(XIII. 5.) Az Égi Út

5. A régi idők emberei világosan átlátták a nagy Tao-t. Éppen ezért először igyekeztek megérteni az Eget*, azután következett a Tao és erénye (de). Miután teljesen megértették a Tao-t és erényét (de), következett a könyörületetsség és igazságosság. Miután teljesen megértették a könyörületességet és igazságosságot, következett a kötelességek betartása. Miután teljesen megértették a kötelességek betartását, következtek a formák/tárgyak és nevek. Miután teljesen megértették a formákat/tárgyakat és neveket, következett a képességeknek megfelelő kinevezések megértése. Miután megértették a képességeknek megfelelő kinevezéseket, következett az emberek és munkáik megvizsgálása. Ez a helyes és helytelen megítéléséhez vezetett. Miután meg tudták ítélni a helyest és helytelent, következett a jutalmazás és büntetés megértése. Miután sikerrel alkalmazták a jutalmazást és büntetést, a bolondok és okosok megértették, mit kell tenniük; a tiszteletreméltóak és jelentéktelenek pedig a számukra alkalmas helyre kerültek. A jó és értékes embereket éppen úgy, mint az értékteleneket a tulajdonságaiknak megfelelően alkalmazták.  A képességeik alapján megkülönböztették őket, és mindenki hivatali rangjának megfelelően töltötte be feladatát. Így szolgálták a felsőbbrendűeket, gondoskodtak az alsóbbrendűekről; a dolgokat elrendezték, a személyiségüket fejlesztették. Nem használtak tudást és cselszövést; csak az Égre támaszkodtak. Ezt úgy hívták, hogy a Nagy Béke, a Tökéletes Kormányzás. Ezért mondja a könyv: „Vannak formák/tárgyak és vannak nevek**”. Formákat/tárgyakat és neveket a régi korokban is ismerték, de a régi emberek nem tulajdonítottak neki jelentőséget.

 Amikor a régi idők emberei a nagy Tao-ról beszéltek, csak [a fentebb leírt] négy lépés után említettek „formákat/tárgyakat és neveket” és csak [a fentebb leírt] nyolc lépés után beszéltek „jutalmakról és büntetésekről”. Ha egyből „formákról/tárgyakról és nevekről” beszéltek volna, az azt mutatta volna, hogy nem tudják, mi a forrás. Ha egyből „jutalmakról és büntetésekről” beszéltek volna, az azt mutatta volna, hogy nem tudják, mi a helyes kiinduló lépés. Akiknek szavai fejtetőre állítják a Tao-t vagy ellentétben állnak vele, azok arra valók, hogy őket irányítsák. Hogyan is tudnának ők irányítani másokat? Akik egyből „formákról/tárgyakról és nevekről”, „jutalmakról és büntetésekről” beszélnek, csak a kormányzás eszközeit ismerik, de a kormányzás Tao-ját nem. Az ilyenek az Ég alatti világ hasznára vannak, de képtelenek arra, hogy az Ég alatti világ az ő hasznukra legyen. Az ilyet jobbára csak szónoknak nevezik, sekélyes tudású embernek. Szertartások, törvények, szabályok, számok és mértékek, formák és nevek gondos összevetése – a régi idők emberei mind rendelkeztek ezzel. De ezek az alattvalók eszközei, akik a feljebbvalóknak szolgálnak, nem pedig a feljebbvalók eszközei, akik gondoskodnak az alattvalókat.

 

(*James Legge szerint ez feltehetően az Ég ’spontaneitását’ jelenti, vagyis a ’magától olyanságát’ [zi-ran], a Tao magából fakadó, magától történő működését.

