(XVI. 4.) Velük született természet javítása

4. A régiek, akik életben tartották magukat, tudásukat nem ékesszólással vagy kifinomult okoskodással fejezték ki. Nem arra használták tudásukat, hogy bajt okozzanak az egész Ég alatti világnak, és arra sem, hogy összezavarják az erényt (de). Egyedül, magányosan a helyükön maradtak és a velük született természetükhöz való visszatérésre törekedtek. Mi mást kellett volna még cselekedniük? Hiszen a Tao nem jelentéktelen tettekből áll és az erény sem jelentéktelen tudásból. A jelentéktelen tudás árt az erénynek, a jelentéktelen tettek ártanak a Tao-nak. Éppen ezért mondják azt: „Csak rendezd el magad”*. A teljes örömet nevezhetjük a cél vagy akarat beteljesülésének is.

Amikor a régiek a „cél vagy akarat beteljesüléséről” beszéltek, nem szép hintókat és hivatali jelvényeket értettek ezalatt. Pusztán azt, hogy az örömhöz már semmit sem lehet hozzáadni. Amikor manapság a „cél vagy akarat beteljesüléséről” beszélnek, szép hintókat és hivatali jelvényeket értenek ezalatt. De a szép hintók és a hivatali jelvények csupán a test tartozékai, semmilyen hatással nincsenek a veleszületett természetre és sorsra. Az ilyen dolgok átmenetileg bármikor ránk találhatnak. Mivel átmenetiek, sem az érkezésüket, sem a távozásukat nem tudjuk megakadályozni. Éppen ezért, sem a hintók, sem a hivatali jelvények nem adnak okot arra, hogy büszkévé és gőgössé váljunk, de ugyanúgy, a nyomor és szegénység sem ok arra, hogy közönségesek legyünk [a tanulásban és gondolkodásban]**. Mindkét állapot képes örömet okozni, tehát szabaduljunk meg az aggodalomtól. Ha az átmeneti dolgok távozásával megszűnik az örömünk, akkor hiába hoztak örömet, mégis értéktelenek voltak. Éppen ezért mondják: „Akik elveszítik magukat a dolgok utáni vágyakozásban és elveszítik velük született természetüket a közönséges tanulásban, azokról úgy tartják, hogy fejjel lefelé fordítják a dolgokat”.

 

(*Nem tudjuk, hogy pontosan mi a jelentése ennek az idézetnek és az sem világos, hogy miért írta ezt a taoista elvekkel ellentétes idézetet a fejezet írója.

**E fejezet 1. részében nevezi az író a konfucianizmust, a motizmust és más filozófiai iskolákat „közönséges tanulásnak és gondolkodásnak”.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

 

 

(XVI. 3.) Velük született természet javítása

 

3. Ebből láthatjuk, hogy a világ elvesztette a Tao-t és a Tao elvesztette a világot; a világ és a Tao elvesztette egymást. Hogyan mutathatná meg magát a világban a Tao embere? Hogyan juthatna el a világ odáig, hogy értékelje a Tao-t? A Tao nem tudja magát megmutatni a világban és a világ nem képes odáig jutni, hogy értékelje a Tao-t. Így, bár a bölcsek nem vonultak el a hegyekbe és az erdőkbe, az erényük (de) rejtve marad. Rejtve marad, de nem amiatt, mert ők maguk akarják elrejteni.

Azok, akiket a régiek „rejtőzködő tudósoknak” hívtak, nem titkolták el személyüket, hanem engedték, hogy mások lássák őket; nem fogták vissza szavaikat, hanem kimondták azokat; nem rejtették véka alá tudásukat, hanem megosztották másokkal. Ám az idők végzete ellenük dolgozott. Ha az idők végzete velük lett volna, akkor nagy dolgokat vihettek volna végbe az egész Ég alatti világért, nyomtalanul visszatérhettek volna az egységhez. De az idők végzete ellenük volt és csak komoly nehézséget teremtett számukra az egész Ég alatti világon. Ezért mélyebbre süllyesztették gyökereiket, teljes nyugalomban vártak. A Tao volt az, ami által életben tartották magukat*.

 

(*Itt Burt Watson Fukunaga Mitsuji, a Csuang-ce japán fordítójára és kommentátorára hivatkozik, aki megjegyzi, hogy az itt említett végzettel bíró „jó idők és rossz idők” teljesen ellentétesek a „Belső fejezetek” filozófiájával, amely szerint nincsen jobb vagy rosszabb időszak. Az ebben a részben található felfogás a helyes időzítésről és a sorsról/végzetről valójában sokkal közelebb áll a Beszélgetések és mondások című – Konfuciusznak tulajdonított – műhöz vagy a Változások könyvéhez {Ji-csing}.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVI. 2.) Velük született természet javítása

 

2. A régi idők emberei káoszban, egyszerűségben, ám békés nyugalomban éltek az egész világgal együtt. Abban az időben a jin és jang összhangban állt egymással; a kísértetek és szellemek nem okoztak galibát; a négy évszak rendben követte egymást; a tízezer dolog nem ismerte a sérülést és az élőlények nem szenvedtek korai halált. az emberek ismerték a tudást, de nem használták. Ezt hívták tökéletes egységnek. Abban az időben nem történt cselekvés, csak az állandó magától olyanság uralkodott*.

