3. Ha mindenki azt a szív-elmét (hszin) követné, ami számára eredetileg megadatott*, és azt fogadná el tanítójául, akkor melyik ember maradna tanító nélkül? Ilyen módon nem csupán azoknak lenne tanítója, akik értelmesek és az összefüggéseket átlátva képesek döntést hozni, hanem azoknak is, akik bolondok és meggondolatlanok.
De ha valaki eltávolodva ettől a szív-elmétől azt állítja, hogy létezik 'helyes' vagy 'helytelen', az olyan, mintha
azt mondanám, ‘Ma indulok el Jüe-be és tegnap érkeztem meg’.** Vagyis kijelenteném egy nem létezőről, hogy létezik. Még a szellem-szerű Jü sem
képes arra, hogy létezővé tegyen egy nem létezőt, hát akkor én hogyan
csinálhatnék ilyet?***
Mert a beszéd nem csupán a levegő rezdülése, a beszéd arra való, hogy közöljenek általa valamit.
Ugyanakkor az, amit közölnek, nem mindig megalapozott. Ebben az esetben
elhangzott-e ténylegesen beszéd vagy sem? Úgy vélné az ember, hogy a szavak különböznek
egy madárfióka csicsergésétől, de csakugyan van-e köztük különbség? Hogyan
válhat a Tao olyan zavarossá, hogy létezik benne ‘igaz’ és ‘hamis’? Hogyan válhat a
beszéd olyan zavarossá, hogy létezik vele kapcsolatban ‘helyes’ és
‘helytelen’?
Lehet, hogy a Tao eltávozott, és nincs többé jelen? Lehet, hogy a beszéd
jelen van, de nem megfelelő?
A Tao a részrehajlás miatt válik zavarossá, a beszéd pedig az ékesszólás miatt válik zavarossá. Ezért vitatkoznak egymással a konfuciánusok és a motisták****. Az egyik oldal azt állítja, amit a másik oldal tagad, és fordítva. Ha valaki szeretné állítani azt, amit a másik tagad és tagadni azt, amit a másik állít, akkor erre nincsen jobb módszer, mint a világosság alkalmazása.
Más dolgokhoz viszonyítva minden dolog 'az', és önmagához viszonyítva minden dolog 'ez'. Ezért, ha valamit ‘abból’ a szempontból próbálnék szemügyre venni, akkor azt nem láthatom, de megérthetem 'ebből' a szempontból. Éppen ezért mondjuk, hogy ‘ebből a nézetből’
származik ‘az’; és hogy ‘annak a nézetnek’ következménye ‘ez’. Ez az az elmélet,
mely szerint ‘az’ és ‘ez’ egymást hozzák létre.
Ugyanakkor egyértelmű, hogy ahol van élet, ott halál is van, ahol van halál, ott élet is van. Amikor egy dolgot elfogadunk, akkor egy másikat elfogadhatatlannak tartunk. Amikor egy dolgot elfogadhatatlannak tartunk, akkor egy másikat elfogadunk. Amikor valamit állítunk, akkor egy másik dolgot tagadunk, amikor valamit tagadunk, akkor egy másik dolgot elfogadunk. Éppen ezért a bölcs nem ezt az utat választja, hanem az Ég fényében vizsgálja a nézeteket, elfogadva 'ezt' annak, ami.
‘Ez a nézet’ ugyanaz, mint ‘az’, és ‘az a nézet’ ugyanaz, mint ‘ez’. De
‘az a nézet’ magában foglalja a “helyes’-t és ‘helytelen-‘t; és ‘ez a nézet’
szintén magában foglalja a ‘helyes’-t és a ‘helytelen’-t. Tehát valójában
létezik-e két külön nézet, ‘ez’ és ‘az’ vagy nem létezik? Ahol ‘ez’ és ‘az’
megszűnnek ellentétek lenni, ott van a Tao középpontja. Amikor megtaláljuk ezt a
középpontot a kör közepén, akkor képesek leszünk válaszolni a dolgok vég nélküli átalakulására. Az állítások átalakulása vég nélküli és a tagadások átalakulása szintén vég
nélküli. Ezért mondom, hogy [ezek válaszolására] nincsen jobb, mint a világosság.
(*A hszin (xín), azaz a szív-elme művelése a konfuciánusok szerint elengedhetetlen, ezzel ellentétben a taoista nézet, különösen a Csuang-ce úgy véli, hogy a társadalom bármilyen jellegű befolyásoló hatása csak konflikust okoz, és káros az ember eredeti, veleszületett természetére (hszing - xing).
**Az I. fejezet 7. részében először feltűnő filozófus, Huj Ce egyik mondása, amely az
átgondolatlan, megalapozatlan véleménynyilvánítás abszurditását fejezi ki.
***Nagy Jü vagy Ta-jü az ókori legendás uralkodó, Ti Sun utódja volt. A
Sárga-folyó völgyének szabályozásával jelentős sikereket ért el az árvizek
elleni védekezésben. Úgy tartják, emiatt választotta Ti Sun saját fia helyett
Jü-t utódjául.
****Mo Ti vagy Mo Ce – latinosan: Miciusz, i.e. 5. század vége - i.e. 4.
század eleje - kínai filozófus volt. Az általa alapított filozófiai irányzatot,
a motizmust elsősorban a konfuciánusok, élükön Meng Ce, támadták nagyon
vehemensen. Közösségeik feltehetőleg már a Csin-dinasztia idejére (i.e. 221-206)
teljesen beleolvadtak a többi filozófiai hagyományba. Ugyanakkor a motista
eszmék még több száz éven át fennmaradtak, és nem csupán a kínai gondolkodókra
hatottak, hanem a politikai filozófia és a Csin-és a Han-dinasztia (i.e.
206-i.sz. 220) politikai döntéseinek formálásában is segítettek.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
Mozi (Mo-tzu) Internet Encyclopedia of Philosophy (angol nyelven)
Mozi (Mo-tzu) Internet Encyclopedia of Philosophy (angol nyelven)
Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
