5. Élt Cseng államban egy sámán, akit úgy hívtak, hogy Csi Hszien. Mindent tudott az emberekről, születésről és halálról, nyereségről és veszteségről, szerencsétlenségről és boldogságról, hosszú életről és rövid életről. Meg tudta jövendölni ezeket az eseményeket évre, hónapra és napra olyan pontosan, mintha ő maga egy természetfölötti lény volna. Cseng lakosai már hanyatt-homlok menekültek, ha megpillantották őt. Amikor azonban Lie Ce meglátta, megrészegült általa. Visszaérkezve elmesélte a vele való találkozását Hu Cé-nek*, majd így szólt a végén:
-- Mester, mostanáig úgy véltem, hogy a te Tao-d a
tökéletes, de most találtam egy olyat, ami ennek is fölötte áll.
-- Eddig mindössze a Tao felszínét mutattam meg neked,
nem pedig a lényegét – válaszolta Hu Ce - És [ez alapján] gondolod úgy, hogy
elsajátítottad az én Tao-mat? Ha mindössze tyúkjaid vannak, de nincsen kakasod,
lesznek-e megtermékenyített tojásaid**? Magabiztosan mutogatod a világnak azt,
amit felfogtál a Tao-ból, azt feltételezve, hogy az emberek elhiszik neked. És pontosan ezzel teszed lehetővé, hogy ez az illető átlásson rajtad. Próbáld meg
idehozni ezt a sámánt, hadd nézzen meg engem!
Másnap Lie Ce a sámánnal együtt elment Hu Cé-hez. Amikor
kijöttek tőle, a sámán jajveszékelve fordult Lie Cé-hez:
-- Ó, jaj! A mestered hamarosan meg fog halni. Talán tíz napja van még hátra. Valami nagyon furcsát láttam az
arcán – valamit, ami olyan volt, mint a nyirkos hamu.
Lie Ce sírva tért vissza, könnyei egészen köpenye gallérjáig
csorogtak. Elmesélte Hu Cé-nek, hogy mit mondott a sámán, aki erre így
válaszolt:
-- Az előbb a Föld formájában mutattam meg magamat. Ebben
minden nyugodt, csendes, mozdulatlan. Minden bizonnyal az életerőm munkálkodásának
elakadását látta meg rajtam. Próbáld meg őt újra idehozni!
A következő nap Lie Ce a sámánnal együtt megint meglátogatta
Hu Cé-t. Amikor kijöttek tőle, a sámán önelégülten mondta Lie Cé-nek:
-- Milyen szerencse érte a mesteredet, hogy találkozott
velem! Jobb állapotban van, az élet összes jele mutatkozik rajta. Láttam, hogy ez az elakadás csak átmeneti volt.
Lie Ce visszatért, és elmesélte ezt Hu Cé-nek, aki erre így
válaszolt:
-- Az előbb az Ég formájában mutattam meg magamat.
Sem külső megjelenés, sem valóság nem hatolt be elmémbe, és az életerőmet a sarkaimon keresztül adtam
ki. Minden bizonnyal az életerőm teljes munkálkodását látta meg rajtam. Próbáld meg őt újra idehozni!
A következő nap Lie Ce a sámánnal
együtt megint meglátogatta Hu Cé-t. Amikor kijöttek tőle, a sámán tanácstalanul
fordult Lie Cé-hez:
-- A mestered mindig máshogyan néz ki, emiatt nem tudok
semmit leolvasni az arcáról. Hagyjuk, hogy állapota rendeződjön, és aztán
eljövök újra, hogy megnézzem.
Lie Ce visszatért, és elmesélte ezt Hu Cé-nek, aki így
szólt:
-- Az előbb azt a nagy ürességet mutattam meg neki, amit nem lehet legyőzni. Minden bizonnyal meglátta bennem az életpárám (csi)
egyensúlyát. Ahol a víz kavarog a dugong mozgásától, ott mélység örvénylik;
ahol az állóvíz összegyűlik, ott szintén mélység tátong; ahol a víz szabadon folyik,
ott is mélységet találsz. Kilencféle mélység létezik, én eddig hármat mutattam
meg neki. Próbáld meg őt újra idehozni!
A következő nap Lie Ce a sámánnal együtt megint meglátogatta
Hu Cé-t. De a sámán alighogy bement
hozzá, máris fejvesztve rohant ki onnan.
-- Szaladj utána! – kiáltotta Hu Ce, de Lie Ce hiába futott
a sámán után, nem érte utol. Amikor visszatért, lihegve szólt:
-- Eltűnt, nem találom. Nem tudtam elkapni őt.
-- Az előbb az ősöm megjelenése előtti formában mutattam meg
magamat – mondta Hu Ce – Ürességbe fonódva érkeztem hozzá; emiatt már azt sem tudta,
hogy ki kicsoda. Egyszer hullámzó nád,
másszor áramló víz. Ezért menekült el [a sámán].
Mindezek után Lie Ce felismerte, hogy ő még hozzá sem
kezdett a tanuláshoz. Hazatért és nem hagyta el otthonát három évig. Főzött a
feleségének és akként etette disznóit, mint ahogyan vendéget szokás etetni. Feladott minden részrehajlást; megszabadította magát a mesterségestől és visszatért az egyszerűséghez. Engedte, hogy a teste olyan
legyen, mint egy darab göröngy. Minden zavaró tényező elől bezárult és ebben
az állapotban maradt egészen élete utolsó napjáig.
(*Hu Ce volt Lie Ce tanítója. Az utóbbi egészen másként - szinte már természetfölötti lényként – tűnik fel az I. fejezet 3. részében. Ez a történet megtalálható a Lie-ce mű II. fejezetének 13. részében.
**James Legge értelmezésében a ’tyúkok’ a tanítás betűit jelentik, a ’kakas’ a lényegét, és a ’tojások’ a valódi megértését.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Fung Ju-lan: Chuang Tzu (angol nyelven)
