4. Amikor Csuang Ce éppen Csu-államba tartott, meglátott a
földön egy kiszáradt, megfehéredett, de még épségben lévő koponyát. Ostora
hegyével megbökte és ekként szólt hozzá:
-- Uram, az életvágy iránti mohóságod miatt kerültél ide? Vagy amiatt, hogy egy legyőzőtt országot szolgáltál és egy bárd levágta a fejed? Vagy esetleg valami gonosz dolgot műveltél, amivel szégyent hoztál szüleidre, feleségedre és gyerekeidre? Esetleg éheztél és fáztál? Vagy egyszerűen csak végigélted az életedet?
Befejezve a kérdezősködést, magához húzta a koponyát. Mint egy párnára, ráhajtotta fejét és elaludt. Az éjszaka közepén álmában megjelent neki a koponya és így szólt hozzá:
-- Úgy beszéltél, mint egy szónok. Minden szavad az élő emberek ügyleteiről szólt, de ezek közül egyik sincs a halál után. Uram, szeretnéd, ha beszélnék neked a halálról?
-- Természetesen - válaszolta Csuang Ce.
-- A halottak között - kezdte a koponya - nincs uralkodó és nincs alárendelt. Nincsen négy évszak és nincsen olyan dolog, ami ezekhez kötődne. Békében és nyugalomban telő éveink olyanok, mint Ég és Föld. A trónján dél felé néző király öröme sem múlja felül azokét, akik halottak.
Csuang Ce kételkedve kérdezte tőle:
-- Ha a Végzet Urát megkérhetném, hogy adja vissza tested a csontoddal, húsoddal és bőröddel egyetemben, és hogy hadd térhess vissza szüleidhez, feleségedhez, gyermekeidhez és az összes falusi ismerősödhöz, akkor szeretnéd?
A koponya erősen megráncolta homlokát és felhúzta szemöldökét:
-- Miért dobnám el egy trónján dél felé néző király örömét
és miért bajlódnék újra az emberi léttel? – kérdezte mérgesen.
Forrás: The Text of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
