A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jao császár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jao császár. Összes bejegyzés megjelenítése

(VI. 13.) A nagyszerű és tiszteletméltó mester

 

13. Ji-er Ce meglátogatta Hszü Ju-t*, aki ezt kérdezte tőle:

-- Mit tanultál Jao-tól?

Ji-er Ce így válaszolt:

-- Jao azt mondta, hogy gyakoroljam az emberség (ren/zsen) és az igazságosság (ji) kialakításának képességét, és azt, hogy világosan különbséget tudjak tenni a helyes és a helytelen között.

-- Akkor miért jöttél hozzám? – kérdezte Hszü Ju – Jao már megjelölte az arcod az emberséggel és igazságossággal, és levágta az orrod a helyessel és helytelennel**. Most hogyan fogsz szabadon és gondtalanul kóborolni a lesz-ahogyan-lesz ösvényen?

-- Mindezek ellenére én szeretnék vándorolni a[z ösvény] határa mentén - válaszolta Ji-er Ce.

-- Ez nem lehetséges - mondta Hszü Ju - A vak ember nem tudja értékelni egy finom vonalú szemöldök vagy egy kedves arc szépségét, a világtalan sem leli örömét a szertartási köpenyek színpompájában.

Ji-er Ce ekként felelt:

-- Igen, de Vu-csuang elvesztette a szépségét, Csü-liang elvesztette az erejét és Huang-ti (Sárga császár) elvesztette a bölcsességét – mindegyik átformálódott és átalakult***. Honnan tudod, hogy a Dolgok Teremtője nem törli le a jelölésemet, nem ragasztja vissza az orromat és nem állít helyre úgy, hogy követni tudjalak téged, mester?

-- Ah, ezt sosem tudhatjuk – legyintett Hszü Ju – Ezért most csak a lényeget vázolom neked: Az én Tanítóm, ó, az én Tanítóm!  Megítéli a tízezer dolgot, mégsem gondolja magát igazságosnak (ji), bőkezűsége átfog tízezer generációt, mégsem gondolja magát emberségesnek (ren/zsen). Ősibb mindennél, mégsem gondolja magát hosszú életűnek; beborítja az eget, fenntartja a földet, kialakítja a dolgok különböző formáját, mégsem tartja magát ügyesnek. Vele kóborolok.

 

 


(*Hszü Ju Jao császár (i.e. 2333-2234) tanácsadója volt. Az I. fejezet 4. részében folytat beszélgetést a császárral.

 


**A megjelölés/tetoválás és orrlevágás, mint csonkítás, a büntetés általános formája volt az ókori Kínában.



***Sem Vu-csuang szépségének, sem Csü-liang erejének háttértörténetét nem ismerjük. Azonban Huang-ti (Sárga császár) legendája a Hadakozó fejedelemségek korában került fókuszba, és egy i.e. 2. századi kézirat szerint átmenetileg visszavonult a világtól, hogy a bölcsességét átalakítsa.)


Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)