(IV. 9.) Az emberek között

 

9. Amikor Konfuciusz Csu államba látogatott, hallotta, amint Csie-jü, Csu állam bolondja, éppen elsétál az ajtaja előtt és így kiabál*:

-- Ó, főnix, főnix, mennyire megfogyatkozott az erényed! A jövőt nem várhatod, a múltat nem érheted el újra! Amikor a Tao uralkodik az Égalatti fölött, a bölcs arra törekszik, hogy beteljesítse az összes feladatát. Amikor nem a Tao uralkodik az Égalatti fölött, a bölcs arra törekszik, hogy fenntartsa önmagát. Manapság pedig csak reménykedni tud, hogy megmenekül a büntetéstől. A jó szerencse könnyebb, mint egy tollpihe, mégsem tudja senki, hogyan tartsa meg. A balszerencse nehezebb, mint a föld, mégse tudja senki, hogyan kerülje el. Hagyjatok fel! Hagyjatok fel azzal, hogy az embereket szembesítitek az erénnyel! Veszélyben vagytok! Veszélyben vagytok, jelöljétek ki azt a földet, amerre futhattok! Ti páfrányok, ti tüskés páfrányok, ne tegyetek kárt az utamban! Hogy mentsem lábam, visszafordulok vagy kanyargós úton járok!**

A hegyi fák önmagukat vágatják ki, a mécsest tápláló olaj önmagát égeti el. A fahéjfa kérgét meg lehet enni, ezért megcsonkítják. A lakkfa*** hasznos, ezért bemetszéseket ejtenek rajta. Mindenki ismeri a hasznosság hasznát, de senki nem ismeri a haszontalanság hasznát.

 

 

 

(*Csie-jü már szerepelt az I. fejezet 5. részében és feltűnik a VII. fejezet 2. részében is. 

**Ennek a történetnek az alapja vagy a Konfuciusz: Beszélgetések és mondások című könyvében olvasható 18. fejezet 5. része vagy pedig egy olyan közös forrás, amelyet a Beszélgetések és mondások és Csuang Ce kétfeléképpen dolgozott ki. Az utolsó mondatokat az általam forrásként használt fordítók szinte mindegyike máshogy fordítja. James Legge szerint túl rövid a szöveg ahhoz, hogy teljes mértékben értelmezni lehessen.

 

 

 

****Lakkszömörce vagy kínai lakkfa (Toxicodendron vernicifluum) a Távol-Kelet néhány országában, Japánban, Koreában, Kína több tartományában termő fa, amelynek kinyert nedvét évezredek óta használják ragasztásra, lakkozásra.)

 

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven) 

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's version (angol nyelven) 

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lakkszömörce 

(IV. 8.) Az emberek között

 

8. Volt egyszer egy púpos, akit úgy hívtak, hogy Su. Az álla leért a köldökéig, vállcsúcsai magasabbak voltak feje tetejénél, tarkóján összecsomózott haja az égnek meredt, zsigerei fejjel lefelé helyezkedtek el és combcsontjai úgy álltak, mintha extra bordái lennének. Varrásból és ruhamosásból élt. Rizs hántolásából és tisztításából pedig képes volt másik tíz embert etetni.

Amikor a hivatalnokok jöttek, hogy katonákat toborozzanak, Su karjaival hadonászva gondtalanul ténfergett a tömegben. Amikor a hivatalnokok egy nagyszabású munkálatot szerveztek, őt felmentették veleszületett fogyatékossága miatt. Amikor a hivatalnokok gabonát osztottak a betegeknek, ő három zsákkal kapott, és hozzá még tíz köteg tűzifát. Ez a szegény ember ilyen eltorzult testtel is el tudta látni magát és be tudta tölteni azokat az éveket, amiket az Ég adott számára. Hát még azok mennyire tudnák, akik eltorzult erénnyel rendelkeznek!*

 

 

 

 

 

(*Vagyis ugyanúgy, mint az előző két fejezetben szereplő szintén ‘fogyatékos’ fák, amelyek számára a haszontalanságuk bizonyul hasznosnak.)

