(XVII. 13.) Őszi áradások

13. Csuang Ce és Huj Ce a Hao-folyó gátja mellett sétáltak.

-- Nézd, hogy úsznak a fürge csellék, milyen szabadon fickándoznak! – mutatott a vízre Csuang Ce – Ez az, amit igazán élveznek a halak.

-- Te nem vagy hal – mondta neki Huj Ce – Honnan tudod akkor, hogy mit élveznek a halak?

-- Te nem vagy én, honnan tudod akkor, hogy én nem tudom, hogy mit élveznek a halak? – kérdezett vissza Csuang Ce.

-- Valóban nem vagyok te, így természetesen nem tudom, hogy te mit tudsz – válaszolta Huj Ce – De, természetesen hal sem vagy, ami pedig azt bizonyítja, hogy nem tudhatod, hogy mit élveznek a halak!

-- Térjünk vissza az eredeti kérdésre, kérlek – javasolta Csuang Ce – Amikor feltetted nekem azt a kérdést, hogy honnan tudom, hogy mit élveznek a halak, akkor te már tudtad, hogy tudom. Tudom, mivel itt sétálunk a Hao-folyó mellett.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 12.) Őszi áradások

12. Amikor Huj Ce volt Lijang [állam] főminisztere, Csuang Ce útra kelt, hogy meglátogassa őt*. Ekkor valaki azt találta mondani Huj Cé-nek, hogy idetart Csuang Ce, mert ő akar lenni a főminiszter. Huj Ce nagyon megrémült ettől és három nap és három éjjel kerestette mindenfelé ezt az idegent. Csuang Ce végre megérkezett és így szólt Huj Cé-hez:

-- Délen van egy madár, amit úgy hívnak, hogy Fiatal Főnix. Hallottál már róla? A Déli-tengertől indulva az Északi-tengerig repül. Sehol máshol nem pihen meg, csak a napernyőfán, semmi mást nem eszik, csak a fehércédrus gyümölcsét és nem iszik másból, csak édesvízi forrásból. Egyszer egy bagoly egy rothadó patkánytetemet tartott karmai között, amikor a Főnix éppen elrepült fölötte. A bagoly felnézett és rákiáltott, hogy „hess!” Uram, Lijang állam a tiéd, és most el akarsz engem hessegetni?

 

(*Lijang – ahogyan az I fejezet 7. részének lábjegyzetében írtam – Vej állam másik neve volt, amit a fővárosa, Lijang/Luoyang után kapott.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 11.) Őszi áradások

11. Csuang Ce a Pu-folyónál horgászott, amikor Csu állam királya két magasrangú hivatalnokot küldött hozzá ezzel az üzenettel: „Rád szeretném ruházni a birodalmam ügyeinek terhét"

Csuang Ce továbbra is szorosan fogta horgászbotját, és hátra sem nézve így szólt:

-- Hallottam, hogy Csu államban van egy háromezer év óta halott, szentnek tekintett teknős. A király ruhába tekerve és elzárva tartja az ősök templomában. Mit gondoltok, melyik jobb ennek a teknősnek? Az, hogy halott és ilyen tiszteletben tartják páncélját vagy szívesebben élne, mégha a farkát a sárban is húzná maga után?

-- Szívesebben élne, mégha a farkát a sárban is húzná maga után – felelték hivatalnokok.

-- Akkor menjetek innen! – mondta nekik Csuang Ce – Inkább húzom a sárban a farkamat.

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 10.) Őszi áradások

10. Gongszun Long ezekkel a szavakkal fordult Vej hercegéhez, Mou-hoz*:

-- Fiatal koromban az előző királyok Tao-it tanulmányoztam és amikor idősebb lettem, megértettem az emberség és igazságosság lényegét. Összekapcsoltam a különbözőséget és azonosságot, elválasztottam a keménységet a fehérségtől, bebizonyítottam, hogy ami nem olyan, az olyan, és hogy az elfogadhatatlan elfogadható. Mélyrehatóan foglalkoztam a Száz Iskola bölcsességeivel** és szónokok sokaságának érveit romboltam le. Úgy véltem, hogy elértem a beteljesülés legmagasabb fokát. De most, hogy hallottam Csuang Ce szavait, megzavarodtam a furcsaságától. Nem tudom, hogy az én érvelésem nem olyan jó, mint az övé vagy tudásban maradok el tőle. Úgy érzem, hogy még szóra sem tudom nyitni a számat. Kérhetnék tanácsot tőled, hogy mit tegyek?

Mou herceg előrehajolt székében és nagyot sóhajtott. Majd felnézett az égre és mosolyogva kérdezte:

-- Hallottál már arról az öreg kútban lakó békáról, aki így lelkendezett a Keleti-tenger nagy teknősének? „Olyan jól szórakozom itt! Vagy kint ugrándozok a kút korlátján vagy visszamászok és pihenek a kút falának egyik zugában, ahonnan hiányzik egy kődarab. Amikor beleugrom a vízbe, hagyom, hogy fenntartson a hónaljam alatt és feltámassza az állam, amikor pedig belecsúszok a sárba, addig ások, amíg a lábam teljesen el nem merül. Elnézve ezeket a szúnyoglárvákat, rákokat és ebihalakat, tudom, hogy egyik sem ér fel hozzám. Egymagam uralom egy völgyszoros teljes vizét és kisajátítok minden élvezetet, amit egy öreg kút nyújthat – ez a legjobb benne. Miért nem jössz el egyszer, uram, és nézed meg te magad?”

Ám mielőtt a Keleti-tenger nagy teknőse betette volna bal lábát a kútba, jobb térde máris beszorult. Kiszabadította magát és visszább hátrált. Ezután beszélni kezdett a békának a tengerről: „Kiterjedése még ezer li-től is több; mélységét ezer szakadék mélysége sem tudja kifejezni. Jü idejében minden tíz évből kilencben árvíz tombolt, mégsem emelte meg a tenger vizének szintjét. Tang idejében minden nyolc évből hétben aszály pusztított, mégsem húzódtak vissza partjai. Nem cserélődik vagy változik sem rövid időre, sem hosszabbra; nem emelkedik vagy húzódik vissza, akár sok a belefolyó víz mennyisége, akár kevés – ez a Keleti-tenger nagy gyönyörűsége.” Amikor az öreg kútban lakó béka meghallotta ezt, eleinte meglepődött és megrémült, végül teljesen megzavarodott.

A te tudásod arra sem elégséges, hogy meghúzd a „helyes” és „helytelen” határát, mégis meg akarod érteni Csuang Ce szavait. Ez pontosan olyan, mint rá akarnál bírni egy szúnyogot arra, hogy a hátára vegyen egy hegyet vagy egy százlábút arra, hogy versenyt fusson a Ho (Sárga)-folyóval. Ezek az állatok sosem lesznek képesek erre a feladatra!

Akinek a tudása nem elegendő arra, hogy felfogja a magasrendű, finom szavakat, hanem csak arra képes, hogy valamiféle pillanatnyi győzelmet érjen el, az nem olyan, mint ez a béka az öreg kútban? Csuang Ce egyik pillanatban a (föld alatt lévő) Sárga Forrásba mártja lábait, a másikban felemelkedik a legmagasabb mennyországba. Számára nincsen észak vagy dél – mind a négy irányba akadálytalanul suhan és felszívódik a mérhetetlenben. Számára nincs kelet vagy nyugat – a legsötétebb homályból indulva tér vissza a nagy megértéshez. És most jössz te, uram, zavarodottan keresed azt, hogy mit kérdezhetnél tőle és tapogatózva kutakodsz azért, hogy vitatkozz vele. Ez pontosan olyan, mint egy csövön keresztül fürkészni az eget vagy egy ár segítségével a földet böködni. Mindkettő túl kicsi eszköz ezekre a célokra. Eredj az utadra, uram! Vagy nem hallottad annak a Sou-lingból származó fiúnak az esetét, aki Han-tanba ment, hogy megtanuljon úgy járni, mint az ottani emberek? De mielőtt elsajátította volna az új készséget, elfelejtette a régit, így csak négykézláb tudott hazamennie. Ha nem mész utadra, uram, te is elfelejted azt, amit eddig tudtál és elveszíted állásodat.

Gongszun Long eltátotta száját, képtelen volt megszólalni, mert nyelve szájpadlásához tapadt. Végül sietve elinalt onnan.

 

(*Gongszun Long kínai filozófus művéről már írtam a II.fejezet 4. részének lábjegyzetében. Vej uralkodójának, Mou hercegnek egy négy fejezetből álló taoista művet tulajdonítanak, amely azonban nem maradt fent.

**Az ókori Kínában i.e. 6. és i.e. 3. század között virágzó, különféle filozófiai irányzatok összefoglaló neve.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XVII. 9.) Őszi áradások

9. Amikor Konfuciusz Kuang-ban járt, egy alkalommal Szung-ból származó emberek vették körül és katonákkal kerítették be őt*. Konfuciusz azonban tovább énekelt és játszott furulyáján. Ce-lu odament hozzá és megkérdezte:

-- Mester, hogyan tudsz most ilyen gondtalan maradni?

-- Gyere ide és elmagyarázom neked – felelte Konfuciusz – Hosszú időn át próbáltam magam távol tartani a nehézségektől. Nem sikerült, mert ez a sorsom. Hosszú időn át szerettem volna, ha kineveznek. Nem sikerült, mert ilyen idők járnak. Jao vagy Sun idejében senki az Ég alatt nem szembesült nehézséggel. Ám nem az emberek tudása miatt volt így. Csie vagy Csou idejében senki [, aki jó és odavaló ember lett volna] az Ég alatt nem kapott kinevezést. Ám nem az emberek tudásának hiánya miatt volt így. Az idő és a körülmények okozták ezt.

Ha valaki úgy hajózik a vízen, hogy sem tengeri kígyótól, sem sárkánytól nem fél, akkor olyan a bátorsága, mint egy halásznak. Ha valaki úgy jár-kel a földön, hogy sem egyszarvútól, sem tigristől nem fél, akkor olyan a bátorsága, mint egy vadásznak. Ha valaki az orra előtt összecsapó meztelen kardpengéket látva is csak úgy gondol a halálra, mintha hazatérne, akkor olyan a bátorsága, mint egy vakmerő harcosnak. Ha valaki tudja azt, hogy a nehézségeket a sors határozza meg és hogy a kinevezéseket az idő és a körülmények határozzák meg, és mégis félelem nélkül képes szembenézni a nagy csapásokkal is, akkor olyan a bátorsága, mint a bölcs embernek. Légy türelmes, Ce-lu. A sorsom dönteni fog fölöttem.

