15. Ce-jü és Ce-szang barátok voltak. Egyszer, amikor tíz
napon keresztül megállás nélkül esett az eső, Ce-jü-nek eszébe jutott Ce-szang, és az is, hogy barátja bajban lehet. Összecsomagolt egy kis rizst és elindult, hogy
elvigye neki. Amikor odaért Ce-szang kapujához, olyan hangokat hallott,
mintha valaki énekelve vagy zokogva lantot pengetne ezen szavak kíséretében:
-- Ó, apa! Ó, anya! Ó, ég! Ó, ember!
Mint amikor egy ember elfúló, elbicsakló hangon próbál meg elhadarni egy verset.
Ce-jü belépett:
-- Miért énekelsz így egy ilyen dalt? – kérdezte.
-- Azon elmélkedtem – felelte Ce-szang -, hogy mi okozta azt,
hogy ilyen kétségbeejtő helyzetbe kerültem, de nem találom a választ. Hogyan is
kívánhatták volna a szüleim, hogy ilyen szegény legyek? Az Ég mindent beborít
részrehajlás nélkül, a Föld pedig mindent elbír részrehajlás nélkül – az Ég és
a Föld engem választott volna ki arra, hogy szegénnyé tegyen? Megpróbáltam kitalálni,
hogy ki tette ezt, de nem találtam a választ. És mégis itt vagyok, ebben az
állapotban. Minden bizonnyal a végzet (ming) okozta mindezt!
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)
Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