 

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

 

 

 

 

 

(IV. 7.) Az emberek között

 

7. Nan-po Ce-csi egy napon a Sang-hegyen sétálgatott, és ott egy különleges fát pillantott meg. Ez a fa akkora hatalmas volt, hogy talán ezer szekér is elférhetett volna árnyéka alatt.

-- Nahát, mekkora ez a fa! - kiáltott fel Ce-csi - Mennyi mindenre jó volna!

De amikor felnézett, látta, hogy kisebb ágai olyan göcsörtösek és görbék, hogy még gerendának vagy tutajfának sem lehetne használni; amikor végignézett törzsén, látta, hogy annyira lyukacsos és korhadt, hogy sem koporsót, sem ládát nem tudnának belőle készíteni. Miután megnyalta egyik levelét, a szája kisebesedett és fájdalmassá vált. Miután beszívta a fa illatát, olyan szörnyen érezte magát általa, mintha három napon át ivott volna.

-- Ez a fa nem jó semmire – állapította meg végül - És pontosan ezért nőhetett meg ekkorára. Ah, a szellemhez méltó ember ugyanilyen haszontalan!

 

  Szung/Song állam Csing-si nevű része különösen alkalmas szivarfák, ciprusok és eperfák termesztésére. Azokat a fákat, amelyeknek egy vagy két arasz az átmérője, olyan emberek számára vágják ki, akik majmaik kipányvázásához keresnek karókat. Azokat a fákat, amelyeknek három vagy négy arasz az átmérője, olyan emberek számára vágják ki, akik pompás házaikhoz keresnek gerendákat. Azokat a fákat, amelyeknek hét vagy nyolc arasz az átmérője, olyan nemeseknek vagy gazdag kereskedőknek vágják ki, akik egyetlen deszkából akarják készíttetni koporsójuk oldalát. Éppen ezért ezek a fák sosem töltik be azokat az éveiket, amelyeket az Ég adott számukra, mert életüknek idejekorán véget vet egy fejsze vagy egy balta. Ez a szörnyűség csak azért történik meg velük, mert értékesek.

 

  Régen a Csie [könyv] meghatározta, hogy azok az ökrök, amelyeknek fehér a homlokuk, azok a disznók, amelyeknek orruk felfelé hajlik, és azok az emberek, akik aranyérben szenvednek, nem áldozhatóak fel a Ho-nak*. A sámánok ismerik ezeket az ismérveket és balszerencsésnek ítélik az ilyen élőlényeket. Azonban a szellemhez méltó emberek pontosan ugyanezekért tartják őket szerencsésnek.

 

 

(*A Sang-korban (i.e. 17-16. sz. – i.e. 1046-1045) elterjedt szokásnak számított az emberek feláldozása, amelyet különféle természeti erőknek, mint például a Ho (Sárga-folyó), mutattak be. De ugyanígy megszokott volt királyi temetkezések során az alattvalókat, akár élve, akár rituálisan legyilkolva az uralkodóikkal közös sírba helyezni.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Sang-dinasztia

             Ősi emberáldozatot azonosítottak Kínában 

(IV. 6.) Az emberek között

 6. Egy Si nevű asztalosmester Csi-be tartó útján Csü-jüan-ba érkezett. Itt egy jókora tölgyfa állt földoltár mellett*. Hatalmas árnyéka alatt többezer szarvasmarha hűsölhetett. A törzse körülbelül száz arasznyi kerületű volt, és olyan magas, hogy csak nyolcvan könyöknyi magasságban kezdtek nőni a legalsó ágai. Tíz vagy akár több olyan főága is lehetett, amelyek bármelyikéből egy-egy csónak készülhetett volna. Az óriási fa csodájára egy piactérnyi tömeg gyűlt össze. De az asztalos oda se pillantott, hanem megállás nélkül folytatta útját. Az egyik inasa azonban hosszasan szemügyre vette a fát, majd mestere után szaladt:

-- Mester, amióta fejszémet felvéve követlek téged, azóta nem láttam ilyen gyönyörű fát. Miért nem nézed meg jobban, uram, ahelyett, hogy megállás nélkül tovább mész?

