4. Jen Jüan így szólt Konfuciuszhoz*:
-- Amikor egyszer a Csang San-öblön keltem át, hajónkat a révész szinte természetfölötti ügyességgel kormányozta. Megkérdeztem tőle: „Megtanulható-e ez a bámulatos kormányzás?” Az válaszolta: „Természetesen. Egy jó
úszó hamar képes elsajátítani. De ha valaki tud a víz alatt úszni, még akkor is el tud kormányozni egy hajót, ha sosem látott előtte olyat.” Megkérdeztem tőle,
hogy mit ért ezalatt, de nem válaszolt rá. Megkérdezhetlek téged, hogy mit
jelent ez?
-- „Egy jó úszó hamar képes elsajátítani", mert ő elfelejtkezik a vízről – kezdte válaszát Konfuciusz – „Ha valaki tud a víz
alatt úszni, még akkor is el tud kormányozni egy hajót, ha sosem látott előtte
olyat”, mert ő akként tekint a vízre, mintha szárazföld
lenne. És ha egy hajó felborul, az neki olyan, mintha egy kordé dőlne fel. A
tízezer dolog akár egyszerre felborulhat és feldőlhet közvetlen az orra előtt
anélkül, hogy hatnának szív-elméjére. Bármerre is megy, nyugalomban van.
Aki egy cserépdarab megnyeréséért vesz részt egy íjászversenyen, minden
ügyességét latba vetve lő. Ha egy díszes övcsatért versenyez, akkor idegesen céloz. És
amikor valódi arany a tét, teljesen összezavarodik. Az íjász képessége mindhárom esetben ugyanaz, de mivel egyik tét többet jelent számára, mint a
másik, hagyja, hogy a külsőségek elvonják figyelmét. Aki túl sok figyelmet
szentel a külsőségeknek, ügyetlenné válik belül.
(*Ez a rész apró változtatással szintén megtalálható a
Lie-ce II. fejezet 8. részében.)