Nem sokkal ezután a fegyveresek vezetője odalépett hozzájuk és szabadkozni kezdett:

-- Azt hittük, hogy te Jang Hu vagy, ezért kerítettünk be benneteket. Most látjuk, hogy tévedtünk. Kérlek, fogadd el bocsánatkérésünket, mi pedig azonnal visszavonulunk.

 

(*A Beszélgetések és mondások két alkalommal - IX. 5. és XI. 22. - említi ezt az eseményt. Mindkettő így kezdődik: „Amikor a mester veszedelembe került K’uang-ban…. „

Az első, ami idézi Konfuciusz szavait, természetesen nem azonos az itteni történetben elhangzó szavakkal, bár a lényege hasonló: „Ha az Ég el akarná veszejteni ezt a műveltséget [ami bennem lakozik], akkor én, a későbbi halandó nem jutottam volna ennek a műveltségnek birtokába. S mivel az Ég nem akarja ezt a műveltséget elveszejteni, ugyan mit tehetnek ellenem a K’uang-beliek!” (Tőkei Ferenc fordítása )  .)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XVII. 8.) Őszi áradások

8. A kuj* irigyelte a százlábút, a százlábú irigyelte a kígyót, a kígyó irigyelte a szelet, a szél irigyelte a szemet, a szem irigyelte a szív-elmét.

A kuj így szólt a százlábúhoz:

-- Nekem egyetlen lábam van, amin ugrálok, de ezt is elég nehezen tudom szabályozni. Uram, te hogyan tudod irányítani azt a rengeteg lábad?

-- Ez nem ilyen egyszerű – válaszolta a százlábú – Láttad már azt, hogyan köpködnek az emberek? A váladék nagyobb cseppjei akkorák is lehetnek, mint a gyöngyök, a kisebbek pedig olyan finomak, mint a permet. Az egész összekeveredik és megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb cseppben hullik alá. Én csak annyit teszek, hogy mozgásba hozom az Égi működést magamban anélkül, hogy tudnám hogyan csinálom.

A százlábú így szólt a kígyóhoz:

- Én a rengeteg lábam segítségével haladok, mégsem vagyok olyan gyors, mint te, uram, akinek még lábai sincsenek. Hogyan lehetséges ez?

-- Hogyan is lehetne megváltoztatni bennünk az Égi működést? – kérdezett vissza kígyó – Ha lennének lábaim, mire is használnám?

A kígyó így szólt a szélhez:

-- Én a gerincem és a bordáim segítségével haladok és van testem. De neked, uram, aki örvények közepette keletkezel az Északi-tengernél és hömpölyögve zúdulsz a Déli-tengerhez, egyáltalán nincs tested. Hogyan lehetséges ez?

-- Igaz, hogy örvények közepette keletkezek az Északi-tengernél és hömpölyögve zúdulok le Déli-tengerhez. De ha bárki is utamba állva rám mutat, máris legyőzött vagy ha rám lép, szintén legyőzött. Ugyanakkor csak én vagyok képes arra, hogy hatalmas fákat törjek ketté és nagy házakat fújjak el. Ám a nagy győztes az, akit a kis dolgok sem győznek le. És csak a bölcs lehet nagy győztes.

 

(*A "kuj” többféle jelentéssel bíró kínai mitológia lény. Lehet egylábú hegyi démon, sárkány, emberarcú majom, bivaly vagy jak, de lehet legendás zenész is, aki feltalálta a zenét és a táncot.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way (angol nyelven)

 

 

(XVII. 7.) Őszi áradások

7. A Sárga-folyó ura megkérdezte:

-- Ha csak ennyiről van szó, akkor miért annyira fontos a Tao?

Az Északi-tenger ura így felelt:

-- Aki megérti a Tao-t, az megérti az alapelvet [, amely minden létező formára jellemző]. Aki megérti az alapelvet, az megérti, hogyan viselkedjen a különböző körülmények között. És aki tudja, hogyan viselkedjen a különböző körülmények között, az nem okoz kárt magának semmivel. Amikor valakinek tökéletes az erénye (de), akkor nem égeti meg tűz, nem fullad vízbe, nem árt neki hideg és forróság, nem sebesítik meg sem madarak, sem vadállatok. Nem amiatt, mert lekicsinyli ezeket a dolgokat vagy közönyös velük szemben. Hanem amiatt, mert különbséget tud tenni biztonságos és veszélyes között; belenyugszik a szerencsétlenségbe és a szerencsébe egyaránt; odafigyel arra, hogy merre jön és merre megy, ezért nem árt neki semmi.
Ezért mondják azt: „Az Égi belül van, az emberi kívül, és az erény (de) az Égiben lakozik. Amikor megérted, hogy mi az Égi működés és mi az emberi működés, akkor gyökeret versz abban, ami Égi és elfoglalod helyed az erényben (de). Ezután meghajolhatsz vagy kinyújtózhatsz, előre siethetsz vagy késlekedhetsz, akkor is visszatérsz a lényeghez és megvalósítod a tökéletest”.

-- Mit értesz azon, hogy Égi és mit értesz azon, hogy emberi?

-- Az ökröknek és lovaknak négy lába van – válaszolt az Északi-tenger ura – Ez az Égi. Amikor a lovakat felkantározzák vagy az ökrök orrát átfúrják, ez az emberi. Ezért mondják azt: „Ne engedd, hogy az emberi elsöpörje az Égit, ne engedd, hogy a szándékaid elsöpörjék azt, amit a sors rendelt el, ne áldozd fel jóhíredet azért, hogy elérj valamit. Ha erre gondosan vigyázol és nem veszíted el, akkor elmondhatod, hogy visszatértél az Igazhoz.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 6.) Őszi áradások

6. A Sárga-folyó ura ezután megkérdezte:

-- Akkor hát mit tegyek és mit ne? Hogyan döntsem el, hogy mit tartsak meg vagy mit utasítsak el? Mit kövessek vagy mit dobjak el?

-- A Tao fényéből nézve az, hogy mi értékes és mi értéktelen, csak kifejezések, amelyek mindössze a szüntelen változásra utalnak - kezdte válaszát az Északi-tenger ura - Ne ragaszkodj kitartóan saját elméletedhez, mert ez ellentétes a Tao-val! Mi a kevés vagy mi a sok? Szintén csak olyan kifejezések, amelyek mindössze az egymáshoz viszonyított kiterjedésre utalnak. Ne viselkedj hajlíthatatlanul egyhangúan, mert eltérsz a Tao-tól! Legyél komoly és szigorú, mint egy állam uralkodója, aki senkinek nem osztogatja kegyeit. Legyél jóindulatú, mint egy település földszelleme, aki áldozás után pártatlanul adományozza áldását. Legyen gondolkodásod nyitott és széles látókörű, mint a négy irány végtelensége, amelyeknek nincsenek végpontjai vagy külső határai. Öleld át mind a tízezer dolgot, mindegyiknek egyformán kedvezz, mindegyiket egyformán támogasd, ez az egyetemesség és pártatlanság. Amikor a tízezer dolgot egyformának tekinted, akkor már nem mondhatod egyikre sem, hogy hosszú, a másikra pedig azt, hogy rövid.

A Tao kezdet és vég nélküli, de a dolgok születnek és meghalnak, nem lehetsz biztos abban, hogy a kiteljesednek. Az egyik pillanatban üresek, a következő pillanatban teljesek, kiszámíthatatlan az alakjuk. Az éveket nem lehet visszafordítani, az időt nem lehet megállítani. Pusztulás és növekedés, teljesség és üresség alig érnek véget, máris kezdődnek elölről. Ezt nevezhetjük nagy igazságosságnak és ezt mondhatjuk minden létező forma alapelvének. A dolgok élete olyan, mint egy ló vágtája, esztelen nyargalása – minden pillanatban változnak, minden pillanatban átalakulnak. Mit tegyél és mit ne? Hagyd, hogy a dolgok maguktól átalakuljanak.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 5.) Őszi áradások

5. Egy gerendával vagy egy oszloppal egy város falát is ledönthetjük, de nem alkalmas arra, hogy betömjünk vele egy kis lyukat. Így azt mondhatjuk, hogy felhasználhatóság terén léteznek különbségek. Csi-csi and Hua-liu* akár ezer li-t is képesek megtenni egyetlen nap alatt, de nem tudnak patkányt fogni, ellentétben egy vadmacskával vagy menyéttel. Így azt mondhatjuk, hogy képességek terén léteznek különbségek. A bagoly éjjel megfogja a bolhát és még a hajszál hegyét is észreveszi, ám amikor kivilágosodik, hiába erőlködik, nem látja meg a dombot vagy a hegyet sem. Így azt mondhatjuk, hogy a lényeknek különbözőek a tulajdonságaik. Amikor ezt mondják, hogy „kövessük és tiszteljük a helyest és mellőzzük a helytelent vagy kövessük és tiszteljük azokat, akik jól kormányoznak és mellőzzük azokat, akik zűrzavart csinálnak”, akkor az azt jelenti, hogy nem értették meg Ég és Föld elvét vagy a tízezer dolog természetét. Ez olyan, mintha az Eget követnék és tisztelnék, de mellőznék a Földet vagy a jin-t követnék és mellőznék a jang-ot. Egyértelmű, hogy ez lehetetlen. Azok az emberek, akik folyamatosan így beszélnek, bolondok vagy csalók.

A császárok és a királyok nem egyformán mondtak le trónjukról. A három dinasztia uralkodói nem egyformán voltak sikeresek. Azokat, akik szembementek a korral és a kor szokásai ellenében cselekedtek, bitorlóknak nevezték; azokat, akik a korral együtt haladtak és követték a kor szokásait, az igazságosság társainak nevezték. Hallgass, hallgass, Sárga-folyó ura! Hogyan tudhatnál bármit is az érték és értéktelenség bejáratáról vagy a nagy és kicsi lakhelyéről?

 

(*Mu király nyolc lóból álló híres méneséből kettőnek a neve.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 4.) Őszi áradások

4. A Sárga-folyó ura így folytatta:

-- Hogyan választjuk el az értékest az értéktelentől vagy a nagyot a kicsitől, akár külső, akár belső a különbség közöttük? 

