(XVII. 10.) Őszi áradások

10. Gongszun Long ezekkel a szavakkal fordult Vej hercegéhez, Mou-hoz*:

-- Fiatal koromban az előző királyok Tao-it tanulmányoztam és amikor idősebb lettem, megértettem az emberség és igazságosság lényegét. Összekapcsoltam a különbözőséget és azonosságot, elválasztottam a keménységet a fehérségtől, bebizonyítottam, hogy ami nem olyan, az olyan, és hogy az elfogadhatatlan elfogadható. Mélyrehatóan foglalkoztam a Száz Iskola bölcsességeivel** és szónokok sokaságának érveit romboltam le. Úgy véltem, hogy elértem a beteljesülés legmagasabb fokát. De most, hogy hallottam Csuang Ce szavait, megzavarodtam a furcsaságától. Nem tudom, hogy az én érvelésem nem olyan jó, mint az övé vagy tudásban maradok el tőle. Úgy érzem, hogy még szóra sem tudom nyitni a számat. Kérhetnék tanácsot tőled, hogy mit tegyek?

Mou herceg előrehajolt székében és nagyot sóhajtott. Majd felnézett az égre és mosolyogva kérdezte:

-- Hallottál már arról az öreg kútban lakó békáról, aki így lelkendezett a Keleti-tenger nagy teknősének? „Olyan jól szórakozom itt! Vagy kint ugrándozok a kút korlátján vagy visszamászok és pihenek a kút falának egyik zugában, ahonnan hiányzik egy kődarab. Amikor beleugrom a vízbe, hagyom, hogy fenntartson a hónaljam alatt és feltámassza az állam, amikor pedig belecsúszok a sárba, addig ások, amíg a lábam teljesen el nem merül. Elnézve ezeket a szúnyoglárvákat, rákokat és ebihalakat, tudom, hogy egyik sem ér fel hozzám. Egymagam uralom egy völgyszoros teljes vizét és kisajátítok minden élvezetet, amit egy öreg kút nyújthat – ez a legjobb benne. Miért nem jössz el egyszer, uram, és nézed meg te magad?”

Ám mielőtt a Keleti-tenger nagy teknőse betette volna bal lábát a kútba, jobb térde máris beszorult. Kiszabadította magát és visszább hátrált. Ezután beszélni kezdett a békának a tengerről: „Kiterjedése még ezer li-től is több; mélységét ezer szakadék mélysége sem tudja kifejezni. Jü idejében minden tíz évből kilencben árvíz tombolt, mégsem emelte meg a tenger vizének szintjét. Tang idejében minden nyolc évből hétben aszály pusztított, mégsem húzódtak vissza partjai. Nem cserélődik vagy változik sem rövid időre, sem hosszabbra; nem emelkedik vagy húzódik vissza, akár sok a belefolyó víz mennyisége, akár kevés – ez a Keleti-tenger nagy gyönyörűsége.” Amikor az öreg kútban lakó béka meghallotta ezt, eleinte meglepődött és megrémült, végül teljesen megzavarodott.

A te tudásod arra sem elégséges, hogy meghúzd a „helyes” és „helytelen” határát, mégis meg akarod érteni Csuang Ce szavait. Ez pontosan olyan, mint rá akarnál bírni egy szúnyogot arra, hogy a hátára vegyen egy hegyet vagy egy százlábút arra, hogy versenyt fusson a Ho (Sárga)-folyóval. Ezek az állatok sosem lesznek képesek erre a feladatra!

Akinek a tudása nem elegendő arra, hogy felfogja a magasrendű, finom szavakat, hanem csak arra képes, hogy valamiféle pillanatnyi győzelmet érjen el, az nem olyan, mint ez a béka az öreg kútban? Csuang Ce egyik pillanatban a (föld alatt lévő) Sárga Forrásba mártja lábait, a másikban felemelkedik a legmagasabb mennyországba. Számára nincsen észak vagy dél – mind a négy irányba akadálytalanul suhan és felszívódik a mérhetetlenben. Számára nincs kelet vagy nyugat – a legsötétebb homályból indulva tér vissza a nagy megértéshez. És most jössz te, uram, zavarodottan keresed azt, hogy mit kérdezhetnél tőle és tapogatózva kutakodsz azért, hogy vitatkozz vele. Ez pontosan olyan, mint egy csövön keresztül fürkészni az eget vagy egy ár segítségével a földet böködni. Mindkettő túl kicsi eszköz ezekre a célokra. Eredj az utadra, uram! Vagy nem hallottad annak a Sou-lingból származó fiúnak az esetét, aki Han-tanba ment, hogy megtanuljon úgy járni, mint az ottani emberek? De mielőtt elsajátította volna az új készséget, elfelejtette a régit, így csak négykézláb tudott hazamennie. Ha nem mész utadra, uram, te is elfelejted azt, amit eddig tudtál és elveszíted állásodat.

