(XIV. 7.) Az Ég körforgása

 

7. Miután Konfuciusz befejezte mondandóját, elsőként Ce-kung szólalt meg:

-- Ezek szerint igaz, hogy ez az ember képes arra, hogy olyan nyugodt legyen, mint egy halott, majd pedig sárkányként megjelenik? Lehet a hangja olyan, mint egy mennydörgés, mégis mélységesen csendes? Lehet a mozgása olyan, mint az Ég és Föld? Találkozhatnék én is vele*?

Végül Konfuciusz útmutatója alapján elment Lao Tan-hoz, aki a szobájában ült és lágy hangon szólította meg Ce-kung-ot:

-- Sok évet éltem már meg, uram. Te mire tanítanál engem?

Ce-kung így felelt:

-- A három nagy uralkodó és az öt császár nem egyformán irányította a világot, mégis mindegyikőjüket egyformán dicsőítik. Miért van az, uram, hogy egyedül te nem tekinted őket bölcseknek?

-- Gyere kicsit közelebb, fiam! – hívta őt Lao Tan - Miért mondod azt, hogy nem egyforma módon kormányoztak?

-- Jao átadta trónját Sun-nak** – kezdte Ce-kung -, Sun pedig Jü-nek adta át. Jü az erejében bízott, Tang pedig a hadseregében. Ven király engedelmeskedett Csou királynak és nem mert lázadni ellene. Ám fia, Vu király Csou ellen fordult, mert nem volt hajlandó alárendelni magát neki***. Ezért mondom, hogy nem voltak egyformák.

Lao Tan újra így szólt:

-- Gyere még közelebb, fiam és elmondom neked, hogy hogyan kormányozta az Ég alatti világot a három nagy uralkodó és az öt császár. Egykoron a Sárga császár úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét eggyé formálta. Így akkoriban senki nem talált kivetnivalót abban, ha valaki nem könnyezett a szülei halálakor. Jao úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét gyengéddé formálta. Így akkoriban senki nem talált kivetnivalót abban, ha valaki rövidebb ideig gyászolta egyéb hozzátartozóját, mint a szüleit. Sun úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét versengővé formálta. Így akkoriban, bár a várandós nők ugyanúgy tíz hónapra szültek, mint azelőtt, a gyermekeik már öt hónaposan beszélni kezdtek és még a három évüket sem töltötték be, de már vezetéknevükön és keresztnevükön szólították a felnőtteket. Ekkor kezdtek az emberek idejekorán meghalni. Jü úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy megváltoztatta az emberek szív-elméjét. Az emberek elkezdtek ármánykodni és rendszeresen használták egymás ellen fegyvereiket. Azt állították, hogy rablókat ölnek meg, nem pedig [ártatlan] embereket. Megkülönböztették magukat egymástól, különböző csoportokra osztották fel egymást és magukat. Így cselekedtek az egész Ég alatti világon. Ennek eredményeként az egész Égalattin eluralkodott a döbbenet és színre léptek a konfucionisták és mohisták. Ők alakították ki először az erkölcsös viselkedés szabályait. De mit szólhatunk a jelenleg uralkodó szokásokra, amelyek alapján kiházasítják feleségeiket és lányaikat?

Hadd beszéljek neked a három nagy uralkodó és az öt császár „kormányzásáról". Ez csak a nevében volt kormányzás, mert valójában az egész Ég alatti világot a legmélyebb zavarodottságba taszították. A három nagy uralkodó „bölcsessége” eltakarta a nap és hold tiszta fényét odafent, legyőzte a dombok és források rendkívüli tisztaságát idelent és megfordította az évszakok sorrendjét a kettő között. Bölcsességük halálosabb volt, mint a skorpió csípése vagy egy vadállat marása. Képtelenek voltak arra, hogy megpihenjenek saját eredeti természetükben és a sorsukban, mégis bölcsként tekintettek magukra. Ez nem szégyellnivaló lett volna? Ők azonban szégyentelenek voltak.

Ce-kung teljesen összezavarodott álldogált és meg sem tudott szólalni.

(*Feltehetőleg Ce-kung azért kezdeményezte a találkozást Lao Tan-nal, hogy megvédje mesterének és iskolájának hírnevét azok után, hogy az előző részben Konfuciusz megsemmisülten tért vissza Lao Tan-tól.

**Ennek a résznek az írója - a 4. résszel ellentétben - itt megnevez néhányat azok közül, akik őszerinte a három nagy uralkodó és az öt császár  csoportjába tartoztak..

***Ez a Csou nem a Sang-dinasztiát követő Csou-dinasztiával azonos, hanem az utolsó Sang-dinasztia uralkodójának neve, akit eredetileg Ti Hszin-nek hívtak. I.e. 1075-1046-ig uralkodott, ekkor győzte le Ven király fia, Vu a szövetségesével együtt és innen kezdődik a Csou-dinasztia egészen i.e. 256-ig tartó uralkodása.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XIV. 6.) Az Ég körforgása

 

6. Egy alkalommal Konfuciusz meglátogatta Lao Tan-t és az emberiességről és igazságosságról beszélt neki. Lao Tan így szólalt meg:

-- Amikor hántolás során a pelyva kis darabkája a szemedbe megy és szinte megvakulsz tőle, akkor úgy érzed, mintha az ég, a föld és a négy égtáj forogna körötted. Egy szúnyog vagy egy bögöly csípése egész éjjel ébren tud tartani. De nincs attól nagyobb zavarodottság, mint amikor az emberiesség és igazságosság fájdalmas ismételgetése összezavarják az elmét. Uram, ha te meg akarod óvni az egész Ég alatti világot attól, hogy elveszítse az egyszerűségét, akkor a széllel kell szállnod, de szilárdan állni az erényben (de). Mire jó ez a nagy erőfeszítés, mintha egy nagy dobot verve keresnél egy elveszett gyereket*? A sarki lúd nem fürdik meg minden nap azért, hogy fehér maradjon és a varjú sem piszkolja össze magát naponta, hogy fekete legyen. A fekete és a fehér természetes egyszerűségéről nem lehet vitatkozni; a dicsfény és hírnév, amit annyira hajszolnak az emberek, senkit sem tesz attól nagyobbá, mint amilyen valójában. Amikor a források kiszáradnak és a halak ott maradnak víz nélkül, a nyálkájukkal tartják egymást nedvesen. De nem jobban éreznék magukat a folyókban és a tavakban, egymásról megfeledkezve**?