-- A Tao fényéből nézve a dolgokat, azok egyike sem értékes és egyike sem értéktelen – mondta az Északi-tenger ura – A dolgok szempontjából nézve mindegyik értékesként tekint magára és minden más dologra értéktelenként. Általános vélekedés szempontjából nézve sem az értékesség, sem az értéktelenség nem annak a dolognak a saját nézetén múlik.

Különbségük szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért látunk nagynak egy dolgot, mert úgy vélekedünk róla, hogy nagy, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amelyik ne lenne nagy. Ha azért látunk kicsinek egy dolgot, mert úgy vélekedünk róla, hogy kicsi, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amelyik ne lenne kicsi. Ha akként tekintünk az Égre és Földre, mint apró gabonaszemekre, vagy akként tekintünk egy hajszál hegyére, mint hegyvonulatra, akkor megértjük, hogy a méretről való tudásunk viszonylagos.

Értékük szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért tekintünk hasznosnak egy dolgot, mert hasznos, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne hasznos. Ha azért tekintünk haszontalannak egy dolgot, mert hasznavehetetlennek tűnik, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne haszontalan. Amikor belegondolunk abba, hogy bár kelet és nyugat ellentétek, de egyik sem létezik a másik nélkül, akkor megértjük, hogyan működik a dolgok felcserélése és egymásra hatása.

Az előnyben részesítés szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért ítélünk helyesnek egy dolgot, mert kétségtelenül helyes, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne helyes. Ha azért ítélünk el egy dolgot, mert kétségtelenül helytelen, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amit ne lehetne elítélni. Amikor belegondolunk abba, hogy Jao és Csie is helyesnek ítélte saját tetteit és elítélte a másikét, akkor megérthetjük, hogy a dolgokat különböző módon észleljük.

Régen Jao lemondott Sun javára, így Sun uralkodott császárként. Kuaj lemondott Cse javára és megszégyenítették. Utána Cse uralkodott, aki bevégeztetett*. Tang és Vu harcoltak, végül királyok lettek. Po herceg harcolt és kivégezték**. Ha megfigyeljük a küzdelem és vereség eme példáit, Jao vagy Csie esetét, láthatjuk, hogy ideje van az értékes viselkedésnek, és ideje az értéktelennek. Nincsen semmi, ami állandó.

 

(*Jen királyát, Kukaj-t rábeszélték, hogy Jao példáját utánozva mondjon le trónjáról minisztere javára. Ő meg is tette ezt i.e. 316-ban és minisztere, Ce Csi vette át helyét. Hamarosan azonban forrongások dúlták fel az államot, majd három évvel később Csi-állam megtámadta és bekebelezte Jen államot.

**Tang és Vu az ókori krónikák szerint a Sang-és a Csou-dinasztia alapítói. Po herceg a Csu királyi család leszármazottja volt, aki sikertelen lázadást indított az uralkodó ellen. Lázadását leverték, őt magát pedig i.e. 479-ben öngyilkosságra kötelezték.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 3.) Őszi áradások

 

3. A Sárga-folyó ura tovább kérdezett:

-- Manapság a vitázók az egész világon azt állítják, hogy a legapróbb dolognak nincs formája és a legnagyobb dolgot nem lehet körül határolni. Ez valóban igaz?

-- Ha a kicsi oldaláról szemléljük a nagyot, akkor nem látjuk át azt a maga teljességében – felelt az Északi-tenger ura – Ha a nagy oldaláról szemléljük a kicsit, akkor nem látjuk azt tisztán. Az apró a kicsi legkisebbje, az óriási a nagy legnagyobbja, ezért egyértelműen meg tudjuk különböztetni őket egymástól. Ugyanakkor ez függ a körülményektől. Testi forma nélkül nem tudjuk megállapítani valamiről, hogy „durva” vagy „finom”. [És ugyanígy] ha valaminek nincs testi formája, akkor nem tudjuk számokban kifejezni a méretét, és ha valamit nem lehet körül határolni, akkor nem tudjuk számokban megnevezni határait. A dolgok „durvaságát” szavakkal el tudjuk magyarázni, a dolgok „finomságát” el tudjuk képzelni. De az, amit nem tudunk szavakba önteni és el sem tudunk elképzelni, független a „finomságtól” vagy „durvaságtól”.

Ezért a nagyszerű ember tetteiben nem árt másoknak, de nem tulajdonít jelentőséget az emberségességnek és kedvességnek. Egy lépést sem tesz a haszon érdekében, de nem veti meg a kapunál [pénzért] szolgálókat. Nem iparkodik vagyont vagy gazdagságot szerezni, de nem büszkélkedik azzal, hogy elutasítja ezeket. Munkájában nem kér segítséget másoktól, de nem mutogatja saját erejét és nem veti meg a kapzsit és alantast. Viselkedésében eltér a közönségestől, de nem mutogatja egyediségét. A tömeg mögött marad, de nem veti meg azokat, akik hízelgéssel jutnak előre. Nem ösztönzi őt sem cím, sem a világ megbecsülése; nem okoz benne szégyent sem büntetés, sem a világ megrovása. Tudja, hogy nem lehet teljesen külön választani a helyest és a helytelent, és nem lehet tökéletesen meghatározni, hogy mi a nagy és mi a kicsi. Ezt a mondást hallottam: „A Tao embere hírnév nélküli, a legnagyobb erény (de) sikertelen, a nagy ember nem gondol magára.” A legtökéletesebb szintet akkor éri el, ha azzal együtt halad, amit a sors kiosztott számára*.

 

 

(*Ezt az utolsó bekezdést Victor H. Mair nem fordította le. Feltehetően utólagos betoldás, mert nem illeszkedik a szövegbe.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 2.) Őszi áradások

2. A Sárga-folyó ura ezt hallva megkérdezte:

-- Rendben, tehát ha felismerem azt, hogy az Ég és Föld hatalmas és egy hajszál vége pici, az elég?

-- Dehogyis! – mondta az Északi-tenger ura – A dolgok mértékét nem lehet behatárolni, az idő nem áll meg sosem, a sors következetlen, kezdet és vég bizonytalan. Éppen ezért a nagy bölcsesség messziről és közelről egyaránt szemléli a dolgokat. Így nem gondolja semmiről, hogy jelentéktelen, csak azért, mert kicsi és nem gondolja semmiről, hogy jelentőségteljes, csak azért, mert nagy. Hiszen tudja, hogy a dolgok mértékét nem lehet behatárolni. [A nagy bölcsesség] teljesen megérti a múltat és jelent. Így nem kesereg azon, ami elmúlt és nem iparkodik azon, hogy visszatartsa a jelent. Hiszen tudja, hogy idő nem áll meg sosem. [A nagy bölcsesség] tökéletesen látja a különbséget a teljesség és üresség között. Így nem örvendezik a sikernek és nem csügged, ha kudarc éri. Hiszen tudja, hogy a sors következetlen. [A nagy bölcsesség] ismeri az egyszerű és nyugodt ösvényt, ezért nem ragadtatja el magát az élettől és nem tekinti csapásnak a halált. Hiszen tudja, hogy kezdet és vég bizonytalan.

Megállapíthatjuk, hogy amit az ember tud, az kevesebb, mint amit nem tud; az az időtartam, amennyit él, rövidebb, mint az az időtartam, amennyit nem él. Amikor az ember valami egészen kicsit próbál meg egészen naggyá tenni, akkor összekavarodik és megzavarodik és nem jut el oda, ahová akart. Erről az oldalról közelítve a kérdéshez, honnan tudhatnánk, hogy egy hajszál vége alkalmas arra, hogy meghatározzuk, mekkora a legkisebb dolog? Vagy honnan tudhatnánk, hogy az Ég és Föld alkalmas arra, hogy behatároljuk a leghatalmasabbat?

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 1.) Őszi áradások*

 

1. Elérkezett az őszi áradások ideje és patakok százai zúdultak a Sárga-folyóba. A folyó úgy hömpölygött és olyan szélesre duzzadt, hogy egyik partról a másikra tekintve nem lehetett volna megkülönböztetni egy ökröt egy lótól. A Sárga-folyó urát elégedett boldogság töltötte el, úgy vélte, hogy az Ég alatti világ minden szépsége csak az övé. Az áramlatot követve kelet felé indult, míg végül elérte az Északi-tengert. Kelet felé pillantott és nem látott mást, csak a végtelen vizet.

A Sárga-folyó ura körbenézett, megpillantotta a Tengerek urát és nagyot sóhajtva így szólt hozzá:

-- Azt tartja a mondás: „Aki már százszor hallott a Tao-ról, azt hiszi magáról, hogy jobb, mint bárki más.” Ez bizony rám illik. Amikor először hallottam azokat, akik Konfuciusz tanításait kigúnyolták és lebecsülték Po-ji** igazságosságát, nem hittem nekik. De végtelenségedet meglátva, megértettem, ha most nem jöttem volna a kapudhoz, veszélyben (vagyis tudatlanságban) maradtam volna. A nagy módszer gyakorlói örökké rajtam nevettek volna.

Zso, az Északi-tenger ura ezt válaszolta:

-- Egy kútban élő békának nem beszélhetsz az óceánról, mert szűk helyen él. Egy nyári rovarnak nem beszélhetsz a jégről, mert csak a saját évszakát ismeri. Egy korlátolt tudósnak nem beszélhetsz a Tao-ról, mert gúzsba kötik saját tanai. Most, hogy átlépted partjaidat és megpillantottad a nagy tengert, felismerted jelentéktelenségedet. Így mostantól kezdve már lehet neked beszélni a nagy tanokról.

Az Ég alatti világ összes vizei közül egyik sem olyan hatalmas, mint a tenger. Folyók tízezrei folynak bele szüntelenül, mégsem telik meg soha. A vize Vej lü sziklánál folyik el megállás nélkül, mégsem ürül ki soha. [Szintje] tavasszal és ősszel sem változik, áradás és aszály semmit nem jelent számára. Még felmérni sem lehet, hogy mennyivel nagyobb, mint a Jangce vagy a Sárga-folyó. De én ezzel sosem büszkélkedtem. Saját formám [nagyságát] az Éggel és Földdel vetem össze, lélegzetem a jin-től és jang-tól kapom. Az Ég és Föld között olyan vagyok, mint egy apró kavics vagy egy kis fácska egy nagy hegyen. Mivel ilyen kicsinek látom magam, miért volnék büszke magamra?

