(VIII. 3.) Összenőtt lábujjak

3. Úgy vélem, hogy az emberség (ren/zsen) és az igazságosság (ji) nem része az ember eredeti valójának. Másképpen miért aggódnának és szoronganának annyit ezek az emberséges emberek?

Egészen biztosan sírva fakadna az, akinek összenőtt lábujjait szét akarnák tépni, és ordítana az, akinek hatodik kézujját le akarnák rágni. Bár az utóbbi esetben fölöslegről beszélünk, az előbbi esetben pedig [az összenövés miatt] hiányról, a fájdalom mégis ugyanaz. Mostanság az emberséges emberek fátyolos szemmel bánkódnak a világ gonoszsága miatt, míg a nem emberségesek erőszakkal változtatják meg eredeti velük született természetüket (xin/hszing) és végzetüket (ming) azért, hogy magas ranghoz és gazdagsághoz jussanak. Emiatt vélem úgy, hogy az emberség (ren/zsen) és az igazságosság (ji) nem része az ember eredeti valójának. Hiszen mennyi baj és viszály keletkezett az Ég alatt a három dinasztia kezdete óta*!

Továbbá, amikor ívmérőt, vonalzót, körzőt vagy derékszögmérőt használunk arra, hogy bármit is megfelelővé alakítsunk, akkor levágunk veleszületett természetéből. Amikor pedig zsinórt vagy fonalat, ragasztót vagy lakkot használunk, hogy bármit is összefogjunk, akkor erőszakosan beleavatkozunk erényükbe (de). Aki alázatosan hajbókol a szertartásokban (li) és zenében (jüe), és affektálva mutogatja az emberségét és igazságosságát azzal a szándékkal, hogy megvigasztaljon minden szívet az Ég alatt, az elveszíti eredeti természetes állapotát. Az eredeti természetes állapot azt jelenti, hogy a dolgok ívmérő nélkül is hajlottak, vonalzó nélkül is egyenesek, körző nélkül is kerekek, derékszögmérő nélkül is szögletesek; ragasztó vagy lakk nélkül is összetapadnak, zsinór vagy fonál nélkül is összekötöttek.

Bár minden dolog az Ég alatt belekeveredik az életbe, de nem tudja, hogy miért él; és mindegyiket egyformán eléri a vég anélkül, hogy tudná miért. Régen is így volt, most is így van, és ezen semmi nem tud változtatni. De akkor miért használják az emberséget és igazságosságot ragasztó, lakk, zsinór vagy fonál módjára, és miért igyekeznek az Út és erénye (de) területén vándorolni? Ezzel csak zavart okoznak az Égalattiban.

Kis zavar az irányt változtatja meg, nagy zavar a veleszületett természetet. Miből gondolom ezt? Amióta a Jü törzs leszármazottja** elkezdte hirdetni az emberséget és igazságosságot, bánatot okozott ezzel mindennek, ami az Ég alatt van. És minden, ami az Ég alatt van, hanyatt-homlok rohant, hogy teljesítse az emberség és igazságosság parancsát. Így hát nem pontosan az emberség és az igazságosság az, ami megváltoztatja az ember veleszületett természetét?

 

(*A Hszia-, Sang- és Csou-dinasztiák. A Sang-dinasztia kb. i.e. 16. századtól kb. i.e. 1045-ig uralkodott, az őt követő Csou-dinasztia pedig kb. i.e. 1045-től i.e. 256-ig, de maga a Csou-kor csak i.e. 221-ben ért véget. A Hszia-dinasztiát a hagyomány szerint a Nagy Jü alapította, és i.e. 2207 és i.e. 1766 között uralkodott. Azonban a dinasztia létét tudományosan még nem egyértelműen támasztották alá.

