1. Nan-Kuo Ce Csi előrehajolva ült zsámolyán. Az égre nézve finoman
lélegzett, úgy tűnt, hogy önkívületi állapotban van, elvesztve minden
kapcsolatát a külvilággal. Mellette állt [tanítványa], Jen Cseng Ce Ju, aki
így szólt:
-- Mi ez? Hogyan tudod úgy formálni a testet, hogy olyanná váljon, mint egy
elszáradt fa, és a szív-elmét, hogy olyanná váljon, mint a kiégett salak? Sosem
láttalak még ilyennek, mint amilyen most vagy.
-- Jó, hogy feltetted ezt a kérdést, Jen – felelte Ce Csi –, most valóban
elvesztettem önmagam*; de hogyan magyarázhatnám el, hogy megértsd? Bizonyára már hallottad az ember zenéjét, de nem hallottad a Földét. Vagy ha már hallottad
a Föld zenéjét, még nem hallottad az Ég zenéjét.
-- Nagyon kérlek, fejtsd ki ezt bővebben! – kérte Ce Ju.
A válasz ekként hangzott:
-- A Nagy Tömeg (természet/univerzum) életpáráját (csi) szélnek nevezik. Ha nyugalomban van, nem történik semmi; de amikor viharként nekiindul, akkor a hegyek és völgyek megszámlálhatatlan
nyílása visszhangozza hangját; – bizonyára felfigyeltél már erre. Nézz meg egy erdőt, amely a hegyek ormán áll. Száz arasznyi kerületű,
hatalmas fáinak hasadékai és odvai olyanok, mint az orrlyukak vagy
a száj vagy a fül nyílásai; van köztük négyszögletes, van köztük kerek, mint egy
csésze vagy egy mozsár; vagy horpadások, amik olyanok, mint egy nedves lábnyom
vagy mint egy nagy pocsolya. Amikor a szél feltámad, olyan hangot adnak,
mint a háborgó víz, a süvítő nyíl, ordítás, lihegés, sivítás, rekedt
vagy mély üvöltés, gyászos sírás és fütyülés. Az első hangok magasan szólnak, az
őket követőek mélyebbek. A gyengéd
szélnek enyhe a visszhangja; a könyörtelen szélnek hatalmas. És amikor a vad
szélroham elmúlik, minden nyílás üres [és csendes]; – bizonyára láttad már, hogy utána a levelek remegnek és reszketnek.
-- Tehát akkor a Föld zenéje az, amelyet ezek a nyílások adnak – összegezte Ce Ju –; és az emberé a sípokból és fuvolákból ered. Engedd meg, kérlek, hogy az Ég hangjairól
kérdezzelek.
-- Amikor a szél fúj, a nyílások sokaságából származó hangok különbözőek,
mivel a nyílások mérete különböző. Amikor a szél eláll, akkor megszűnnek a hangok
is. Tehát, ha ezek a dolgok önmagukból [a szél és a nyílások méreteiből] keletkeznek –
mi szükség volna bármilyen más, őket hajtó egyéb tényezőre?**
(*”Elvesztette önmagát” – azaz meditált. Csuang Ce ezt a gyakorlatot többek között, a 'szív-elme (xín - hszin) böjtje' kifejezéssel illeti, amely arra irányul, hogy a meditáció során 'elveszítve önmagát' (gondolatait, érzéseit és mindent, ami a hagyományos emberi gondolkodásmódhoz kötheti) visszataláljon a Tao-hoz. Az ókori kínai felfogás szerint a szív nem csupán az érzelmek központja, hanem az érzékelésé, felfogásé és racionális gondolkodásé is, ezért némely fordító 'szív böjtje'-ként, mások pedig 'elme böjtje'-ként fordítják ezt a kifejezést. A későbbi fejezetekben megjelenik a 'megfeledkezve ülés' - zuowang vagy co-vang - kifejezés is, amely a kínai kanonizált szövegek közül ebben a műben tűnik fel legelőször.
**A klasszikus kínai szövegekben és hagyományban az 'Ég' (tian) vagy az 'Ég és Föld' (tiandi) kifejezés a 'természetet' jelentette. Tehát az 'Ég zenéje' a természet zenéje is egyben. Az ember zenéje, a Föld zenéje és az Ég zenéje együttesen adja azt a természetet, amely teljesen magától, őket hajtó külső tényező nélkül működik.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
History of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019. 108. és 124. oldal