Ha összevetjük a négy tenger területét az Ég és Föld közötti űrrel, nem olyannak tűnik, mint egy aprócska kőhalom egy hatalmas mocsárban? Ha összevetjük a Középső királyságot a négy tenger területével, nem olyannak tűnik, mint egy apró gabonaszem egy hatalmas raktárban? Az összes létező dolog száma tízezer, de az ember csak egyetlen egy közülük. Az emberek a kilenc tartományban élnek, ám az emberiség csak egy kis részét képezi azon élőlényeknek, akik gabonából tartják fenn magukat, bármerre is járjanak a csónakok és a szekerek. Összehasonlítva a tízezer dologgal, nem olyannak tűnik, mint egyetlen szőrszál egy ló testén? Az is csak ennyi, amit az öt császár örökül hagyott, amiért a három dinasztiát alapító király viszályt folytatott, ami miatt az emberséges ember aggodalmaskodik és amiért az elkötelezett tudós hajtja magát***. Po-ji azáltal lett híres, hogy mindent feladott, Konfuciuszt azért tekintették tudósnak, mert tanított. Mindezt csak azért, mert büszkék voltak magukra. De nem az voltál te is, aki az előbb még az árvizei miatt érzett büszkeséget?

 

(*A. C. Graham a XVII.-től a XXI.-ig tartó fejezeteket Csuang Ce követőinek műveiként tekinti. Ez az öt fejezet áll legközelebb a Belső fejezetek központi filozófiájához.

 

**Po-ji az öccsével együtt hűséget esküdött a Sang-dinasztia utolsó uralkodójának, aki egyúttal a termőföldet és a rajta termő növényeket is birtokolta. Így a Sang-dinasztia bukása után a testvérek válaszút elé kerültek: vagy megtagadják hűségesküjüket és esznek az új (általuk bitorlónak tekintett) dinasztia földjének terményeiből vagy pedig hűek maradnak az előző dinasztia szelleméhez. Ők az utóbbit választották, így éhen haltak. A kínai filozófiában és irodalomban az erény, a hűség és a kötelességtudat jelképeivé váltak.

 

***A különböző történelmi források jobbára eltérnek az öt császár (ti) nevét illetően. A három dinasztiát alapító királyok pedig a Hszia-, a Sang-és a Csou dinasztiák alapitói.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

              Po-ji (angol nyelven)

(XVI. 4.) Velük született természet javítása

4. A régiek, akik életben tartották magukat, tudásukat nem ékesszólással vagy kifinomult okoskodással fejezték ki. Nem arra használták tudásukat, hogy bajt okozzanak az egész Ég alatti világnak, és arra sem, hogy összezavarják az erényt (de). Egyedül, magányosan a helyükön maradtak és a velük született természetükhöz való visszatérésre törekedtek. Mi mást kellett volna még cselekedniük? Hiszen a Tao nem jelentéktelen tettekből áll és az erény sem jelentéktelen tudásból. A jelentéktelen tudás árt az erénynek, a jelentéktelen tettek ártanak a Tao-nak. Éppen ezért mondják azt: „Csak rendezd el magad”*. A teljes örömet nevezhetjük a cél vagy akarat beteljesülésének is.

Amikor a régiek a „cél vagy akarat beteljesüléséről” beszéltek, nem szép hintókat és hivatali jelvényeket értettek ezalatt. Pusztán azt, hogy az örömhöz már semmit sem lehet hozzáadni. Amikor manapság a „cél vagy akarat beteljesüléséről” beszélnek, szép hintókat és hivatali jelvényeket értenek ezalatt. De a szép hintók és a hivatali jelvények csupán a test tartozékai, semmilyen hatással nincsenek a veleszületett természetre és sorsra. Az ilyen dolgok átmenetileg bármikor ránk találhatnak. Mivel átmenetiek, sem az érkezésüket, sem a távozásukat nem tudjuk megakadályozni. Éppen ezért, sem a hintók, sem a hivatali jelvények nem adnak okot arra, hogy büszkévé és gőgössé váljunk, de ugyanúgy, a nyomor és szegénység sem ok arra, hogy közönségesek legyünk [a tanulásban és gondolkodásban]**. Mindkét állapot képes örömet okozni, tehát szabaduljunk meg az aggodalomtól. Ha az átmeneti dolgok távozásával megszűnik az örömünk, akkor hiába hoztak örömet, mégis értéktelenek voltak. Éppen ezért mondják: „Akik elveszítik magukat a dolgok utáni vágyakozásban és elveszítik velük született természetüket a közönséges tanulásban, azokról úgy tartják, hogy fejjel lefelé fordítják a dolgokat”.

 

(*Nem tudjuk, hogy pontosan mi a jelentése ennek az idézetnek és az sem világos, hogy miért írta ezt a taoista elvekkel ellentétes idézetet a fejezet írója.

**E fejezet 1. részében nevezi az író a konfucianizmust, a motizmust és más filozófiai iskolákat „közönséges tanulásnak és gondolkodásnak”.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XVI. 3.) Velük született természet javítása

 

3. Ebből láthatjuk, hogy a világ elvesztette a Tao-t és a Tao elvesztette a világot; a világ és a Tao elvesztette egymást. Hogyan mutathatná meg magát a világban a Tao embere? Hogyan juthatna el a világ odáig, hogy értékelje a Tao-t? A Tao nem tudja magát megmutatni a világban és a világ nem képes odáig jutni, hogy értékelje a Tao-t. Így, bár a bölcsek nem vonultak el a hegyekbe és az erdőkbe, az erényük (de) rejtve marad. Rejtve marad, de nem amiatt, mert ők maguk akarják elrejteni.

Azok, akiket a régiek „rejtőzködő tudósoknak” hívtak, nem titkolták el személyüket, hanem engedték, hogy mások lássák őket; nem fogták vissza szavaikat, hanem kimondták azokat; nem rejtették véka alá tudásukat, hanem megosztották másokkal. Ám az idők végzete ellenük dolgozott. Ha az idők végzete velük lett volna, akkor nagy dolgokat vihettek volna végbe az egész Ég alatti világért, nyomtalanul visszatérhettek volna az egységhez. De az idők végzete ellenük volt és csak komoly nehézséget teremtett számukra az egész Ég alatti világon. Ezért mélyebbre süllyesztették gyökereiket, teljes nyugalomban vártak. A Tao volt az, ami által életben tartották magukat*.

 

(*Itt Burt Watson Fukunaga Mitsuji, a Csuang-ce japán fordítójára és kommentátorára hivatkozik, aki megjegyzi, hogy az itt említett végzettel bíró „jó idők és rossz idők” teljesen ellentétesek a „Belső fejezetek” filozófiájával, amely szerint nincsen jobb vagy rosszabb időszak. Az ebben a részben található felfogás a helyes időzítésről és a sorsról/végzetről valójában sokkal közelebb áll a Beszélgetések és mondások című – Konfuciusznak tulajdonított – műhöz vagy a Változások könyvéhez {Ji-csing}.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVI. 2.) Velük született természet javítása

 

2. A régi idők emberei káoszban, egyszerűségben, ám békés nyugalomban éltek az egész világgal együtt. Abban az időben a jin és jang összhangban állt egymással; a kísértetek és szellemek nem okoztak galibát; a négy évszak rendben követte egymást; a tízezer dolog nem ismerte a sérülést és az élőlények nem szenvedtek korai halált. az emberek ismerték a tudást, de nem használták. Ezt hívták tökéletes egységnek. Abban az időben nem történt cselekvés, csak az állandó magától olyanság uralkodott*.

Ám eljött az az idő, amikor az erény (de) romlani és pusztulni kezdett. Ekkor lépett színre Szuj-zsen és Fu-hszi, hogy irányítsa az egész Ég alatti világot. Ennek eredményeként kialakult az egyetértés [a módszereikkel], de az egység elveszett. Az erény romlása és pusztulása folytatódott, ekkor Sennong és a Sárga császár lépett színre, hogy irányítsa az Égalattit. Ennek eredményeként kialakult a biztonság és a nyugalom, de megszűnt az egyértés. Az erény tovább romlott és pusztult, és ekkor Jao és Sun lépett színre, hogy irányítsa az Égalattit*­*. A kormányzás különféle módszereit vezették be, és ezáltal beszennyezték a tisztaságot és összetörték az egyszerűséget. Elhagyták a Tao-t és a jósággal helyettesítették. Az erény veszélybe került a törekvések miatt. Ezután elhagyták a velük született természetüket és engedték, hogy szív-elméjük saját útját járja. Egyik szív-elmét a tudás kötötte a másik szív-elméhez, mégsem tudott nyugalmat hozni az Égalatti számára. Ezután ehhez a tudáshoz hozzáadták a ceremóniát és cicomát, ami egyre sokrétűbbé vált. A ceremónia és cicoma elpusztította az egyszerűséget; a sokrétűsége pedig megfojtotta a szív-elmét. Ezután az emberek megzavarodtak és engedetlenekké váltak. És már nem volt lehetőségük visszatérni a valódi velük született természetükhöz, sem a kezdethez.

 

(*Ahogyan a V. fejezet 5. részének lábjegyzetében írtam, a "magától olyanság" (ziran/ce-zsan) a Tao működésének egyik legalapvetőbb tulajdonsága. Általában "spontaneitás"-nak szokták fordítani, ám ez nem váratlanságot, kiszámíthatatlanságot vagy véletlenszerűséget jelent, hanem a Tao magából fakadó és magától történő működését. 

 

**Különféle mitológiai alakok és nagy uralkodók. Szuj-zsen ismertette meg az emberekkel a tüzet és tanította meg őket a használatára. Fu-hszi, legendás isten-király, már a VI. és a VII. fejezetekben is említette őt a Csuang-ce. A kínai mitológiában Sennong a földművelés isten-királya.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019

(XVI. 1.) Velük született természet javítása

1. Megtévedtnek és tudatlanságban élőknek nevezik azokat az embereket, akik közönséges tanulás segítségével javítanák velük született természetüket azért, hogy visszatérjenek a kezdethez, és azokat, akik közönséges gondolkodással akarják irányítani vágyaikat azért, hogy elérjék a tisztaságot*.