Gongszun Long eltátotta száját, képtelen volt megszólalni, mert nyelve szájpadlásához tapadt. Végül sietve elinalt onnan.

 

(*Gongszun Long kínai filozófus művéről már írtam a II.fejezet 4. részének lábjegyzetében. Vej uralkodójának, Mou hercegnek egy négy fejezetből álló taoista művet tulajdonítanak, amely azonban nem maradt fent.

**Az ókori Kínában i.e. 6. és i.e. 3. század között virágzó, különféle filozófiai irányzatok összefoglaló neve.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XVII. 9.) Őszi áradások

9. Amikor Konfuciusz Kuang-ban járt, egy alkalommal Szung-ból származó emberek vették körül és katonákkal kerítették be őt*. Konfuciusz azonban tovább énekelt és játszott furulyáján. Ce-lu odament hozzá és megkérdezte:

-- Mester, hogyan tudsz most ilyen gondtalan maradni?

-- Gyere ide és elmagyarázom neked – felelte Konfuciusz – Hosszú időn át próbáltam magam távol tartani a nehézségektől. Nem sikerült, mert ez a sorsom. Hosszú időn át szerettem volna, ha kineveznek. Nem sikerült, mert ilyen idők járnak. Jao vagy Sun idejében senki az Ég alatt nem szembesült nehézséggel. Ám nem az emberek tudása miatt volt így. Csie vagy Csou idejében senki [, aki jó és odavaló ember lett volna] az Ég alatt nem kapott kinevezést. Ám nem az emberek tudásának hiánya miatt volt így. Az idő és a körülmények okozták ezt.

Ha valaki úgy hajózik a vízen, hogy sem tengeri kígyótól, sem sárkánytól nem fél, akkor olyan a bátorsága, mint egy halásznak. Ha valaki úgy jár-kel a földön, hogy sem egyszarvútól, sem tigristől nem fél, akkor olyan a bátorsága, mint egy vadásznak. Ha valaki az orra előtt összecsapó meztelen kardpengéket látva is csak úgy gondol a halálra, mintha hazatérne, akkor olyan a bátorsága, mint egy vakmerő harcosnak. Ha valaki tudja azt, hogy a nehézségeket a sors határozza meg és hogy a kinevezéseket az idő és a körülmények határozzák meg, és mégis félelem nélkül képes szembenézni a nagy csapásokkal is, akkor olyan a bátorsága, mint a bölcs embernek. Légy türelmes, Ce-lu. A sorsom dönteni fog fölöttem.

Nem sokkal ezután a fegyveresek vezetője odalépett hozzájuk és szabadkozni kezdett:

-- Azt hittük, hogy te Jang Hu vagy, ezért kerítettünk be benneteket. Most látjuk, hogy tévedtünk. Kérlek, fogadd el bocsánatkérésünket, mi pedig azonnal visszavonulunk.

 

(*A Beszélgetések és mondások két alkalommal - IX. 5. és XI. 22. - említi ezt az eseményt. Mindkettő így kezdődik: „Amikor a mester veszedelembe került K’uang-ban…. „

Az első, ami idézi Konfuciusz szavait, természetesen nem azonos az itteni történetben elhangzó szavakkal, bár a lényege hasonló: „Ha az Ég el akarná veszejteni ezt a műveltséget [ami bennem lakozik], akkor én, a későbbi halandó nem jutottam volna ennek a műveltségnek birtokába. S mivel az Ég nem akarja ezt a műveltséget elveszejteni, ugyan mit tehetnek ellenem a K’uang-beliek!” (Tőkei Ferenc fordítása )  .)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XVII. 8.) Őszi áradások

8. A kuj* irigyelte a százlábút, a százlábú irigyelte a kígyót, a kígyó irigyelte a szelet, a szél irigyelte a szemet, a szem irigyelte a szív-elmét.