 

 

**Sun, a bölcs uralkodó, a konfuciánus filozófusok eszményképe. Éppen úgy, mint a VII. fejezet 1. részében, itt is inkább negatív fényben tűnik fel.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven) 

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering On The Way by Victor H. Mair (angol nyelven)  

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

 

(VII. 2.) Uralkodók és királyok részére

 

2. Csien Vu meglátogatta a bolond Csie-jü-t*, aki ezt kérdezte tőle:

-- Mit mondott neked Zsi-Csung Si?

-- Azt – felelte Csien Vu -, hogy amikor az uralkodók a saját nézeteiknek megfelelően alakítják ki törvényeiket, módszereiket, szabályaikat és előírásaikat, akkor nem lesz senki, aki ezeknek ellen merne szegülni és mindenki meg fog változni általuk.

-- Ez álszent erény (de) – legyintett Csie-jü – Ha valaki így kormányozná az Égalattit, az olyan lenne, mintha át akarna gázolni a tengeren vagy mélyre akarna ásni a Ho-ba (Sárga-folyóba) vagy egy szúnyogot akarna rávenni arra, hogy hegyet cipeljen a hátán. Amikor egy bölcs kormányoz, akkor vajon az emberek tetteit irányítja? Nem, hanem mielőtt kormányozni kezd, saját magát hozza rendbe, majd megbizonyosodik arról, hogy minden azt teszi, amit tennie kell. Gondolj bele, a madár magasan száll, hogy elkerülje az íjász nyílvesszőjét és a kis egér mély lyukat ás a szent hegy alá, hogy elkerülje azt, hogy kiássák vagy kifüstöljék. Butább volnál ettől a két kis élőlénynél?**

 

(*Már mindketten feltűntek az I. fejezet 5. részében, Csie-jü pedig a IV. fejezet 9. részében.

**Minden élőlénynek megvan a maga természetes képessége. A helyes uralkodás az, ha békén hagyják a dolgokat/embereket, és akkor a dolgok/emberek maguktól is helyesen cselekszenek. "Ha én nem-cselekvő vagyok (vu-vej), akkor a nép magától megváltozik; ha én szeretem a nyugalmat, akkor a nép magától megjavul (...)" Lao-ce, 57. vers, Tőkei Ferenc fordítása.)

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Fun Yu-lan: Chuang Tzu (angol nyelven)

(VII. 1.) Uralkodók és királyok részére

 

1. Nie Csüe négy kérdést tett fel Vang Ji-nek, amikre ez utóbbi nem tudott válaszolni*. Ekkor Nie Csüe felugrott, és nagy örömmel futott Pu-ji-cé-hez, hogy elmesélje neki. Pu-ji-ce ezt kérdezte tőle:

-- És most már tudod [a válaszokat]**? Ju-jü törzsből való uralkodó nem lehet egyenlő a Taj törzsből származó uralkodóval***. A Ju-jü törzsből való uralkodó nagyra becsülte az emberséget (ren/zsen) annak érdekében, hogy uralkodjon az emberek fölött. És sikerült is uralkodnia az emberek fölött, de sosem jutott el abba a világba, ami nem-emberi. A Taj törzsből származó uralkodó nyugodtan és békésen aludt, és könnyedséggel telten ébredt. Egyik pillanatban lóként tekintett magára, a másik pillanatban ökörként. Tudása valódi és kételyektől mentes volt, az erénye (de) pedig igaz, de sosem lépett be abba világba, ami nem-emberi****.

 

(*A II. fejezet 8. részében olvashattunk e kérdések közül hármat. A negyedik kérdést azonban nem ismerjük.

 

** A kommentátorok szerint Nie Csüe öröme abból fakadt, hogy végre felismerte, nincs válasz a kérdésekre.

 

***A „Ju-Jü törzsből való uralkodó” a bölcs Sun, a konfuciánus filozófusok eszménye. Az a bizonyos „Taj törzsből származó uralkodó” minden bizonnyal a legendás mitológiai Fu-hszi isten-király, aki a hagyomány szerint i.e. 2800 – i.e. 2737 között uralkodott, és akit a VI. fejezetben két helyen is megemlít a Csuang-ce.