A Tao-t gyakorló régi idők emberei nyugalomban fejlesztették ki a megértést, és bár a tudás volt az életük, mégsem cselekedtek vele semmit. Így azt mondhatjuk, hogy a tudásukkal táplálták nyugalmukat. Amikor tudás és nyugalom összeolvadnak és egymást alakítják, akkor összhang és rend keletkezik a veleszületett természetből.

Az erény (de) összhang, az Út (Tao) rend. Ahol az erény mindent átkarol, ott emberségesség van. Ahol a Tao rendben működik, ott igazságosság van. Ahol az igazságosságot és mindent, ami hozzá tartozik, igazán megértik, ott hűség van. Ahol legbelsőnk tiszta, valódi és visszatér az eredeti formájához, ott zene van. Ahol a jóhiszeműség a viselkedésben is megnyilvánul és ez elegáns módon jut kifejezésre, ott szertartás van. Ám ha a szertartást és zenét helytelenül végzik, akkor az egész Ég alatti világ összezavarodik. Ha az az elhomályosult erényükkel próbálják meg az emberek egymást helyreigazítani, akkor [a valódi] erényük nem jut el a többiekhez. És ha ennek ellenére mégis ezen erőlködnek, mindenki el fogja veszíteni veleszületett természetét.

 

(*A fejezet írója a konfucianizmus és a motizmus erkölcsi tanításainak elveit támadja és azokat a filozófiai iskolákat, amelyek a vágy csökkentését vagy megszüntetését támogatják.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

  

(XV. 3.) Meggyökeresedett elméletek

3. Ezért mondják azt: „Ha a testet pihenés nélkül dolgoztatják, kifárad; ha a szellemi lényeget szünet nélkül használják, belefárad és ha belefárad, akkor kimerül. A víz természete olyan, hogy addig marad tiszta, amíg nem keveredik össze semmivel, és addig marad nyugodt a felszíne, amíg nem zavarják fel. Ha meggátolják szabad áramlásában, elveszíti tisztaságát. Éppen ilyen az Ég erénye (de) is". Emiatt mondják: "Az a szellem táplálásának Tao-ja, ha valaki tiszta és mindenféle szennyeződéstől mentes, nyugodt és változatlan, elfogulatlanság és nem-cselekvő és az Éggel együttműködő.

Ha valakinek egy Kan-Jüe-ből származó kardja van, az dobozban tárolva óvja és nem meri használni, mert számára az a legnagyobb kincs. De a tiszta szellem mind a négy irányba szétterjed, hol erre áramlik, hol arra – nincsen hely, ahová ne érne el. Felül az Eget súrolja, alul beborítja a Földet. Átalakítja és táplálja a tízezer dolgot, mégsem lehet megformálni. Úgy hívják, 'Istenséggel összhangban álló'.

Csak az a tiszta egyszerűség Útja, amelyik őrzi és védelmezi a szellemet. Ha valaki védelmezi és sosem veszíti el, akkor eggyé válik a szellemmel. És ebben az eggyé válásban tökéletes összhangba kerül az Ég rendjével".

Ahogy a mondás tartja: „Az átlagemberek számára az anyagi haszon a legfontosabb, a becsületes tudósok számára a hírnév. Az értékes ember nagyra tartja a törekvést, a bölcs pedig a lényegi tisztaságot”.

Éppen ezért az egyszerűség azt jelenti, hogy semmivel sem keveredett; a tisztaság azt, hogy a szellem sértetlen. Azt, aki meg tudja testesíteni az egyszerűséget és a tisztaságot, "igaz ember"-nek hívják. 

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XV. 2.) Meggyökeresedett elméletek

 

2. Ennek megfelelő módon mondják: „A bölcs megpihen, így kiegyensúlyozott és könnyed lesz; ebből a kiegyensúlyozottságból és könnyedségből származik nyugalma és elfogulatlansága. E kiegyensúlyozott és könnyed állapotban az aggodalmak és bajok nem támadják meg, ártó hatások nem bántják őt. Így erénye (de) ép és szelleme sértetlen marad”.

Éppen ezért azt [is] mondják: „A bölcs élete az Ég cselekedete és halála a dolgok átalakulása. Amikor nyugalomban van, erénye olyan, mint a jin, amikor cselekszik, úgy áramlik, mint a jang. Sem jószerencsét, sem balszerencsét nem hoz. Csak külső késztetésre mozdul; csak akkor cselekszik, ha erre kérik; csak akkor áll fel, ha muszáj. Nem foglalkozik sem a tudással, sem a múlt emlékeivel, kizárólag az Ég elveit követi. Így nem hoz rá bajt az Ég, nem terhelik gondok semmiféle dolog miatt, nem hibáztatják őt az emberek, nem vádolják őt a halál szellemei. Élete lebegés, halála pihenés. Nincsenek aggodalmas gondolatai, nem tervez előre. Fényessége nem kápráztató, megbízható, de nem számító. Álomtalan az alvása, aggodalmak nélküli az ébredése. Szelleme természetes és tiszta, lelke nem fárad el. Üres és nem-lévő, nyugodt és elfogulatlan, teljes összhangban áll az Ég erényével (de)”.

Ezért mondják még azt: „Szomorúság és öröm eltorzítják az erényt (de); boldogság és harag megrontják a Tao-t; a rokonszenv és ellenszenv ellentétesek az erénnyel (de). Éppen ezért, amikor a szív-elme fájdalomtól és örömtől mentes, az az erény csúcsa. Amikor egységes és változatlan, az a nyugalom csúcsa. Amikor nem ellenkezik semmivel, az az üresség csúcsa. Amikor nem törődik a dolgokkal, az az elfogulatlanság csúcsa. Amikor nem lázad semmi ellen, az a tisztaság csúcsa.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chung Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XV. 1.) Meggyökeresedett elméletek

 

1. Meggyökeresedett elméletek birtokában fennkölten viselkedni, kivonulni a világból, a szokásostól minél jobban eltérni, magasztosan beszélni, másokról elítélően, felháborodva nyilatkozni – ezek csupán a gőgös viselkedés jellemzői. De ezt kedvelik a hegyek és völgyek tudósai, olyan emberek, akik elítélik a világot, akik hervadt ábrázattal vetik magukat a vizek mélységébe.

Emberségességről, igazságosságról, hűségről és megbízhatóságról társalogni, tiszteletteljesnek és mértékletesnek, önzetlennek és udvariasnak lenni – ezek csupán az önművelés jellemzői. De ezt kedvelik azok a tudósok, akik békét szeretnének hozni a világnak, olyan emberek, akik tanítanak és oktatnak, akik otthonukban és azon kívül a tanulásnak élnek.

Érdemeik nagyszerűségéről társalogni, híressé válni, meghatározni az uralkodó és alattvaló viselkedési szabályait, szabályozni a följebbvaló és alárendelt viszonyát – ezek csupán a kormányzás jellemzői. De ezt kedvelik az udvar hivatalnokai, olyan emberek, akik tisztelik uralkodójukat és erősítik államukat, akik elkötelezik magukat más államokkal való együttműködésre.

A mocsárba és nádasba elvonulni, vadonban élni, horgászni és gondtalanul élni – ezek csupán a nem-cselekvés jellemzői. De ezt kedvelik a folyók és tavak tudósai, olyan emberek, akik visszavonultak a világtól és akik tétlenségre vágynak.

Lihegni és fújtatni, beszívni a levegőt és kifújni, kipréselni a használt levegőt és beszívni az újat, medvelépéssel és madárnyújtózással tölteni az időt – ezek csupán az élet meghosszabbítására irányuló vágy jellemzői. De ezt kedvelik azok a tudósok, akik befolyásolják légzésüket, nyújtogatják izmaikat és ízületeiket; olyan emberek, akik táplálják testüket és akik azt szeretnék, hogy olyan hosszan éljenek, mint Peng*.

Aki magasztos tud lenni meggyökeresedett elméletek nélkül; aki képes magát művelni emberségesség és igazságosság nélkül; aki kormányozni tud érdem vagy hírnév nélkül; aki élvezni tudja a gondtalanságot folyók és tavak nélkül; aki sokáig él légzés befolyásolása nélkül; aki elfelejtkezik mindenről, mégis képes mindent birtokolni; akinek a nyugalma határtalan, mialatt az összes jó dolog ráfigyel. Ez az Ég és Föld Tao-ja, a bölcs erénye (de).

Éppen ezért mondják, hogy „békesség, elfogulatlanság, csendesség, nyugodtság, teljes üresség és nem-cselekvés – ezek tartják fenn az Eget és Földet, a Tao-nak és erényének lényegét”.

(*Ez a bekezdés a daoyin/taojin-ról szól, amelyet a nyugati fordítók - tévesen - taoista jógának hívnak. Bár hasonló az indiai Patanjali-nak tulajdonított Jóga-szútrákban leírt nyolctagú jóga azon gyakorlataira, amelyekben szintén a légzés és a testgyakorlás különböző változatait lehet megtalálni, ám eredetileg a kétféle gyakorlat sem célját, sem gyakorlóit illetően nem volt azonos. Míg az indai jóga a megvilágosodást és ezzel együtt az újraszületésekből való megszabadulást tűzte ki célul, addig a daoyin-t végzőké a külső és belső környezet közötti összhang megteremtése, a testtudatosság kialakítása, az egészség, a jóllét megőrzése, a betegségek legyőzése volt. Az indiai nyolctagú jóga feltételezte a társadalomból való kivonulást, a cölibátust és remeteéletet, a daoyin/taojin eredetileg társadalomban élő, jómódú, kellő szabadidővel és partnerrel rendelkező emberek számára íródott.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Jóga és Daoyin, szerző: Drimál István 

 

 

(XIV. 8.) Az Ég körforgása

 

8. Konfuciusz így szólt Lao Tan-hoz:

-- Tanulmányoztam a Hat klasszikust – a Dalok könyvét, az Írások könyvét, a Szertartások feljegyzéseit, a Zene könyvét, a Változások könyvét és a Tavaszok és őszök krónikáját – és betéve tudom a tartalmukat*. Ám hiába jártam hetvenkét különböző uralkodónál velük, kifejtve az előző királyok módszereit és világossá téve azt az ösvényt, amit a Csou-és Sao-hercegek tapostak, egyetlen uralkodó sem mutatott érdeklődést iránta. Milyen nehéz meggyőzni ezeket az embereket és milyen nehéz világossá tenni a Tao-t számukra!