-- Már megtettem – mondta Si mester –, és nincs mit beszélni róla. Teljesen hasznavehetetlen fa. Ha valaki csónakot készítene belőle, akkor elsüllyedne; ha koporsót, akkor hamar elrohadna; ha bútordarabot, akkor könnyen darabokra törne; ha ajtót, akkor szivárogna belőle a gyanta; ha tartóoszlopot, akkor szitává lyuggatnák a rovarok. Ez a fa semmire sem jó, és pont emiatt ért meg ilyen idős kort**.

 

  Miután Si, az asztalosmester hazatért Csi-ből, álmában megjelent neki az a tölgyfa, ami az oltárnál állt, és így szólította meg:
-- Miféle fákhoz hasonlítgatsz te engem? A hasznos fákkal mérsz össze? Olyanokkal, mint a galagonya***, körte, narancs, pomelo, tökfa és egyéb gyümölcsöt hozó növény? Mihelyst ezeknek megérik a termésük, leverik azt, megtépázzák levelüket és méltatlanul bánnak velük. A nagy ágaikat letörik, a kisebbeket leszaggatják. Ezek a fák a saját életüket keserítik meg azzal, hogy gyümölcsöt képesek érlelni. Emiatt nem tudják beteljesíteni azokat az éveiket, amiket az Ég kiosztott számukra, idejekorán pusztulnak el. Maguk idézik elő azt a bánásmódot, amelyet a közönséges népségtől kapnak. De ugyanez történik minden dologgal.

  Én hosszú időn át arra törekedtem, hogy haszontalan legyek, és bár közel járok a halálomhoz, végül sikerrel jártam. A haszontalanságom vált a legnagyobb hasznomra.

Ha alkalmas volnék bármire, megnőhettem volna-e ekkorára?

És végül, te és én, mindketten dolgok vagyunk – hogyan ítélhet meg egyik dolog egy másikat? Te, mint halál szélén álló hasznavehetetlen ember, mit tudsz egyáltalán egy hasznavehetetlen fáról?

 

  Amikor Si, az asztalosmester felébredt, elmesélte álmát tanítványának. Az inasa ezt kérdezte:

-- Ha ennyire haszontalan akar lenni ez a fa, akkor hogyan lehetséges, hogy mégis földoltárként szolgál?

-- Hallgass! – mondta a mester – Egy szót se többet. A tölgyfa az oltár mellett nőtt ki, hogy ne szidhassák azok, akik nem ismerik őt. Mit gondolsz, mennyien akarták volna már kivágni, ha nem az oltár mellett állna? Ez a tölgyfa az átlagostól eltérő módon védi magát. Ezért, ha hagyományos szempontok szerint ítéljük meg, akkor bizony messze járunk a valóságtól.

 

 

 

 

(*Már a Sang-korban (i.e. 17- 16. sz. – i.e. 1046 - 1045) tisztelték a Földet, mint olyan szellemi erőt, amiről úgy vélték, hogy az Éggel együtt egy közös egységet alkot. Ezt jelképezte a Föld oltára, ami egy szabad ég alatti földhalom volt, amelyet fák vettek körül. A Nyugati Csou-korban (i.e. 1045 -771) rendszeres áldozatokat végeztek az ilyen földoltároknál. Szinte minden településnek megvolt a maga földoltára, ahol évente kétszer, tavasszal és ősszel rendeztek ünnepséget.

 

 

 

**Senki sem tartotta kivágásra érdemesnek.

 

 

 

***James Legge és Victor H. Mair szerint “galagonya”, Robert Eno-nál "meggyfa", Burt Watson és Lin Jü-tang fordításában viszont “bogyós díszalma”, azaz malus baccata.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters - Lin Yutang's version (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet - Gondolat Kiadó, Budapest, 2019. 52-53. oldal