Ám eljött az az idő, amikor az erény (de) romlani és pusztulni kezdett. Ekkor lépett színre Szuj-zsen és Fu-hszi, hogy irányítsa az egész Ég alatti világot. Ennek eredményeként kialakult az egyetértés [a módszereikkel], de az egység elveszett. Az erény romlása és pusztulása folytatódott, ekkor Sennong és a Sárga császár lépett színre, hogy irányítsa az Égalattit. Ennek eredményeként kialakult a biztonság és a nyugalom, de megszűnt az egyértés. Az erény tovább romlott és pusztult, és ekkor Jao és Sun lépett színre, hogy irányítsa az Égalattit*­*. A kormányzás különféle módszereit vezették be, és ezáltal beszennyezték a tisztaságot és összetörték az egyszerűséget. Elhagyták a Tao-t és a jósággal helyettesítették. Az erény veszélybe került a törekvések miatt. Ezután elhagyták a velük született természetüket és engedték, hogy szív-elméjük saját útját járja. Egyik szív-elmét a tudás kötötte a másik szív-elméhez, mégsem tudott nyugalmat hozni az Égalatti számára. Ezután ehhez a tudáshoz hozzáadták a ceremóniát és cicomát, ami egyre sokrétűbbé vált. A ceremónia és cicoma elpusztította az egyszerűséget; a sokrétűsége pedig megfojtotta a szív-elmét. Ezután az emberek megzavarodtak és engedetlenekké váltak. És már nem volt lehetőségük visszatérni a valódi velük született természetükhöz, sem a kezdethez.

 

(*Ahogyan a V. fejezet 5. részének lábjegyzetében írtam, a "magától olyanság" (ziran/ce-zsan) a Tao működésének egyik legalapvetőbb tulajdonsága. Általában "spontaneitás"-nak szokták fordítani, ám ez nem váratlanságot, kiszámíthatatlanságot vagy véletlenszerűséget jelent, hanem a Tao magából fakadó és magától történő működését. 

 

**Különféle mitológiai alakok és nagy uralkodók. Szuj-zsen ismertette meg az emberekkel a tüzet és tanította meg őket a használatára. Fu-hszi, legendás isten-király, már a VI. és a VII. fejezetekben is említette őt a Csuang-ce. A kínai mitológiában Sennong a földművelés isten-királya.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019

(XVI. 1.) Velük született természet javítása

1. Megtévedtnek és tudatlanságban élőknek nevezik azokat az embereket, akik közönséges tanulás segítségével javítanák velük született természetüket azért, hogy visszatérjenek a kezdethez, és azokat, akik közönséges gondolkodással akarják irányítani vágyaikat azért, hogy elérjék a tisztaságot*.

A Tao-t gyakorló régi idők emberei nyugalomban fejlesztették ki a megértést, és bár a tudás volt az életük, mégsem cselekedtek vele semmit. Így azt mondhatjuk, hogy a tudásukkal táplálták nyugalmukat. Amikor tudás és nyugalom összeolvadnak és egymást alakítják, akkor összhang és rend keletkezik a veleszületett természetből.

Az erény (de) összhang, az Út (Tao) rend. Ahol az erény mindent átkarol, ott emberségesség van. Ahol a Tao rendben működik, ott igazságosság van. Ahol az igazságosságot és mindent, ami hozzá tartozik, igazán megértik, ott hűség van. Ahol legbelsőnk tiszta, valódi és visszatér az eredeti formájához, ott zene van. Ahol a jóhiszeműség a viselkedésben is megnyilvánul és ez elegáns módon jut kifejezésre, ott szertartás van. Ám ha a szertartást és zenét helytelenül végzik, akkor az egész Ég alatti világ összezavarodik. Ha az az elhomályosult erényükkel próbálják meg az emberek egymást helyreigazítani, akkor [a valódi] erényük nem jut el a többiekhez. És ha ennek ellenére mégis ezen erőlködnek, mindenki el fogja veszíteni veleszületett természetét.

 

(*A fejezet írója a konfucianizmus és a motizmus erkölcsi tanításainak elveit támadja és azokat a filozófiai iskolákat, amelyek a vágy csökkentését vagy megszüntetését támogatják.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)