Amikor ezt követően Konfuciusz hazatért, három napig nem szólt egy szót sem.

-- Mester, most, hogy voltál Lao Tan-nál, mire intenéd őt? – kérdezték tőle tanítványai.

-- Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnék, hogy láttam egy sárkányt - felelte Konfuciusz - Egy sárkányt, aminek a teste összetekeredve is a tökéletesnek látszik és amikor kinyújtózik, pikkelyes mintázatának minden részlete teljes. Fent vágtat a felhős égen, a jin-ből és jang-ból táplálkozik. [A rácsodálkozástól] eltátottam a számat és képtelen voltam becsukni. A nyelvem elakadt, egy szót sem tudtam kinyögni. Mire is tudnám én inteni Lao Tan-t?

(*Ugyanezt a hasonlatot már olvashattuk az előző fejezet 7. részében.

**A VI. fejezet 5. részében szerepelt ez a gondolat. Victor H. Mair ezt a részt kihagyta fordításából.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wondering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIV. 5.) Az Ég körforgása

 

5. Konfuciusz ötvenegy éves koráig egyáltalán nem hallott a Tao-ról. Egy nap délnek indult, Pej-be, hogy meglátogassa Lao Tan-t (Lao Cé-t).

-- Eljöttél hát, uram? – üdvözölte őt Lao Tan – Úgy hallottam, hogy az észak bölcs férfija vagy. A Tao-ra is rátaláltál már vajon?

-- Még nem találtam rá – felelte Konfuciusz.

-- Hol kerested? – kérdezte Lao Tan.

-- A szabályokban és különböző rendelkezésekben kerestem. Öt évem ment rá, mégsem találtam rá.

-- Aztán még hogyan kerested? – érdeklődött Lao Tan.

-- A jin-ben és a jang-ban kerestem. Tizenkét évem ment rá, mégsem találtam rá.

-- Hát ez nyilvánvaló! – kiáltott fel Lao Tan – Ha a Tao-t meg lehetne mutatni, akkor minden ember megmutatná az urának. Ha a Tao-t oda lehetne adni, akkor minden ember odaadná szüleinek. Ha a Tao-t el lehetne mondani, akkor minden ember elmondaná bátyjának. Ha a Tao-t örökölni lehetne, akkor minden ember örökül hagyná leszármazottainak. Ám egyértelmű, hogy ezek egyikét sem lehet megtenni. Ennek az az oka, hogy ha bent nincsen vendéglátó, akkor nem marad bent; ha kint nincsen helyes útmutatás, akkor nem fog kimenni. Ha azt, ami belülről kijön, nem fogadják kívül, akkor a bölcs nem fogja kihozni. Ha azt, amit kívülről bevisznek, belül nem fogadja vendéglátó, akkor oda a bölcs nem engedi be.*.

Bár mindenki szeretne hírnevet szerezni, mégse akarjunk sokat belőle. Emberségesség és igazságosság az előző királyok szállásai; egy éjszakát eltölthetünk bennük, de ne időzzünk ott hosszan. Ha mégis megtesszük, az emberek szemrehányással illethetnek bennünket.

A régi korok tökéletes embere az emberségességet kölcsönvett ösvényként használta, az igazságosságot pedig átmeneti szállásként. Szabadon vándorolt a háborítatlan nyugalom ürességében, az egyszerűség mezején étkezett, nem-kölcsönkért kertekben álldogált. A háborítatlan nyugalom nem-cselekvést igényel, az egyszerűség könnyű ételt és életet ad; a nem-kölcsönkérés nem igényel kiadást. A régi emberek azt mondták erre, hogy ’az igazságot gyűjtve vándorol’.

Akik úgy vélik, hogy a gazdagság jó dolog számukra, azok sosem fogják feladni jövedelmüket; akik a kiválóságot keresik, azok sosem fogják feladni a hírnév utáni hajszát. Akik megízlelik a hatalmat, azok sosem fogják azt másokkal megosztani. Remegve kapaszkodnak beléjük, és amikor el kell engedniük, gyászolnak. De még sincs a legcsekélyebb belátásuk sem arra, hogy észleljék ezt a szüntelen hajszát. Az ilyen emberek az Ég büntetését hordozzák.

Gyűlölet és kedvesség, kapás és adás, figyelmeztetés és utasítás, élet és halál – az a nyolc dolog a javítás eszköze. De ezeket csak azok tudják használni, akik nem utasítják el makacsul a nagy változásokkal való haladást. Éppen ezért mondják, hogy „A becsületesség javítás”. Akinek a szív-elméje nem fogadja el ezt, annak az Ég ajtaja sosem fog megnyílni.

(*Többféle értelmezése is van ennek a bekezdésnek. Ám a lényege mindenképpen az, hogy a Tao-t nem az érzékekkel lehet átadni, éppen  ezért a bölcsnek biztosnak kell lennie abban, hogy a másik fél szív-elméje képes azt befogadni.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)