A kuj így szólt a százlábúhoz:

-- Nekem egyetlen lábam van, amin ugrálok, de ezt is elég nehezen tudom szabályozni. Uram, te hogyan tudod irányítani azt a rengeteg lábad?

-- Ez nem ilyen egyszerű – válaszolta a százlábú – Láttad már azt, hogyan köpködnek az emberek? A váladék nagyobb cseppjei akkorák is lehetnek, mint a gyöngyök, a kisebbek pedig olyan finomak, mint a permet. Az egész összekeveredik és megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb cseppben hullik alá. Én csak annyit teszek, hogy mozgásba hozom az Égi működést magamban anélkül, hogy tudnám hogyan csinálom.

A százlábú így szólt a kígyóhoz:

- Én a rengeteg lábam segítségével haladok, mégsem vagyok olyan gyors, mint te, uram, akinek még lábai sincsenek. Hogyan lehetséges ez?

-- Hogyan is lehetne megváltoztatni bennünk az Égi működést? – kérdezett vissza kígyó – Ha lennének lábaim, mire is használnám?

A kígyó így szólt a szélhez:

-- Én a gerincem és a bordáim segítségével haladok és van testem. De neked, uram, aki örvények közepette keletkezel az Északi-tengernél és hömpölyögve zúdulsz a Déli-tengerhez, egyáltalán nincs tested. Hogyan lehetséges ez?

-- Igaz, hogy örvények közepette keletkezek az Északi-tengernél és hömpölyögve zúdulok le Déli-tengerhez. De ha bárki is utamba állva rám mutat, máris legyőzött vagy ha rám lép, szintén legyőzött. Ugyanakkor csak én vagyok képes arra, hogy hatalmas fákat törjek ketté és nagy házakat fújjak el. Ám a nagy győztes az, akit a kis dolgok sem győznek le. És csak a bölcs lehet nagy győztes.

 

(*A "kuj” többféle jelentéssel bíró kínai mitológia lény. Lehet egylábú hegyi démon, sárkány, emberarcú majom, bivaly vagy jak, de lehet legendás zenész is, aki feltalálta a zenét és a táncot.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven)

 

 

(XVII. 7.) Őszi áradások

7. A Sárga-folyó ura megkérdezte:

-- Ha csak ennyiről van szó, akkor miért annyira fontos a Tao?

Az Északi-tenger ura így felelt:

-- Aki megérti a Tao-t, az megérti az alapelvet [, amely minden létező formára jellemző]. Aki megérti az alapelvet, az megérti, hogyan viselkedjen a különböző körülmények között. És aki tudja, hogyan viselkedjen a különböző körülmények között, az nem okoz kárt magának semmivel. Amikor valakinek tökéletes az erénye (de), akkor nem égeti meg tűz, nem fullad vízbe, nem árt neki hideg és forróság, nem sebesítik meg sem madarak, sem vadállatok. Nem amiatt, mert lekicsinyli ezeket a dolgokat vagy közönyös velük szemben. Hanem amiatt, mert különbséget tud tenni biztonságos és veszélyes között; belenyugszik a szerencsétlenségbe és a szerencsébe egyaránt; odafigyel arra, hogy merre jön és merre megy, ezért nem árt neki semmi.
Ezért mondják azt: „Az Égi belül van, az emberi kívül, és az erény (de) az Égiben lakozik. Amikor megérted, hogy mi az Égi működés és mi az emberi működés, akkor gyökeret versz abban, ami Égi és elfoglalod helyed az erényben (de). Ezután meghajolhatsz vagy kinyújtózhatsz, előre siethetsz vagy késlekedhetsz, akkor is visszatérsz a lényeghez és megvalósítod a tökéletest”.

-- Mit értesz azon, hogy Égi és mit értesz azon, hogy emberi?

-- Az ökröknek és lovaknak négy lába van – válaszolt az Északi-tenger ura – Ez az Égi. Amikor a lovakat felkantározzák vagy az ökrök orrát átfúrják, ez az emberi. Ezért mondják azt: „Ne engedd, hogy az emberi elsöpörje az Égit, ne engedd, hogy a szándékaid elsöpörjék azt, amit a sors rendelt el, ne áldozd fel jóhíredet azért, hogy elérj valamit. Ha erre gondosan vigyázol és nem veszíted el, akkor elmondhatod, hogy visszatértél az Igazhoz.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)