7. Az átlagemberek szerte a világon elégedettnek érzik magukat, amikor mások egyetértenek velük és rosszul érzik magukat, amikor mások nem értenek egyet velük. Mind az elégedett érzés, mind a rossz érzés az emberek azon vágyából fakad, hogy kitűnjenek a tömegből, erre törekszik szív-elméjük. Ám akinek a szív-elméje arra törekszik, hogy kitűnjön
a tömegtől, az tényleg ki is tűnik? Jobb, ha belenyugvással követjük a többieket,
mert a mi tudásunk mindig kevesebb lesz, mint a sokaság tudása.
Ám azok az emberek, akik a három dinasztia uralkodóinak
bevált módszereivel akarják valaki más államát igazgatni, csak a hasznot nézik,
az ezekből a módszerekből keletkező bajokról már nem vesznek tudomást*. A
szerencsére bízzák egy másik ember államát, ami azonban előbb-utóbb romlásba
dönti azt az államot. Talán csak egy ember a tízezerből tud megtartani egy
államot, de több mint tízezerszeres az esély arra, hogy romlásba dönti. Nagyon
szomorú, hogy az államok tulajdonosai nem fogják fel ezt [és ilyen embereket
alkalmaznak]!
Pedig egy állam tulajdonosa nagy dolog tulajdonosa. Mivel ilyen
nagy dolog van a birtokában, nem szabadna, hogy a dolgok befolyásolják őt**. És
ha ő úgy birtokol egy dolgot, hogy nem befolyásolják a dolgok, akkor a dolgokat
dolgokként tudja kezelni. Aki világosan megérti azt, hogy a dolgokat dolgokként
kell kezelnie, az nem lehet csak egy dolog. Az ilyen [ember] nem csak az egész
Ég alatti világ száz törzsét kormányozza, hanem keresztül-kasul jár a hat
birodalomban, kóborol a kilenc vidék területén***. Egyedül jön, egyedül megy.
Az ilyen embert „kizárólagos birtokosnak” nevezhetjük. És aki mindent egyedül birtokol,
arra azt mondhatjuk, hogy elérte a kiválóság csúcsát.
A [z ilyen] nagyszerű ember tanítása olyan, mint a test
árnyéka vagy a hang visszahangja. Ha kérdezik, úgy válaszol, olyan kimerítően osztja
meg gondolatát, mintha az egész Ég alattival állna szemben. A visszhangtalanban
időzik, az iránytalanban cselekszik. Mindenkit visszavezet a helyes célhoz,
hogy a kezdet nélküliben kóboroljon. Ide-oda jár a határtalanban és kortalan,
mint a nap. Vonásaiban és testi formájában azonosul a nagy egységgel. A nagy
egységgel, aminek nincs önálló énje. És mivel neki sincs önálló énje, hogyan
tekinthetne bármire úgy, mint ami az övé? Akik birtokoltak valamit, azok voltak
a régi idők kiváló emberei. Akik nem birtokoltak semmit, azok voltak az Ég és
Föld igaz barátai.
(*Feltehetőleg ez azokra a vándorló tanácsadókra utalhat,
akik a késői Csou-korban államról államra jártak, hogy felajánlják
szolgálataikat az uralkodóknak.
**Ezt a mondatot a fordítók többféleképpen értelmezik. Victor
H. Mair és Wang Rongpei fordítását vettem alapul.
***A „kilenc vidék” azt a kilenc tartományt jelenti, amelyekre
a Nagy Jü felosztotta a királyságát.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
