1. Amikor Csuang Ce a hegyekben sétált, megpillantott egy hatalmas fát, amelynek vastag ágai és buja levelei voltak. Egy favágó pihent a fa mellett, ám eszébe sem jutott kivágni. Csuang Ce megkérdezte tőle, hogy miért nem teszi, de a favágó csak legyintett:
-- Semmire sem lehetne
használni.
-- Ez a fa pontosan a
haszontalansága miatt tudja végig élni azokat az éveket, amiket az Ég adott
neki – mondta erre Csuang Ce.
Miután a hegyekből lejött, egyik
régi barátjánál töltötte az éjszakát. Ennek örömére a barátja felszólította a
szolgáló fiút, hogy vágjon le egy ludat, és főzze meg. A szolgáló fiú visszakérdezett:
-- Az egyik libánk gágog, a
másik nem. Melyiket öljem le?
-- Öld le azt, amelyik nem
gágog! – válaszolta a fiú gazdája.
Másnap Csuang Ce tanítványai így
fordultak a mesterhez:
-- Az a tegnapi hegyi fa azért
tudja kitölteni az Égtől kapott éveit, mert nem jó semmire. De a vendéglátónk
libái közül mégis azt vágták le, amelyik nem hasznos. Mit gondolsz erről,
mester, te melyik szeretnél lenni?
Csuang Ce felnevetett:
-- Úgy vélem, hogy valahol
félúton a hasznosság és haszontalanság között lennék - válaszolta – Ám annak
ellenére, hogy ez a hasznosság és haszontalanság közti félút jó helynek tűnik,
valójában nem az, mert nem tart távol a bajtól. De ha valaki felkapaszkodik a
Tao-ra és erényére (de), és sodródik, vándorol szabadon, azzal nem
történik baj. Dicsérettől és bírálattól mentesen, egyik pillanatban sárkány, a
következőben kígyó. Együtt változik az idővel, és nem hajlandó saját magáért
cselekedni. Egyszer fent, egyszer lent, az összhang által vezérelve, sodródik
és vándorol a tízezer dolog ősével. Dolgokként kezeli a dolgokat, de nem
engedi, hogy őt kössék a dolgok. Így hogyan is kerülhetne bajba? Ez volt
Sennong és a Sárga császár módszere.2
De ez nem sikerül azoknak, akik a tízezer dolog ügyeivel és az emberi kapcsolatokkal foglalkoznak. Mert az egyesülés szétválást hoz; a tökéletesség rombolást. Az éles kicsorbul; a becsületest bírálják. A törekvők elbuknak; a kiválók ellen áskálódnak; a hitványokat becsapják. Hol lehetne nyugalmat találni? Jaj, tanítványaim, emlékezzetek erre: tartózkodjatok a Tao-ban és erényében (de)!
(1Úgy tűnik, hogy ennek a XX. fejezetnek több szerzője is volt, mert sok benne az ismétlődő motívum.
A haszontalanság „hasznárólˇ” a IV. fejezet több részében, a 6., a 7. és a 8.-ban olvashatunk.
2Sennong-ot, a földművelés mitológiai alakját a XVI.fejezet 2. részében és a XVIII. fejezet 5. részében említik.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