 

****Sun nem tudott felülemelkedni a "nem-emberi" és "emberi" közötti megkülönböztetésen, ezért nem érte el azt, ami "nem-emberi". Vele ellentétben Taj képes volt túlhaladni az összes megkülönböztetésen, számára nem léteztek kategóriák.)

 

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Fung Yu-lan: Chuang Tzu (angol nyelven)

(I. 5.) A háborítatlan nyugalom öröme

5. Csien Vu így szólt Lien Su-hoz:

-- Beszélgettem Csie-jü-vel, és bár a szavai nagyon szépek voltak, lényegében nem tudtam velük mit kezdeni; ahogy elhangzottak, már el is szálltak. Engem megrémített, amit mondott, mert olyan volt, mint a Tejút*, aminek nem látni se az elejét, se a végét. Szavai összefüggéstelenül követték egymást, és mindegyik ellentmondott a józan észnek.

-- Miféléket beszélt? – kérdezte Lien Su.

-- Azt mondta, hogy messze a Ku Je hegyen él egy szellemhez méltó ember, akinek a bőre olyan sima, mint a jég és olyan fehér, mint a hó; viselkedése elegáns és kifinomult, mint egy szűznek. Ez az ember nem eszik semmiféle gabonát, csak szelet lélegzik és harmatot iszik; felkapaszkodik a felhőkre és repülő sárkányon lovagolva kóborol a négy tengeren túlra. Szellemének összpontosításával lényeket ment meg betegségtől és pestistől, és minden évben biztosítja a gazdag szüretet. Ezek voltak azok a szavak, amelyek vadnak és zavarosnak tűntek nekem, és nem hittem el.

-- Tehát erről van szó – mondta Lien Su – A vak nem látja a gyönyörű mintákat és a finom formákat, a süket nem hallja a csengők és a dobok hangját. De csak testi értelemben vett vakságról és süketségről szoktunk beszélni? Létezik hasonló hiányosság szellemi értelemben is; erre a saját szavaid szolgálnak példával. Ez a hegyen élő, ilyen erénnyel (de) rendelkező ember képes a tízezer dolgot karjaiba fogni és eggyé gyúrni. Ebben a káoszban, ami most a világban van, minden lény a kiutat keresi, ám ő miért fárasztaná magát az Égalatti ügyeivel? Semmi nem árthat az ilyen embernek; nem fulladna meg az égig érő legnagyobb áradásban, és nem érezné a fémet és követ megolvasztó, földet és hegyet megperzselő legnagyobb hőség forróságát sem. Testének porából és hulladékából egy Jao-t vagy egy Sun-t*** lehetne gyúrni; – minek is bajlódna apróságokkal?****

(*Szó szerint ‘a Ho és a Han’ – ez a kifejezést a ‘Tejút’-ra használták. Ahogy az I/4. rész lábjegyzetében írtam, a Ho/He a Sárga-folyót jelenti, a Han pedig a Jangce bal oldali, hatalmas mellékfolyója, amely Vuhannál torkollik bele a Jangcéba.

**Ti Sun a legendás király, Jao utódja volt, akit szintén nagy tisztelet övezett, és akiről úgy tartják, hogy i.e. 2233-tól 2184-ig uralkodott.

***Itt megint egy misztikus leírást kapunk a ‘szellemhez méltó ember’-ről, aki a legmagasabb szinten valósította meg a Tao-t. A könyv későbbi fejezeteiben olyan hétköznapi emberekről olvashatunk, akik a mindennapokban képesek megélni a Tao-val való harmóniájukat. Az itt használt "erény" (de) szó nem a szokásos vagy hagyományos értelemben vett etikus viselkedést jelenti, hanem a Tao megnyilvánulását az egyénben.)

Forrás: Enjoyment In Untroubled Ease (angol nyelven)

            The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)