi, amit az öt császár örökül hagyott, amiért a három dinasztiát alapító király viszályt folytatott, ami miatt az emberséges ember aggodalmaskodik és amiért az elkötelezett tudós hajtja magát***. Po-ji azáltal lett híres, hogy mindent feladott, Konfuciuszt azért tekintették tudósnak, mert tanított. Mindezt csak azért, mert büszkék voltak magukra. De nem az voltál te is, aki az előbb még az árvizei miatt érzett büszkeséget?

 

(*A. C. Graham a XVII.-től a XXI.-ig tartó fejezeteket Csuang Ce követőinek műveiként tekinti. Ez az öt fejezet áll legközelebb a Belső fejezetek központi filozófiájához.

 

**Po-ji az öccsével együtt hűséget esküdött a Sang-dinasztia utolsó uralkodójának, aki egyúttal a termőföldet és a rajta termő növényeket is birtokolta. Így a Sang-dinasztia bukása után a testvérek válaszút elé kerültek: vagy megtagadják hűségesküjüket és esznek az új (általuk bitorlónak tekintett) dinasztia földjének terményeiből vagy pedig hűek maradnak az előző dinasztia szelleméhez. Ők az utóbbit választották, így éhen haltak. A kínai filozófiában és irodalomban az erény, a hűség és a kötelességtudat jelképeivé váltak.

 

***A különböző történelmi források jobbára eltérnek az öt császár (ti) nevét illetően. A három dinasztiát alapító királyok pedig a Hszia-, a Sang-és a Csou dinasztiák alapitói.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

              Po-ji (angol nyelven)

(VIII. 5.) Összenőtt lábujjak

5. Ha valaki olyannyira alárendelné veleszületett természetét (xing/hszing) az emberségnek (ren/zsen) és az igazságosságnak (ji), hogy már teljesen Zeng (Sen) és Si (Jü) válna belőle, én akkor sem nevezném őt „jó”-nak. Ha valaki olyannyira alárendelné veleszületett természetét az öt íznek, hogy már teljesen Su-er, a híres szakács válna belőle, én akkor sem nevezném őt „ügyes”-nek. Ha valaki olyannyira alárendelné veleszületett természetét az öt hangjegynek, hogy már teljesen Si Kuang válna belőle, én akkor sem nevezem őt „kifinomult hallású”-nak. Ha valaki olyannyira alárendelné veleszületett természetét az öt színnek, hogy már teljesen Li Csu válna belőle, én akkor sem nevezném őt „kifinomult látású”-nak*.

Értelmezésem szerint a „jó” embernek semmi köze az ő emberségéhez (ren/zsen) vagy igazságosságához (ji), csak az erényéhez (de)**. Értelmezésem szerint a „jó” embernek semmi köze az úgynevezett emberséghez és igazságossághoz, csak ahhoz, hogy elfogadja-e a saját veleszületett természetét és végzetét (ming). Értelmezésem szerint a „kifinomult hallású” embernek semmi köze ahhoz, hogy mennyire hall másokat, csak ahhoz, hogy mennyire hallja saját magát. Értelmezésem szerint a „kifinomult látású” embernek semmi köze ahhoz, hogy mennyire lát másokat, csak ahhoz, hogy mennyire látja saját magát.

Aki nem saját magát látja, hanem másokat, és aki nem a saját magáét birtokolja, hanem más dolgokat, az azt birtokolja, ami a másé és nem a saját magáét. Abban talál örömet, ami másnak örömet okoz, és nem abban, ami saját magának okozna örömet. És ha valaki abban talál örömet, ami másnak örömet okoz, nem pedig abban, ami saját magának okozna, akkor legyen akár egy rabló Cse vagy akár egy Po-ji, egyformán züllött és természetellenes. Szégyellem magam az Út (Tao) és erénye (de) előtt, ezért nem merészelek részt venni az emberség és az igazságosság magasztos gyakorlásában, sem pedig a züllött és természetellenes lealacsonyító cselekedetekben.

(*Su-er, a híres szakács kivételével a felsoroltak mindegyikét megemlíti a VIII. fejezet 2. része.

**Az erény (de) itt úgyszintén a Tao megnyilvánulását jelenti, nem pedig a hagyományos vagy hétköznapi értelemben vett erényt.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering On The Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)