4. Lu állam hercege, Aj ezekkel a szavakkal fordult Konfuciuszhoz:
-- Élt egy csúnya ember Vej államban, akinek Aj-taj To volt a neve*. Azok a
férfiak, aki vele együtt éltek, szinte csüngtek rajta. Azon nők közül, akik
meglátták őt, már vagy tíz mondta szüleinek, hogy ‘inkább leszek ennek az
embernek a szeretője, mint más férfi felesége’.
Még sosem hallották, hogy Aj-taj To bármit is kezdeményezett volna, mindig csak mások
után ment. Nem töltött be uralkodói szerepet, amelyben emberek életét mentette volna
meg, és nem volt annyi jövedelme sem, hogy ennivalóval tömje tele az emberek
gyomrát. Ráadásul csúnyasága elborzasztott minden Égalattit. Mindig egyetértett
az emberekkel ahelyett, hogy el akarta volna fogadtatni velük az ő véleményét,
és tudása is csak közvetlen környezetére terjedt ki. És mégis, férfiak és nők
mind a társaságát keresték. Egészen biztosan kellett, hogy legyen benne valami,
ami ennyire különlegessé tette őt.
Érte küldettem, és láttam, hogy valóban elég csúnya ahhoz, hogy
elborzasszon minden Égalattit. Ennek ellenére alig töltött egy hónapot nálam,
éreztem, hogy van benne valami vonzó. És mielőtt eltelt volna egy év, már teljes
bizalmamat élvezte. Mivel éppen akkor nem volt főminiszterem, át akartam neki
adni az állam kormányzását. Bizonytalanul és kitérően válaszolt, mintha inkább
el akarna utasítani. Nagyon elszégyelltem magam, de végül mégis ráruháztam a
főminiszteri tisztet. Azonban nem sokkal később itt hagyott és elment.
Rettenetesen sajnáltam ezt. Úgy éreztem, hogy hatalmas veszteség ért, és mintha
nem maradt volna senkim, akivel megoszthattam volna az uralkodás örömét. Miféle
ember volt ő egyáltalán?
Konfuciusz felelete így hangzott:
-- Egyszer, amikor éppen Csu államba mentem kiküldetésre, útközben néhány
kismalacot láttam, akik halott anyjukból szoptak. Nem sokkal később mind
felpattantak és elfutottak onnan. Érezték, hogy anyjuk nem látja őket, és hogy
többé már nem olyan, mint ők. Nem az anyjuk fizikai testét szerették, hanem azt,
ami mozgatta, elevenné tette őt.
Amikor csatában elesett harcosokat temetnek, nem borítják be őket koporsótakarókkal. Amikor valakinek levágják a lábát, már nem igazán érdeklik a cipők. Mindkét tárgy - koporsótakaró és cipő - használata nélkülöz minden alapot.
Az Ég fiának ágyasai nem vágják le a körmeiket és nem lyukasztják ki a füleiket. A frissen házasodott hivatalnokoknak az udvaron kívül kell tartózkodniuk és nem
teljesíthetnek többé veszélyes küldetést. Ha a teljes fizikai test megtartásának
ilyen nagy jelentőséget tulajdonít az uralkodó, akkor a teljes-erényű (de) embereket
még jobban meg kellene becsülnie**.
Ez az Aj-taj To nem mondott semmit, mégis hittek neki az emberek, és bár
semmi különlegeset nem tett, mégis szerették őt. Még az államod fölötti hatalmat
is át akartad adni neki, mindössze attól tartottál, hogy nem fogja elfogadni.
Olyan embernek kellett lennie, akinek teljes a belső ereje, de akinek ez a
teljes-erénye nem jelenik meg a fizikai formájában***.
-- Mit értesz azon, hogy a belső ereje teljes volt? – kérdezte Aj
herceg.
-- Élet és halál, nyereség és veszteség – válaszolta Konfuciusz –, kudarc
és siker, szegénység és gazdagság, érték és értéktelenség, rágalmazás és
dicséret, éhség és szomjúság, hideg és meleg – ezek mind a dolgok átalakulása és a végzet (ming) működése. Éjjel-nappal egymást váltják előttünk, de emberi tudás nem
képes feltárni a forrásukat. Éppen ezért nem engedhetjük, hogy [ezek a
változások] megzavarják a harmóniánkat, és azt sem, hogy behatoljanak szellemünk
kincsestárába.
Ha valaki összhangban és nyugalomban él ezekkel a változásokkal anélkül,
hogy örömérzete elveszne, és ha erre szüntelenül, éjjel-nappal képes, és létre
tudja hozni a boldogság tavaszát a külső dolgokkal való kapcsolatában, megalkotni a pillanatot
az elméjében – az ilyen emberre mondják, hogy a belső ereje teljes.
-- És mit értesz azon, hogy a teljes-erénye nem jelenik meg a fizikai formájában? – firtatta tovább a herceg.
-- Amikor a víz tükre sima és egyenes, akkor van a legnagyobb nyugalomban –
felelte Konfuciusz – Csendes belül és kívülről sem kavarodik fel. A teljes-erény az ilyen tökéletes harmónia kialakítása. A dolgok pedig akkor sem képesek elszakadni az ilyen embertől, ha ez a teljes-erénye nem jelenik meg a fizikai formájában [mint ahogyan ez történt
Aj-taj To esetében].
Néhány nappal később Aj hercege elmesélte ezt a beszélgetést Min
Cé-nek****, és hozzátette:
-- Amikor annak idején dél felé fordulva az Égalatti uralkodója lettem,
igyekeztem megfelelő módon gondoskodni népemről, és állandóan aggodalmaskodtam
életük, jóllétük miatt. De most, hogy megtudtam, milyen a tökéletes ember, attól tartok, hogy hiányzik belőlem egy uralkodó igazi tulajdonságai, és hogy csak veszélybe sodrom magam és az országom vesztét okozhatom.
Konfuciusz nem az alattvalóm és én sem az ő uralkodója, mi
erény-barátok***** vagyunk.
(*Aj herceg i.e. 494 és i.e. 467 között uralkodott Lu államban. Aj-taj To
viszont fiktív alak, akinek To a neve, míg Aj-taj a csúnyaságára utal.
**A Konfuciusz szájába adott válasz a rejtett erényre (de) vonatkozó különböző példák felsorolása. Kezdi ott, hogy a test éltető energia nélkül csak egy mozdulatlan valami; vagy a koporsótakarók koporsó nélkül, cipők láb nélkül alapot vagy értelmét vesztett tárgyak; folytatja az egész/teljesség témáján keresztül (szeretők és a hivatalnokok, illetve a bölcsek erénye); és zárja a teljes-erényhez vezető út leírásával.
***Ezek a torz vagy csúnya alakok még jobban
kihangsúlyozzák azt, hogy a test kinézetének, azaz a külsőnek semmi köze nincs a Tao-t követését jelző ‘belső erőhöz' vagy ‘teljes-erényhez' (csüande/quande).
****Min Szun, azaz Ce-csien, (körülbelül i.e. 536 – i.e. 487) Konfuciusz
második legjobb tanítványa volt.
*****Az ‘erény-barátok’ kifejezést Csuang Ce azokra vonatkoztatja, akik
mind egyek a Tao követésében, bár a saját, egyéni módjukon teszik ezt. Ezzel
ellentétben állt Lao Ce ‘bölcse’, aki egyedül, magányosan követi az ‘Utat’
azaz a Tao-t.)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
Lélekenciklopédia IV. kötet, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019. 123.o.
