(XXIV. 7.) Hszü Vu-kuj

7. Amikor Kuan Csung megbetegedett, Huan herceg meglátogatta őt.¹

-- Csung atyám – szólt a herceg –, nagyon beteg vagy. Sajnos, elkerülhetetlen, hogy megkérdezzem, ha a betegséged végleg rosszra fordulna, akkor kire bízzam az állam ügyeit?

-- Fenséged kire szeretné bízni? – kérdezte Kuan Csung.

-- Pao Su Ja megfelelő volna - válaszolta a herceg.

-- Ő nem lenne rá alkalmas. Őszinte, tiszta életet élő, erényes ember, emiatt kerüli azokat, akik nem olyanok, mint ő maga. És ha megtudja valakiről, hogy hibázott, azt sosem bocsátja meg neki. Ha ő igazgatná az államodat, még az uralkodót is irányítaná, az emberekkel pedig összetűzésbe keveredne. Ezzel rövid időn belül megsértené az uralkodót.²

-- Rendben, de akkor ki legyen az? – kérdezte a herceg.

-- Ha muszáj válaszolnom, akkor talán Hszi Peng megfelelő volna. Elfelejtkezik azokról, akik fölötte állnak, de nem felejtkezik el az alattvalókról. Szégyelli magát, mert nem olyan jó, mint a Sárga császár, és megértő azokkal, akik nem olyan jók, mint ő maga. Aki megosztja erényét másokkal, azt bölcsnek nevezik; aki megosztja gazdagságát másokkal, azt kiváló embernek hívják. Ha valaki arra használja a kiválóságát, hogy kiemelkedjen mások közül, akkor nem nyeri meg az embereket; de ha arra használja, hogy alárendelje magát másoknak, akkor megnyeri őket. Az ilyen ember megteheti, hogy nem vesz tudomást bizonyos állami ügyekről, és szemet huny bizonyos családi ügyek fölött.³ Ha muszáj válaszolnom, akkor talán Hszi Peng megfelelő volna.⁴

(¹Huan herceg a XIX. fejezet 7. részének főszereplője volt. Ez az itteni történet a Lie-ce VI. fejezetének 3. részében is megtalálható.

²Annak ellenére, hogy Kuan Csung és Pao Su Ja ifjúkoruk óta jóbarátok voltak, Kuan Csung mégsem őt ajánlja. A Lie-cében Kuan Csung nagy tisztelettel és szeretettel beszél barátjától, aki annak idején maga javasolta Huan hercegnek, hogy Kuan Csung legyen a vezető tanácsadó.

 ³A mondat lényege, hogy a taoista bölcset társadalmi szinten nem befolyásolja a hírnév, hatalomvágy, vagy világi ügyek. Egyéni szinten pedig nem érintik őt a családi pletykák, botrányok, pénzügyi nyereség. Így megválogathatja, hogy mit tart arra érdemesnek, hogy foglalkozzon velük.

⁴ Bár Huan herceg megfogadta a tanácsot, Hszi Peng alig tíz hónappal később szintén elhunyt. Ezután a herceg pont azt a három udvaroncot nevezte ki tanácsadónak, akiktől őt Kuan Csung óvta. Huan herceg alig két évvel élte túl Kuan Csung-ot. Halálakor olyan durva hatalmi harcok törtek ki, hogy a néhai uralkodó földi maradványait is csak több, mint két hónap múlva temették el, mert az üresen maradt palotában senki nem merte a holttestet koporsóba tenni.)

Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             

(XIII. 10.) Az Ég útja

10. A világ úgy véli, hogy minden, ami értékes a Tao-ban, az megtalálható könyvekben. Ám a könyvek csupán szavak gyűjteménye. A szavak értékét az a gondolat határozza meg, amit kifejeznek. De a gondolat valami olyanból származik, amit nem lehet szavakkal kifejezni. Mivel a világ nagyra tartja azt, ami szerintük szavakkal továbbadható, ezért értékelik a könyveket. Én azonban nem így vélem: ami szerintük érték, az egyáltalán nem értékes.

Mert amikor nézünk valamit, akkor [csupán] formákat és színeket látunk; amikor hallunk valamit, akkor [csupán] neveket és hangokat hallunk. Milyen szomorú, hogy az emberek szerte a világon azt feltételezik, hogy a forma és szín, név és hang elegendő ahhoz, hogy átadja annak a valaminek a valódi lényegét! Mivel a forma, szín, név és hang nem elegendő arra, hogy átadja a valódi lényeget, ezért „aki tud, az nem beszél; aki pedig beszél, az nem tud”.¹ De hogyan érthetné ezt meg a világ?

 

Huan herceg termében olvasott, Pien, a kerékgyártó pedig lent az udvarban kereket készített.² Egyszer csak Pien, letéve kalapácsát és vésőjét, felment a terembe, és így szólította meg Huan herceget:

-- Megkérdezhetem, hogy méltóságod mit olvas?

-- A bölcsek szavait olvasom – felelt a herceg.

-- És ezek a bölcsek még élnek?

-- Már rég meghaltak - hangzott a válasz.

-- Akkor csupán régi idők embereinek üledékét és hordalékát olvassa méltóságod.

-- Hogy merészelsz te, egy kerékgyártó megjegyzést tenni arra, amit én olvasok? – kiáltott felháborodottan a herceg – Ha ezt meg tudod magyarázni, akkor rendben van. De ha nem, akkor életed bánja!

-- Szolgád saját mesterségéből indul ki – mondta Pien, a kerékgyártó – Ha egy kerék készítésekor a kalapácsommal kényelmesen, gyengéket ütögetve dolgozom, akkor a kerék nem lesz elég erős. Ha magamat fárasztva túl erőseket ütök, akkor az eresztékek nem illeszkednek majd megfelelően. Se túl gyengén, se túl erősen. Bár a kezemmel csinálom, a szív-elmémben érzem. Ez egy olyan mesterfogás, amit nem lehet szavakba önteni. Emiatt vagyok képtelen arra, hogy ezt megtanítsam a fiamnak, és ő sem képes rá, hogy tőlem megtanulja. Ezért hiába vagyok már hetvenéves, még most is kerekeket készítek. Amikor a régi idők emberei meghaltak, magukkal vitték azt, amit nem tudtak átadni. Ezért mondtam azt, hogy régi idők embereinek üledékét és hordalékát olvassa méltóságod.

(¹Az idézet megegyezik a Lao-ce 56. versének első mondatával.

 

²Huan herceg i.e. 685 és i.e. 643 között uralkodott Csi államban. Csi a Csou-kor {kb. i.e. 1045- i.e. 221} egyik legnagyobb és legerősebb állama volt. A X. rész 1. fejezete Csi állam egyik fontos történelmi eseményét írja le.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)