(XX. 1.) A hegyi fa*

1. Csuang Ce a hegyekben sétált, amikor megpillantott egy hatalmas fát, amelynek vastag ágai és buja levelei voltak. Egy favágó pihent a fa mellett, ám eszébe sem jutott kivágni. Amikor Csuang Ce megkérdezte tőle, hogy miért nem, a favágó csak legyintett:

-- Semmire sem lehetne használni.

Csuang Ce így felelt erre:

-- Az értéktelensége miatt tudja ez a fa végig élni azokat az éveket, amiket az Ég adott neki.

Miután a mester lejött a hegyekből, régi barátja házában töltötte az éjszakát. Ennek örömére a barátja felszólította a szolgáló fiút, hogy vágjon le egy ludat és főzze meg. A szolgáló fiú odafordult a vendéglátóhoz:

-- Az egyik libánk gágog, a másik nem. Melyiket öljem le?

-- Öld le azt, amelyik nem gágog! – hangzott a felelet.

Másnap Csuang Ce tanítványai ezt kérdezték a mestertől:

-- Az a fa, amit tegnap láttunk a hegyekben, azért tudja kitölteni az Égtől kapott éveit, mert értéktelen. De a vendéglátónk libái közül mégis azt vágták le, amelyik értéktelen. Mit gondolsz erről, mester?

Csuang Ce felnevetett:

-- Úgy vélem, hogy én inkább valahol félúton az értékesség és értéktelenség között szeretnék lenni –válaszolta – Bár ez az értékesség és értéktelenség közti félút jó helynek tűnik, valójában nem az, mert nem tart távol a bajtól. De ha valaki felkapaszkodik a Tao-ra és erényére (de) és sodródik, vándorol szabadon, azzal nem történik baj. Dicsérettől és bírálattól mentesen, egyik pillanatban sárkány, a következőben kígyó, együtt változik az idővel, nem hajlandó semmihez sem ragaszkodni. Egyszer fent, egyszer lent, az összhang által vezérelve, sodródik és vándorol a tízezer dolog ősével. Dolgokként bánik a dolgokkal és nem engedi nekik, hogy ők bánjanak vele dologként – akkor kerülhetne bajba? Ez a szabály, Sennong és a Sárga császár módszere**.

De ez nem sikerült azoknak, akik a tízezer dolog ügyeivel és az emberi kapcsolatokkal foglalkoznak. Mert az egyesülés szétválást hoz; a tökéletesség rombolást. Az éles kicsorbul; akit tisztelnek, bírálják. A törekvők elbuknak; a bölcsek ellen áskálódnak; a hitványak csalók lesznek. Hol lehetne nyugalmat találni? Jaj, tanítványaim, emlékezzetek erre: tartózkodjatok a Tao-ban és erényében (de)!

 

(*Úgy tűnik, hogy ennek a XX. fejezetnek több szerzője is van, mert sok benne az ismétlődő motívum. Az értéktelenség vagy haszontalanság „hasznáról” a IV. fejezet több részében, a 6., a 7. és a 8.-ban olvashatunk.

 

**Sennong-ot, a földművelés mitológiai alakját a XVI. fejezet 2. részében és a XVIII.fejezet 5. részében említik.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Zhuangzi (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

 

(XVII. 5.) Őszi áradások

5. Egy gerendával vagy egy oszloppal egy város falát is ledönthetjük, de nem alkalmas arra, hogy betömjünk vele egy kis lyukat. Így azt mondhatjuk, hogy felhasználhatóság terén léteznek különbségek. Csi-csi and Hua-liu* akár ezer li-t is képesek megtenni egyetlen nap alatt, de nem tudnak patkányt fogni, ellentétben egy vadmacskával vagy menyéttel. Így azt mondhatjuk, hogy képességek terén léteznek különbségek. A bagoly éjjel megfogja a bolhát és még a hajszál hegyét is észreveszi, ám amikor kivilágosodik, hiába erőlködik, nem látja meg a dombot vagy a hegyet sem. Így azt mondhatjuk, hogy a lényeknek különbözőek a tulajdonságaik. Amikor ezt mondják, hogy „kövessük és tiszteljük a helyest és mellőzzük a helytelent vagy kövessük és tiszteljük azokat, akik jól kormányoznak és mellőzzük azokat, akik zűrzavart csinálnak”, akkor az azt jelenti, hogy nem értették meg Ég és Föld elvét vagy a tízezer dolog természetét. Ez olyan, mintha az Eget követnék és tisztelnék, de mellőznék a Földet vagy a jin-t követnék és mellőznék a jang-ot. Egyértelmű, hogy ez lehetetlen. Azok az emberek, akik folyamatosan így beszélnek, bolondok vagy csalók.

A császárok és a királyok nem egyformán mondtak le trónjukról. A három dinasztia uralkodói nem egyformán voltak sikeresek. Azokat, akik szembementek a korral és a kor szokásai ellenében cselekedtek, bitorlóknak nevezték; azokat, akik a korral együtt haladtak és követték a kor szokásait, az igazságosság társainak nevezték. Hallgass, hallgass, Sárga-folyó ura! Hogyan tudhatnál bármit is az érték és értéktelenség bejáratáról vagy a nagy és kicsi lakhelyéről?

 

(*Mu király nyolc lóból álló híres méneséből kettőnek a neve.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)