-- Szerencse, uram, hogy nem találkoztál olyan uralkodóval, aki a régi módszerek szerint akarná irányítani a világot – válaszoltak Lao Ce - A Hat klasszikus az előző királyok elhasznált ösvényei, de ők már nem mondhatják el, hogy hogyan taposták ki azokat az ösvényeket. Amit te kifejtesz, uram, azok csak maguk az ösvények. Ösvényeket lábbelik és talpak szoktak kitaposni, amelyek azonban semmiképpen sem azonosak az ösvényekkel.

A fehér kócsag merően, pislogás nélkül néz társára és ezáltal meg is termékenyíti.  A hím rovar a levegőben fent zümmögve termékenyíti meg a nőstényt, aki alatta zümmög a levegőben. A léi nevű lény hím és nőstény is egyszerre, így önmagát képes megtermékenyíteni. A veleszületett természetet nem lehet megváltoztatni, sem pedig a sorsot átalakítani. Nem lehet megállítani az időt és a Tao-t sem lehet gátolni. Ha valaki eléri a Tao-t, mindent megvalósíthat. Ha valaki elveszíti a Tao-t, semmit nem tud megvalósítani.

[E beszélgetés után] Konfuciusz három hónapig ki sem mozdult otthonából, majd újra elment Lao Tan-hoz.

-- Végre rátaláltam! – mondta Lao Tan-nak – A holló tojásból kelteti ki fiókáit, a hal ikrát rak, a vékonyderekú darázs átalakulással fejlődik és amikor egy újszülött gyermek világra jön, az idősebb testvére bömböl. Régóta nem kerültem már összhangba az átalakulás folyamatával. És mivel nem kerültem összhangba az átalakulással, hogy is alakíthatnék én át más embereket?

Lao Ce elismerően bólintott:

-- Nagyszerű, Csiu. Végre rátaláltál.

 

(*Természetesen ez a beszélgetés is a fantázia szüleménye. A Tavaszok és őszök krónikája pár évvel Konfuciusz halála - i.e. 479 - előtt ért véget. Ahogyan a XIII. fejezet 7. részének magyarázatában írtam, a hatodik klasszikus, a Zene könyve a Csin-korban elveszett.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIV. 7.) Az Ég körforgása

 

7. Miután Konfuciusz befejezte mondandóját, elsőként Ce-kung szólalt meg:

-- Ezek szerint igaz, hogy ez az ember képes arra, hogy olyan nyugodt legyen, mint egy halott, majd pedig sárkányként megjelenik? Lehet a hangja olyan, mint egy mennydörgés, mégis mélységesen csendes? Lehet a mozgása olyan, mint az Ég és Föld? Találkozhatnék én is vele*?

Végül Konfuciusz útmutatója alapján elment Lao Tan-hoz, aki a szobájában ült és lágy hangon szólította meg Ce-kung-ot:

-- Sok évet éltem már meg, uram. Te mire tanítanál engem?

Ce-kung így felelt:

-- A három nagy uralkodó és az öt császár nem egyformán irányította a világot, mégis mindegyikőjüket egyformán dicsőítik. Miért van az, uram, hogy egyedül te nem tekinted őket bölcseknek?

-- Gyere kicsit közelebb, fiam! – hívta őt Lao Tan - Miért mondod azt, hogy nem egyforma módon kormányoztak?

-- Jao átadta trónját Sun-nak** – kezdte Ce-kung -, Sun pedig Jü-nek adta át. Jü az erejében bízott, Tang pedig a hadseregében. Ven király engedelmeskedett Csou királynak és nem mert lázadni ellene. Ám fia, Vu király Csou ellen fordult, mert nem volt hajlandó alárendelni magát neki***. Ezért mondom, hogy nem voltak egyformák.

Lao Tan újra így szólt:

-- Gyere még közelebb, fiam és elmondom neked, hogy hogyan kormányozta az Ég alatti világot a három nagy uralkodó és az öt császár. Egykoron a Sárga császár úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét eggyé formálta. Így akkoriban senki nem talált kivetnivalót abban, ha valaki nem könnyezett a szülei halálakor. Jao úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét gyengéddé formálta. Így akkoriban senki nem talált kivetnivalót abban, ha valaki rövidebb ideig gyászolta egyéb hozzátartozóját, mint a szüleit. Sun úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy az emberek szív-elméjét versengővé formálta. Így akkoriban, bár a várandós nők ugyanúgy tíz hónapra szültek, mint azelőtt, a gyermekeik már öt hónaposan beszélni kezdtek és még a három évüket sem töltötték be, de már vezetéknevükön és keresztnevükön szólították a felnőtteket. Ekkor kezdtek az emberek idejekorán meghalni. Jü úgy kormányozta az Ég alatti világot, hogy megváltoztatta az emberek szív-elméjét. Az emberek elkezdtek ármánykodni és rendszeresen használták egymás ellen fegyvereiket. Azt állították, hogy rablókat ölnek meg, nem pedig [ártatlan] embereket. Megkülönböztették magukat egymástól, különböző csoportokra osztották fel egymást és magukat. Így cselekedtek az egész Ég alatti világon. Ennek eredményeként az egész Égalattin eluralkodott a döbbenet és színre léptek a konfucionisták és mohisták. Ők alakították ki először az erkölcsös viselkedés szabályait. De mit szólhatunk a jelenleg uralkodó szokásokra, amelyek alapján kiházasítják feleségeiket és lányaikat?

Hadd beszéljek neked a három nagy uralkodó és az öt császár „kormányzásáról". Ez csak a nevében volt kormányzás, mert valójában az egész Ég alatti világot a legmélyebb zavarodottságba taszították. A három nagy uralkodó „bölcsessége” eltakarta a nap és hold tiszta fényét odafent, legyőzte a dombok és források rendkívüli tisztaságát idelent és megfordította az évszakok sorrendjét a kettő között. Bölcsességük halálosabb volt, mint a skorpió csípése vagy egy vadállat marása. Képtelenek voltak arra, hogy megpihenjenek saját eredeti természetükben és a sorsukban, mégis bölcsként tekintettek magukra. Ez nem szégyellnivaló lett volna? Ők azonban szégyentelenek voltak.

Ce-kung teljesen összezavarodott álldogált és meg sem tudott szólalni.

(*Feltehetőleg Ce-kung azért kezdeményezte a találkozást Lao Tan-nal, hogy megvédje mesterének és iskolájának hírnevét azok után, hogy az előző részben Konfuciusz megsemmisülten tért vissza Lao Tan-tól.

**Ennek a résznek az írója - a 4. résszel ellentétben - itt megnevez néhányat azok közül, akik őszerinte a három nagy uralkodó és az öt császár  csoportjába tartoztak..

***Ez a Csou nem a Sang-dinasztiát követő Csou-dinasztiával azonos, hanem az utolsó Sang-dinasztia uralkodójának neve, akit eredetileg Ti Hszin-nek hívtak. I.e. 1075-1046-ig uralkodott, ekkor győzte le Ven király fia, Vu a szövetségesével együtt és innen kezdődik a Csou-dinasztia egészen i.e. 256-ig tartó uralkodása.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

 

(XIV. 6.) Az Ég körforgása

 

6. Egy alkalommal Konfuciusz meglátogatta Lao Tan-t és az emberiességről és igazságosságról beszélt neki. Lao Tan így szólalt meg:

-- Amikor hántolás során a pelyva kis darabkája a szemedbe megy és szinte megvakulsz tőle, akkor úgy érzed, mintha az ég, a föld és a négy égtáj forogna körötted. Egy szúnyog vagy egy bögöly csípése egész éjjel ébren tud tartani. De nincs attól nagyobb zavarodottság, mint amikor az emberiesség és igazságosság fájdalmas ismételgetése összezavarják az elmét. Uram, ha te meg akarod óvni az egész Ég alatti világot attól, hogy elveszítse az egyszerűségét, akkor a széllel kell szállnod, de szilárdan állni az erényben (de). Mire jó ez a nagy erőfeszítés, mintha egy nagy dobot verve keresnél egy elveszett gyereket*? A sarki lúd nem fürdik meg minden nap azért, hogy fehér maradjon és a varjú sem piszkolja össze magát naponta, hogy fekete legyen. A fekete és a fehér természetes egyszerűségéről nem lehet vitatkozni; a dicsfény és hírnév, amit annyira hajszolnak az emberek, senkit sem tesz attól nagyobbá, mint amilyen valójában. Amikor a források kiszáradnak és a halak ott maradnak víz nélkül, a nyálkájukkal tartják egymást nedvesen. De nem jobban éreznék magukat a folyókban és a tavakban, egymásról megfeledkezve**?

Amikor ezt követően Konfuciusz hazatért, három napig nem szólt egy szót sem.

-- Mester, most, hogy voltál Lao Tan-nál, mire intenéd őt? – kérdezték tőle tanítványai.

-- Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnék, hogy láttam egy sárkányt - felelte Konfuciusz - Egy sárkányt, aminek a teste összetekeredve is a tökéletesnek látszik és amikor kinyújtózik, pikkelyes mintázatának minden részlete teljes. Fent vágtat a felhős égen, a jin-ből és jang-ból táplálkozik. [A rácsodálkozástól] eltátottam a számat és képtelen voltam becsukni. A nyelvem elakadt, egy szót sem tudtam kinyögni. Mire is tudnám én inteni Lao Tan-t?

(*Ugyanezt a hasonlatot már olvashattuk az előző fejezet 7. részében.

**A VI. fejezet 5. részében szerepelt ez a gondolat. Victor H. Mair ezt a részt kihagyta fordításából.)

Forrás: The Sacred Book of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wondering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

(XIV. 5.) Az Ég körforgása

 

5. Konfuciusz ötvenegy éves koráig egyáltalán nem hallott a Tao-ról. Egy nap délnek indult, Pej-be, hogy meglátogassa Lao Tan-t (Lao Cé-t).

-- Eljöttél hát, uram? – üdvözölte őt Lao Tan – Úgy hallottam, hogy az észak bölcs férfija vagy. A Tao-ra is rátaláltál már vajon?

-- Még nem találtam rá – felelte Konfuciusz.

-- Hol kerested? – kérdezte Lao Tan.

-- A szabályokban és különböző rendelkezésekben kerestem. Öt évem ment rá, mégsem találtam rá.

-- Aztán még hogyan kerested? – érdeklődött Lao Tan.

