4. Amikor Csuang Ce éppen Csu államba tartott, meglátott a földön egy kiszáradt, megfehéredett, de még épségben lévő koponyát. Megkocogtatta ostora hegyével, és ekként szólt hozzá:
-- Uram, az életvágy iránti
mohóságod miatt kerültél ide? Vagy egy elbukott államot szolgáltál, és a bárd
levágta a fejed? Vagy esetleg valami gonosz dolgot műveltél, amivel szégyent
hoztál szüleidre, feleségedre és gyerekeidre? Esetleg éheztél és fáztál? Vagy
egyszerűen csak lejárt az időd?
Miután befejezte a
kérdezősködést, magához húzta a koponyát. Fejét ráhajtotta, mint egy párnára,
és elaludt. Az éjszaka közepén álmában megjelent előtte a koponya, és ezt
mondta:
-- Úgy beszéltél, mint a
szónokok. Minden szavad az élők ügyleteiről szólt, de ezek közül egyik sincs a
halál után. Szeretnéd, ha beszélnék neked a halálról, uram?
-- Természetesen - válaszolta
Csuang Ce.
-- A halottak között - kezdte a
koponya - nincs uralkodó, nincs alárendelt. Nincsen négy évszak, és nincsen semmiféle
dolog, ami ezekhez kötődne. Békében és nyugalomban telő éveink olyanok, mint Ég
és Föld évei. A trónján dél felé néző király öröme sem múlja felül azokét, akik
halottak.
Csuang Ce kételkedve kérdezte
tőle:
-- Ha a Sors urát megkérhetném,
hogy adja vissza tested a csontoddal, húsoddal és bőröddel egyetemben, és engedjen
visszatérni szüleidhez, feleségedhez, gyermekeidhez és az összes falusi
ismerősödhöz, akkor szeretnéd?
A koponya erősen megráncolta
homlokát, és felhúzta szemöldökét:
-- Miért dobnám el egy trónján dél felé néző király örömét, és miért bajlódnék újra az emberi léttel? – kérdezte mérgesen.
Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