**Nem tudjuk, hogy milyen könyvről lehet itt szó.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIII. 4.) Az Égi Út

4. A kezdet a feljebbvalókon múlik, a részletek az alattvalókon; a lényeget az uralkodó határozza meg, a kidolgozást a miniszterei hajtják végre. A három sereg és azon belül az ötféle fegyvert használó katonák irányítása - ezek az erény jelentéktelen részletei*. A jutalmak és büntetések haszna és kára, az ötféle büntetés alkalmazása– ezek a nevelés jelentéktelen részletei**. Szertartások, törvények, mérlegelések, számítások, vizsgálatok, formák és nevek gondos összevetése – ezek a jó kormányzás jelentéktelen részletei***. A harangok és dobok hangja, a tollak és a hadizászlók állása – ezek a zene jelentéktelen részletei****. Jajveszékelés, durva ruházat, kenderből készült homlokpánt és karszalag, a különböző szintű temetkezési szertartások – ezek a gyász jelentéktelen részletei. Ez az öt jelentéktelen részlet szükséges a tiszta szellem működéséhez és a szív-elme képességének kifejlesztéséhez azelőtt, hogy használatba kerülnének. Ezeket a jelentéktelen részleteket ismerték a régi időkben, de nem tulajdonítottak nekik jelentőséget.

Az uralkodó halad elől, a minisztere követi; az apa halad elől, a fia követi; az idősebb fivér halad elől, az öccse követi; az idős halad elől, a fiatal követi; a férfi halad elől, a nő követi; a férj halad elől, a feleség követi. Elől halad a tiszteletreméltóbb és követi az alacsonyabb rangú, ugyanez az Ég és a Föld sorrendje is. Ezért a bölcs őket tekinti példának*****.

Az Ég tiszteletreméltóbb, a Föld alacsonyabb rangú – ez a szellemi megvilágosodásuk sorrendje. Tavasz és nyár halad elől, ősz és tél követi őket – ez a négy évszak sorrendje. A tízezer dolog folyamatos változása és növekedése során minden gyökérnek és minden sarjnak meghatározott helye és rá jellemző formája van – ez a kifejlődés és hanyatlás, az átalakulás és változás állandó áramlása.

Ha a legtökéletesebb szellemiségűeket, az Eget és a Földet is megkülönböztetik aszerint, hogy melyik tiszteletreméltóbb és melyik az alacsonyabb rangú, és amelyek ennek megfelelő rangsorral és sorrenddel rendelkeznek, akkor még inkább igy kellene lenni az emberek között. Az ősök templomában tiszteljük a rokonainkat; az udvarban tiszteljük a rangot; a falvakban tiszteljük az időseket; a hivatali ügyekben tiszteljük az arra érdemeseket. Ez a nagy Út (Tao) sorrendje.

Ha az Útról beszélünk, de tagadjuk ezt a sorrendet, akkor magát az Utat is tagadjuk. Ha egy olyan Útról beszélünk, amit tagadunk, akkor hogyan is tudnánk azt követni?

 

(*A „három sereg” egy akkori kínai feudális állam három részre osztott seregét jelenti. Az „ötféle fegyver” általában a dárda/lándzsa, az alabárd, a harci fejsze, a pajzs és az íj, bár létezik másfajta felsorolás is.

 

**Az ötféle büntetés általában tetoválás/tüzes vassal való jelölés, orrlevágás, láblevágás, kasztrálás és halál. 

Ebben a 4.  részben a konfuciánusi elvek közé legista tanítás is keveredik. A legizmus szerint az uralkodónak teljhatalommal kell rendelkezni, aki nem feltétlenül erényes. Sokkal inkább azt kell figyelembe vennie, hogy mi hasznos az állam számára. Az embereket jutalmakkal és büntetésekkel, vagyis elsősorban törvényekkel kell irányítani.

***A legizmus elvárása szerint ezek az érdemes (azaz az uralkodóhoz hű) hivatalnokok feladatai közé tartoznak.

****A zenéhez hozzátartozik a tánc is. Burt Watson értelmezése szerint itt olyan táncról van szó, amit tollakkal és jak farkából készült bojtokkal táncolnak, míg mások szerint inkább valamiféle hadifelvonulásról, amin sisaktollakat és hadizászlókat használnak.

*****A konfucianizmussal szemben a legizmus elutasította a patriarchális társadalmi viszonyokat és a hagyományokat. Úgyhogy feltehetően ettől a bekezdéstől kezdve a továbbiakban már a konfuciánusi behatás érvényesül)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Legizmus