-- A jin-ben és a jang-ban kerestem. Tizenkét évem ment rá, mégsem találtam rá.

-- Hát ez nyilvánvaló! – kiáltott fel Lao Tan – Ha a Tao-t meg lehetne mutatni, akkor minden ember megmutatná az urának. Ha a Tao-t oda lehetne adni, akkor minden ember odaadná szüleinek. Ha a Tao-t el lehetne mondani, akkor minden ember elmondaná bátyjának. Ha a Tao-t örökölni lehetne, akkor minden ember örökül hagyná leszármazottainak. Ám egyértelmű, hogy ezek egyikét sem lehet megtenni. Ennek az az oka, hogy ha bent nincsen vendéglátó, akkor nem marad bent; ha kint nincsen helyes útmutatás, akkor nem fog kimenni. Ha azt, ami belülről kijön, nem fogadják kívül, akkor a bölcs nem fogja kihozni. Ha azt, amit kívülről bevisznek, belül nem fogadja vendéglátó, akkor oda a bölcs nem engedi be.*.

Bár mindenki szeretne hírnevet szerezni, mégse akarjunk sokat belőle. Emberségesség és igazságosság az előző királyok szállásai; egy éjszakát eltölthetünk bennük, de ne időzzünk ott hosszan. Ha mégis megtesszük, az emberek szemrehányással illethetnek bennünket.

A régi korok tökéletes embere az emberségességet kölcsönvett ösvényként használta, az igazságosságot pedig átmeneti szállásként. Szabadon vándorolt a háborítatlan nyugalom ürességében, az egyszerűség mezején étkezett, nem-kölcsönkért kertekben álldogált. A háborítatlan nyugalom nem-cselekvést igényel, az egyszerűség könnyű ételt és életet ad; a nem-kölcsönkérés nem igényel kiadást. A régi emberek azt mondták erre, hogy ’az igazságot gyűjtve vándorol’.

Akik úgy vélik, hogy a gazdagság jó dolog számukra, azok sosem fogják feladni jövedelmüket; akik a kiválóságot keresik, azok sosem fogják feladni a hírnév utáni hajszát. Akik megízlelik a hatalmat, azok sosem fogják azt másokkal megosztani. Remegve kapaszkodnak beléjük, és amikor el kell engedniük, gyászolnak. De még sincs a legcsekélyebb belátásuk sem arra, hogy észleljék ezt a szüntelen hajszát. Az ilyen emberek az Ég büntetését hordozzák.

Gyűlölet és kedvesség, kapás és adás, figyelmeztetés és utasítás, élet és halál – az a nyolc dolog a javítás eszköze. De ezeket csak azok tudják használni, akik nem utasítják el makacsul a nagy változásokkal való haladást. Éppen ezért mondják, hogy „A becsületesség javítás”. Akinek a szív-elméje nem fogadja el ezt, annak az Ég ajtaja sosem fog megnyílni.

(*Többféle értelmezése is van ennek a bekezdésnek. Ám a lényege mindenképpen az, hogy a Tao-t nem az érzékekkel lehet átadni, éppen  ezért a bölcsnek biztosnak kell lennie abban, hogy a másik fél szív-elméje képes azt befogadni.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XIV. 4.) Az Ég körforgása

 

4. Amikor Konfuciusz nyugatra, Vej (Wey) államba utazott, Jen Jüan így fordult a Csin-hez, a zenész mesterhez*:

-- Mi a véleményed a Mesterem dolgairól?

-- Nagy kár, hogy minden bizonnyal bajba kerül majd a végén – felelte Csin, a zenész mester.

-- Miért mondod ezt? – kérdezte Jen Jüan.

-- Az áldozati szertartás előtt a szalmakutyákat bambusz dobozokban tárolják és gyönyörűen hímzett szövetbe csomagolják. Ezalatt a halott megszemélyesítője és a szertartás levezetője böjtölnek. A szertartás után az arra járók megtapossák a szalmakutyák fejét és testét, majd a maradványokat a fűvágók összegyűjtik és elégetik. Mert [a szalmakutyák] erre valók**. De ha bárki visszatenné őket a bambusz dobozukba, újra betakarná őket hímzett szövettel és maga mellett tartaná, miközben teszi a dolgát és velük térne nyugovóra, egészen biztosan rosszul aludna vagy visszatérő rémálmai lennének.

Ugyanígy a mestered is felszedett olyan szalmakutyákat, amelyek az előző királyoktól erednek és maga mellett tartva teszi a dolgát és mellettük tér nyugovóra maga köré gyűjtött tanítványaival egyetemben. Ennek eredményeként Szung államban az emberek kivágták azt a fát, ami alatt pihent ő és tanítványai, Vejben (Wey-ben) még a lábuk nyomait is eltörölték, és Sang-ban és Csou-ban pedig komoly gondjaik lettek. Nem olyan volt ez, mint egy rossz álom? Csen és Caj között Konfuciuszt és tanítványait megtámadták, hét napon át nem ettek főtt ételt, élet és halál között lebegtek. Nem olyan volt ez, mint egy rémálom***?

Ha át akarsz kelni egy folyón, a legjobb, ha csónakot használsz; ha szárazföldön akarsz utazni, a legjobb, ha egy kordét. De ha a vízen használt csónakodat elkezded tolni a szárazföldön, a halálod napjáig tolhatod, mégis alig haladsz vele. A régmúlt és a jelen nem olyanok, mint a víz és a szárazföld? És a Csou[dinasztia] és Lu állam nem olyanok, mint a csónak meg a kordé? Így, ha valaki régi Csou[-dinasztia] kormányzási módszereit szeretné most megvalósítani Lu államban, az éppen olyan, mint egy csónakot a szárazföldön tolni. Hatalmas munka eredmény nélkül, és ha valaki ezt mégis megpróbálja, egészen biztos, hogy bajba sodorja magát. Bárki, aki ezt teszi, nem érti meg, hogy egy adott kor módszereit nem lehet mindenféle torzulás nélkül alkalmazni egy másik korban.

Feltehetően láttál már gémeskutat – folytatta Csin, a zenész mester - Ha húzol rajta egyet, lemegy, és ha elengeded és feljön. Vagyis nem a kút rúdja húzza az embereket, hanem az emberek húzzák a rudat. Így akár felemelkedik, akár lemegy, senki nem hibáztathatja.

Az első három nagy uralkodó és az öt császár szertartásait és előírásait nem azért tartották nagyra, mert ugyanazok, mint a jelenlegiek, hanem azért, mert alkalmasak voltak a jó kormányzásra****. A három nagy uralkodó és az öt császár szertartásait és előírásait akár össze is hasonlíthatjuk a galagonyával, a körtével, a naranccsal és a dinnyével. Az ízük teljesen különböző, de mégis mindegyik ehető. A szertartásoknak és előírásoknak a kornak megfelelően kell változniuk.

Ha fogsz egy majmot és ráadod Csou hercegének köpenyét, szegény majom szétharapdálja és összetépi mindegyiket. Egészen addig nem nyugszik, amíg teljesen meg nem szabadul tőlük. Csak nézd meg, hogy mekkora különbség van a régmúlt és a jelen közt, és megállapíthatod, hogy pont akkora, mint a majom és Csou hercege között.

Amikor egyszer a gyönyörű Hszi Si szív-elméje nagyon felkavarodott, gyakran ráncolta homlokát és úgy nézett mindenkire maga körül*****. A szomszédságában egy csúnya nő, látván Hszi Si szépségét, hazament és szíve fölé tett kézzel, homlokát ráncolva nézett mindenkire. Amikor a falu gazdagjai megpillantották őt, bezárkóztak és elő sem merészkedtek. Amikor a szegények megpillantották őt, fogták feleségüket és gyerekeiket és hanyatt-homlok elmenekültek onnan. Szegény csúnya nő csak annyit látott, hogy a homlokráncolás milyen szép, de azt nem ismerte fel, hogy Hszi Si szépsége nem homlokának ráncolásából ered. Milyen kár! A Mestered is bajba fog kerülni!

 

(*Jen Jüan vagy Jen Huj volt Konfuciusz kedvenc tanítványa. Csin zenész mester feltehetőleg Lu állam hivatalos zenésze volt. A hagyomány szerint Konfuciusz Lu államban született. Vej vagy Wey ókori kínai állam volt. A IV. fejezet 1-2. részének lábjegyzetében írtam erről és a másik Vej nevű ókori kínai államról is.

 

**A szalmakutyákat, amelyeket a Lao-ce 5. versében is említenek, arra használták, hogy áldozati szertartások során a gonosz szellemek figyelmét magára terelje. A szertartás előtt nagy tisztelettel bántak velük, de utána eldobták őket. Ha valaki a szertartás végeztével visszatette volna ezeket a szalmakutyákat után az eredeti dobozukba, akkor az balszerencsét hozott volna.

 

***Ezeket a nehézségeket, üldözéseket, zaklatásokat, amelyek Konfuciuszt és tanítványait egyik államról a másikra való vándorlásuk során érték, a Beszélgetések és mondások című mű és egyéb korai szövegek is említik. Itt, ahogyan korábban is szerepelt, Sang Szong államot jelentené.

 

****A három nagy uralkodó (huang) és az öt császár (ti) a Hszia-dinasztia előtti időszak legendás istenkirályai vagy félistenei, illetve tökéletesen bölcs császárok voltak. Azonban nem világos, hogy a számos legendás uralkodó közül kikre gondolt ennek a résznek a szerzője, mivel különböző történelmi szövegek különböző illetőket illetnek ezekkel a kifejezésekkel. A fejezet későbbi részében ez a kifejezés úgy általában véve bölcs uralkodóra utal.

 

*****Hszi Si-t a II. fejezet 4. részében említette Csuang Csou.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIV. 3.) Az Ég körforgása

 

3. Az északi kapunál Cseng így szólt a Sárga császárhoz:

-- Ó, császárom, hallgattam a Hszien Csi zenéjét, amit a Tung-ting-tó körüli vadonban adtál elő. Az elejét hallva félni kezdtem, utána már kimerültnek éreztem magam, a végére pedig összezavarodtam. Megdöbbenésemben meg sem tudtam szólalni és úgy felkavarodtam, hogy alig tudtam magam tartani.

