7. Konfuciusz nyugatnak indult, hogy a Csou uralkodói ház könyvtárában elhelyezze írásait*. Ce-lu azt tanácsolta neki:
-- Úgy hallottam, hogy a királyi gyűjtemény őrzője egykor Lao
Tan volt, aki most nyugdíjba vonult és saját házában él. Ha a könyvtárba szeretnéd betenni írásaidat, látogasd meg őt és próbáld meg a segítségét kérni ehhez.
-- Ez jó ötlet - válaszolta Konfuciusz és elment Lao Tan-hoz. Ám
Lao Tan elutasította segítségét. Hogy meggyőzze őt, Konfuciusz idézni kezdett a Tizenkét
klasszikusban leírt nézeteiből**. Egy idő után Lao Tan közbevágott:
-- Amit mondasz, az hosszú és homályos. Szeretném a lényegét
hallani!
-- A lényege az emberség (ren/zsen) és az
igazságosság (ji) – válaszolt Konfuciusz.
-- Megkérdezhetem, hogy meglátásod szerint az emberség és
igazságosság az ember veleszületett természetéhez tartozik (xing-hszing)?
– érdeklődött Lao Tan.
-- Természetesen – felelte Konfucius – Ha a nemes ember (csün-ce/junzi)
híján van az emberségnek, semmit sem fog elérni. Ha híján van az
igazságosságnak, az olyan, mintha meg sem született volna. Tehát
az emberség és igazságosság valóban az ember veleszületett természetéhez
tartozik. Mi más is lehetne?
Lao Tan tovább érdeklődött:
-- Megkérdezhetem, hogy te mit értesz emberség és
igazságosság alatt?
-- Az emberség és igazságosság megnyilvánulása nem más, mint
a szív-elmében érzett, minden dolog iránti kedvesség és harmónia, egyetemes
szeretet és az önző gondolatoktól való mentesség.
-- Ah! – kiáltott fel Lao Tan – Szavaid félreérthetőek. ’Egyetemes szeretet’– ez inkább valami homályos és eltúlzott
kifejezés, nemde? És az ’önző gondolatoktól való mentesség’ pedig valójában önzés***. Uram, ha azt szeretnéd, hogy az Égalatti ne veszítse el veleszületett természetét, akkor figyeld meg az Eget és a Földet, amint természetüknél fogva követik változatlan útjukat; a napot és a holdat, amint természetüknél fogva
ragyognak; a csillagokat és bolygókat, amint természetüknél fogva megtartják sorrendjüket és útjukat; a
madarakat és vadállatokat, amint természetüknél fogva fajtájukkal élnek; a fákat és bokrokat, amint természetüknél fogva az ég felé növekednek. Neked, uram, csak meg kell valósítani tetteidben az erényt (de), követni a Tao-t, és máris ott leszel. Minek ennyire erőltetni az emberséget és igazságosságot? Olyan ez, mintha dobot
verve keresnél egy elveszett gyermeket [, aki a zajtól megriadva még messzebbre
szalad]. Ah, uram, csak összezavarod az ember veleszületett természetét.
(*James Legge azt feltételezi, hogy Konfuciusz a munkáinak sikertelenségét látva be akarta tenni a királyi könyvtárba írásait, könyveit, hogy ne vesszenek el és hogy a későbbi korok tanítóinak rendelkezésére álljanak, akik elismerés terén szerencsésebbek lesznek, mint ő.
**Nem igazán lehet tudni, hogy pontosan mi ez a „Tizenkét klasszikus”. Burt Watson azt írja, hogy többféle feltételezés szól arról, hogy mit takarhat ez a kifejezést. Van olyan, aki szerint a Hat klasszikus a hat Konfuciusznak tulajdonított mű és a hozzájuk tartozó másik hat kommentár, míg mások azt mondják, hogy esetleg a Tavaszok és őszök krónikája, amelyik Lu állam tizenkét hercegének uralkodását írja le i.e. 722-től i.e. 479-ig. {Jelenleg Öt klasszikusról tesznek említést, amikor a konfucianizmus kanonikus műveiről beszélnek, azonban eredetileg létezett még egy klasszikus, a Zene könyve, amelyik elveszett a Csin-korban (i.e. 221- i.e. 206). Azonban ezt a művet éppen úgy nem írhatta Konfuciusz, mint ahogyan a többi Öt klasszikus egyikét sem}.
***James Legge ezt úgy kommentálja, hogy az önzetlenség,
mint olyan, nem veleszületett természete az embernek.)
Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
