9. A mester mondta*:
-- A Tao betölti azt, ami a legnagyobb és nem hiányzik abból,
ami a legkisebb; így a tízezer dolgot teljes mértékben áthatja. A Tao olyan hatalmas,
hogy nincs semmi, amit ne tudna befogadni és olyan mély, feneketlen, hogy nem
lehet ésszel felfogni. Erénye (de) megtestesül az emberségben és
igazságosságban, de ezek csak jelentéktelen dolgok
szellemének. Ki más volna képes ezeket teljesen megérteni, ha nem a
tökéletes ember?
A tökéletes ember a világ fölött uralkodik, és ez nagy
felelősség, nemde? Ez azonban nem bolondítja meg őt és nem meríti ki. Az egész
Ég alatti világot a hatalom gyeplőjével tartja féken, ám ez semmit nem jelent
számára. Felismeri a hibátlant, de nem mozgatja a nyereség vágya. Tisztán látja
a dolgok lényegét és ragaszkodik az igazság forrásához. Ezért az Eget és Földet
önmagán kívülre helyezi, a tízezer dolgot maga mögött hagyja, így szellemét nem
fárasztja el. Teljes mértékben felfogja a Tao-t, összhangba kerül az erénnyel (de).
Távol tartja magát az emberségtől és igazságosságtól, úgy kezeli a
szertartásokat és zenét, mint vendégeket. Így cselekedve tartja nyugalomban
szív-elméjét a tökéletes ember.
(*A mester vagyis Lao Ce.
**Ezt a mondatot James Legge, Martin Palmer és Victor H.
Mair értelmezik így.
Ám Burt Watson és Wang Rongpei a következőképpen fordítják:
„Büntetés és jutalom, emberség és igazságosság - ezek jelentéktelen dolgok a
szellemének/ezek a legalacsonyabb formák a szellemi világban.” Burt Watson értelmezése szerint ez a legizmus
két legfontosabb kifejezése, amely a Han Fei-cé-ben olvasható {Han Fei
Ce a legista iskola egyik legfőbb képviselője volt, művét a kor szokása szerint
szerzőjéről nevezték el}. A műben a büntetést és jutalmat a politikai hatalom
„két fogantyújának” nevezi.)
Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