-- Pontosan ezt vártam – mondta a császár – Emberek adták elő, az Éggel összhangban, a szertartásosságnak és igazságosságnak megfelelően a nagy tisztaságból kiindulva. A tökéletes zenének először az emberi igényeknek kell megfelelnie és az Éghez alkalmazkodnia, az öt erényt kiemelnie és a magától olyanságban elmerülnie; csak ezután követi rendben egymást a négy évszak és ezután kerül a tízezer dolog harmóniába*. Ennek eredményeként a négy évszak helyes sorrendben követi egymást és a tízezer dolog életre kel. Virágzik és elhal, civilek és katonák egymást váltják; hol tiszta, hol homályos, a jin és a jang harmonikusan keveredik bennük. A zene hangjai kiáramlottak a fényre, mint egy rovar, amelyik téli álmából ébred, majd egy mennydörgés csattanásával ijesztettem meg a világot. A végén nem volt befejezés; a kezdetén nem volt bevezetés; egyszer halott, egyszer élő, egyszer véget ért, egyszer erőre kapott. Kimeríthetetlen volt állandósága, mégis teljesen kiszámíthatatlan. Ez okozott félelmet benned.

Utána a jin-nel és jang-gal összhangban játszottam, a nap és a hold fényével világítottam meg. A hangok hol rövidek, hol hosszúak voltak, egyszer lágyak, egyszer kemények. Váltakozásuk ellenére egyetlen egységet alkottak és nem engedelmeskedtek semmiféle szabálynak. A hangok megtöltötték a völgyeket és szakadékokat; és hiába próbáltad magad bezárni vagy védelmezni szellemedet tőlük, az ilyen hangok úgy terjednek, ahogyan nekik tetszik. Ezek a hangok kimértek voltak, tiszták és élesek. Előlük a kísértetek és szellemek a sötétbe húzódnak, a nap, a hold és a csillagok pedig követik pályájukat. Megálltam, amikor a zene véget ért, ám a visszhangja tovább áramlott. Ez okozott zavart benned, mert nem értetted; hiába vártad, nem láttad; hiába kerested, nem találtad. Ürességgel körülvéve, megzavarodva álltál az úton vagy egy öreg fának támaszkodva nyögtél. Elméd kimerült a megértés vágyában, szemeid semmit nem értettek, látásod cserbenhagyott; erőd elégtelennek bizonyult annak a keresésében, amit még én magam sem értem el. Tested feloldódott az ürességben, elveszítetted önuralmadat és így elérted a megszabadulást. Ezt érezted kimerítőnek.

Az utolsó részben olyan hangokkal játszottam, amelyek nem fárasztottak le. A magától olyansággal kevertem őket. Ezért tűntek olyan összevisszaságnak, mint egyetlen gyökérből kinőtt, egymásba gabalyodott növények vagy egy erdő megfoghatatlan zenéje. [A hangok] nyom nélkül terjedtek mindenfelé és úgy tűnt, mintha egy hangtalan, mély homályból törnének elő. Semmiből jöttek, a mély sötétség otthonából. Van, aki halálnak nevezné, van, aki életnek. Van, aki gyümölcsnek nevezné, van, aki virágnak. Ezek a hangok folytak, áramlottak, szétváltak és váltakoztak, nem követtek egyetlen mintát sem. Érthető, hogy a világ elbizonytalanodott ezektől és egy bölcshöz fordult tanácsért. Egy olyan bölcshöz, aki tisztában van a körülményekkel és beteljesíti a sorsát. Bár az égi működés még várat magára, az öt létfontosságú szerv már készen áll. Ezt hívják az Ég zenéjének, amely szavak nélkül gyönyörködteti a szív-elmét. Jen ura ekként dicsérte**: „Hallgatnád, de nem hallod hangját; keresed, de nem látod alakját. Megtölti az egész eget és földet, átöleli mind a hat irányt.”

Hallani szeretted volna a zenét, de képtelen voltál magadba szívni. Ezért érezted magad zavarodottnak.

A zene ijesztően indult és emiatt kezdtél félni, mint aki kísértetet lát. Aztán olyan hangokkal folytattam, amelyek kimerültséget okoztak, és ez a kimerültség teljesedett ki benned. Végül zavarodottsággal zártam, és e zavarodottság miatt érezted magad butának. De a butaság tárta fel neked a Tao-t. A Tao, amit elvihetsz magaddal, bármerre is mész.

 

(*Ezt a mondatot több kiadásból kihagyták, ugyanis erős a gyanú arra, hogy ez egy kommentár része, amit tévesen másoltak bele az eredeti szövegbe.

 

**Feltehelőleg egy ókori uralkodó, akit viszont máshol nem említenek.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIV. 2.) Az Ég körforgása

 

2. Tang, Sang főminisztere az emberségről kérdezte Csuang Cé-t*.

Csuang Ce így válaszolt:

-- A tigrisek és farkasok emberségesek.

-- Hogy érted ezt?

-- Az apaállatok és a kölykeik kedvelik egymást. Miért mondod hát, hogy nem emberségesek? – kérdezett vissza Csuang Ce.

-- Mondanál valamit a tökéletes emberségről?

-- A tökéletes emberség nem kedvel senkit – mondta Csuang Ce.

A főminiszter így szólt:

-- Azt hallottam, hogy ha valaki nem kedvel senkit, az nem szeret, és ha valaki nem szeret, akkor nincs meg benne a szülők tisztelete (xiao/hsziao). Tehát mondhatjuk azt, hogy a tökéletes emberségben nincs szülői tisztelet?

-- Nem, dehogyis – felelte Csuang Ce – A tökéletes emberség egy fennkölt dolog, így az ilyen szavak, mint „szülői tisztelet”, nem képesek leírni. De ez nem azt jelenti, hogy az emberség felülmúlja a szülői tiszteletet, hanem azt, hogy messze állnak egymástól. Ha valaki délnek utazva elér Jing városába, ott megfordul és észak felé tekint, akkor nem fogja látni a Ming-hegyet. Miért nem? Azért, mert messze van tőlük. Ezért mondják, hogy tiszteletből könnyű jó gyermeknek lenni, de szeretetből nehéz jó gyermeknek lenni. De ha mégis könnyű volna szeretetből jó gyermeknek lenni, a szüleidről nehéz elfeledkezni. De ha még könnyű is elfeledkezni a szüleidről, őket nehéz rávenni arra, hogy elfelejtsenek téged. De ha a szüleidet mégis rá lehetne venni arra, hogy elfelejtsenek téged, te nehezen tudnál elfelejtkezni az Ég alatti világról. De ha te mégis el tudnál felejtkezni az Ég alatti világról, az nehéz volna, hogy az Ég alatt világ elfelejtkezzen rólad.

Az erény maga mögött hagyja Jao-t és Sun-t és megpihen a nem-cselekvésben. Haszna tízezer nemzedéket gazdagít anélkül, hogy az Ég alatti világnak tudomása volna erről. Miért kell sóhajtozni és az emberségről és szülők tiszteletéről beszélgetni? Szülők tisztelete (xiao/hsziao), testvériség, emberség (ren/zsen), igazságosság (ji), hűség (zhong/csung), őszinteség, helyes viselkedés (li), becsületesség (xin/hszin) – ezekkel mind az erény szolgálatára lehetsz, de önmagában egyik sem értékes. Ezért mondják, hogy aki a legnemesebb, az megveti az állami rangokat; aki a leggazdagabb, az tudomást sem vesz az állam kincseiről; aki pedig már mindent megvalósított, azt nem érdekli a dicsőség és hírnév. Egyedül a Tao nem változik sosem.

 

(*Sang itt feltehetőleg Song/Szung államot jelenti.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XIV. 1.) Az Ég körforgása*

1.

-- Az ég állandóan forog?  A föld végig nyugalomban van? A nap és a hold versengenek egymással, hogy melyikük világítson az égen? Ki felügyeli és irányítja mindezt? Ki rendezte el így? Ki az, aki háttérben maradva működteti mindent? Vajon létezik valamiféle rejtett tényező, ami folyamatos mozgásra készteti a dolgokat, akár akarják, akár nem? Vagy a dolgok maguktól mozdulnak és meg sem tudnak állni?

A felhőkből jön az eső vagy az esőből keletkeznek a felhők? Ki gyűjti össze a felhőket és hullajtja az esőt ily bőkezűen? Ki az, aki háttérbe maradva létrehozza ezt az érzéki örömöt**?

A szél északon keletkezik és felettünk kavarogva először nyugat felé fúj, aztán kelet felé. Kinek a lélegzete ez? Ki az, aki háttérbe húzódva fújtat így?
Megkérdezhetem, hogy mi okozza ezt az egészet?

Hszien Sao, a sámán magához intett és így szólt:

-- Gyere, elmondom neked. Az égnek hat iránya van és öt eleme***. Ha a császárok és királyok ezekkel összhangban tevékenykednek, akkor jó lesz a kormányzásuk; ha ezekkel ellentétesen tevékenykednek, akkor annak szörnyű következményei lesznek. A kilenc Luo útmutatása alapján szemlélve a dolgokat, uralkodásuk tökéletessé válik és erényük megvalósul****. Felügyelik és megvilágítják alant a földet, és az egész Ég alatti világ támogatja őket. Ezért hívják őket „legfőbb uralkodóknak”.

 

(*Ez a fejezet olyan különleges, talányos kérdéseket felsoroló résszel indul, mint amilyenekre az ősi indo-európai jósok és mágusok keresték a válaszokat.

Később átmenetileg újra olvashatunk a többi „égi” fejezet központi témaköréről, amelyekben az emberség és a szülő-gyermek kapcsolat érdemeit taglalja az ismeretlen szerző.  A fejezet hátralévő része a Sárga császár természetfölötti szertartási zenéjének leírását tartalmazza és jó néhány olyan érdekes társalgást, amely Konfuciusz és Lao Ce között zajlik.

**Burt Watson kommentárja szerint a „felhők és eső” kifejezés a régi időkben a közösülésre utalt, és feltehetően emiatt alkalmazza ennek a résznek az írója azt a furcsa szófordulatot, mint „érzéki öröm”.

 

***A kínai filozófia öt eleme: fa, tűz, föld, fém és víz.

 

****Feltehetően az Öt klasszikus egyikének, az Írások könyvé-nek (Sucsing/Sujing vagy Sangsu) „Nagy síkság” fejezetére utal ez a mondat, ami kilenc részből áll. Úgy tartják, hogy egy teknős hátára írták, ami a Luo-folyóból mászott elő.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)