10. A világ úgy véli, hogy minden, ami értékes a Tao-ban, az megtalálható könyvekben. De a könyvek csupán szavak gyűjteménye. A szavaknak pedig az adja az értékét, amit jelentenek. Ám a jelentésük valami olyasmi, amit nem tudunk megfogalmazni és nem tudunk másoknak átadni. A világ értékeli a szavakat és könyvekbe gyűjti őket őssze. Bár a világ értékeli ezeket a könyveket, én nem tartom őket értékesnek. Mert amit a világ értékesnek talál, az nem igazán érték.
Mert amikor nézünk valamit, akkor [csupán] formákat és színeket
látunk; amikor hallunk valamit, akkor [csupán] neveket és hangokat hallunk.
Milyen szomorú, hogy az emberek szerte a világon azt feltételezik, hogy forma és
szín, név és hang elegendő ahhoz, hogy átadja annak a valaminek a valódi
lényegét! Forma, szín, név és hang természetesen nem elegendő arra, hogy átadja
vagy közvetítse a valódi lényeget; ezért van az, hogy „aki tud, az nem beszél;
aki pedig beszél, az nem tud*”. De hogyan érthetné ezt meg a világ?
Huan herceg fent a csarnokában könyvet olvasott, Pien, a
kerékgyártó pedig lent az udvarban kereket készített**. Pien, egyszer csak, letéve kalapácsát
és vésőjét felment a fenti csarnokba és így szólította meg Huan herceget:
-- Megkérdezhetem, hogy méltóságod miféle szavakat olvas?
-- A bölcsek szavait – felelt a herceg.
-- És ezek a bölcsek még élnek?
-- Már rég halottak – hangzott a válasz.
-- Ebben az esetben, uram, amit olvasol, az nem más, mint
régi idők embereinek megmaradt üledéke.
-- Hogy merészelsz te, egy kerékgyártó megjegyzést tenni
arra a könyvre, amit én olvasok? – kiáltott felháborodottan a herceg – Ha ezt
meg tudod magyarázni, akkor rendben van. De ha nem, akkor életed bánja!
-- Szolgád saját munkájából indul ki – mondta Pien, a
kerékgyártó – Amikor egy kereket készítve kényelmes módon, gyengéden ütve
használom a kalapácsom, akkor gyenge lesz a kivitelezés is. Ám ha magamat
fárasztva túl erőset ütök, akkor az eresztékek illeszkedése nem lesz megfelelő. Se túl
gyengén, se túl erősen. Bár a kezemmel csinálom, de a szív-elmémben érzem. Ez egy
olyan mesterfogás, amit nem tudok szavakba önteni. Éppen emiatt képtelen vagyok
a fiamat megtanítani rá és ő is képtelen arra, hogy tőlem megtanulja. Ezért van
az, hogy hiába vagyok már hetvenéves, még most is kerekeket vések. Amikor a
régi idők emberei meghaltak, magukkal vitték azt, amit nem tudtak átadni. Ezért
mondtam azt, uram, hogy amit olvasol, az nem több, mint régi idők embereinek
megmaradt üledéke.
(*Az idézet megegyezik a Lao-ce 56. versének első mondatával.
**Huan herceg i.e. 685 – 643 között uralkodott Csi államban,
amelyik a Csou-kor {kb. i.e. 1045- i.e. 221} egyik legnagyobb és legerősebb
állama volt. A X. rész 1. fejezete Csi állam egyik fontos történelmi eseményét
írja le.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
