(XIII. 6.) Az Égi Út

 

6. Egykor Sun ezzel a kérdéssel fordult Jao-hoz:

-- Mint Ég által kinevezett király, hogyan használod a szív-elmédet*?

-- Sosem élek vissza a védtelenek helyzetével, és nem hagyom magukra a szegény embereket – válaszolta Jao - Meggyászolom a halottat, gyámolítom az árvát, megszánom az özvegyet. Így használom a szív-elmémet.

Sun azt mondta:

-- Ez nagyon jó, de nem nagyszerű.

-- Akkor mit kellene tennem? – kérdezett vissza Jao.

-- Ha az [uralkodó] az Ég erényét birtokolja, a Föld nyugalomba kerül – felelt Sun -, a nap és hold ragyog, a négy évszak pedig megy a maga útján. Éppen úgy, mint ahogyan a nappal és az éjszaka állandóan váltja egymást vagy a vonuló felhőkből eső hullik.

-- Én folyamatosan dolgozom és fárasztom magam! – kiáltott fel Jao – Te az Éggel való összhangot keresed, én pedig az emberekkel való összhangot.

Az Ég és Föld [Útjának] nagyszerűsége kezdetektől fogva ismert volt. Csodálattal tekintett rá a Sárga császár, Jao és Sun is. Így hát cselekedtek-e bármit is az Égalattin uralkodó régi királyok? Az Ég és Föld [Útja] elég volt számukra**.

 

(*A ’Tavaszok és őszök krónikája’ című műben, a jogos uralkodót ’Ég királya’ címmel szokták illetni. Azonban ezt a fajta megszólítást a taoizmus nem használja.

 

**Vagyis a dolgok természetes folyamának követése elegendőnek bizonyult.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(VI. 13.) A nagyszerű és tiszteletméltó mester

 

13. Ji-er Ce meglátogatta Hszü Ju-t*, aki ezt kérdezte tőle:

-- Mit tanultál Jao-tól?

Ji-er Ce így válaszolt:

-- Jao azt mondta, hogy gyakoroljam az emberség (ren/zsen) és az igazságosság (ji) kialakításának képességét, és azt, hogy világosan különbséget tudjak tenni a helyes és a helytelen között.

-- Akkor miért jöttél hozzám? – kérdezte Hszü Ju – Jao már megjelölte az arcod az emberséggel és igazságossággal, és levágta az orrod a helyessel és helytelennel**. Most hogyan fogsz szabadon és gondtalanul kóborolni a lesz-ahogyan-lesz ösvényen?

-- Mindezek ellenére én szeretnék vándorolni a[z ösvény] határa mentén - válaszolta Ji-er Ce.

-- Ez nem lehetséges - mondta Hszü Ju - A vak ember nem tudja értékelni egy finom vonalú szemöldök vagy egy kedves arc szépségét, a világtalan sem leli örömét a szertartási köpenyek színpompájában.

Ji-er Ce ekként felelt:

-- Igen, de Vu-csuang elvesztette a szépségét, Csü-liang elvesztette az erejét és Huang-ti (Sárga császár) elvesztette a bölcsességét – mindegyik átformálódott és átalakult***. Honnan tudod, hogy a Dolgok Teremtője nem törli le a jelölésemet, nem ragasztja vissza az orromat és nem állít helyre úgy, hogy követni tudjalak téged, mester?

-- Ah, ezt sosem tudhatjuk – legyintett Hszü Ju – Ezért most csak a lényeget vázolom neked: Az én Tanítóm, ó, az én Tanítóm!  Megítéli a tízezer dolgot, mégsem gondolja magát igazságosnak (ji), bőkezűsége átfog tízezer generációt, mégsem gondolja magát emberségesnek (ren/zsen). Ősibb mindennél, mégsem gondolja magát hosszú életűnek; beborítja az eget, fenntartja a földet, kialakítja a dolgok különböző formáját, mégsem tartja magát ügyesnek. Vele kóborolok.

 

 

(*Hszü Ju Jao császár (i.e. 2333-2234) tanácsadója volt. Az I. fejezet 4. részében folytat beszélgetést a császárral.

 

**A megjelölés/tetoválás és orrlevágás, mint csonkítás, a büntetés általános formája volt az ókori Kínában.

***Sem Vu-csuang szépségének, sem Csü-liang erejének háttértörténetét nem ismerjük. Azonban Huang-ti (Sárga császár) legendája a Hadakozó fejedelemségek korában került fókuszba, és egy i.e. 2. századi kézirat szerint átmenetileg visszavonult a világtól, hogy a bölcsességét átalakítsa.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(VI. 7.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

7. Ez a Tao – van belső lényege és megbízhatósága, de cselekvés nélküli (vuvej) és forma nélküli. Át lehet adni, de nem lehet átvenni. Megragadható, de nem látható. Önmagában van a gyökere, saját magában van az alapja. Már az Ég és a Föld keletkezését megelőzően, ősidők óta folyamatosan létezik. Szellemiséget adott az ősök szellemeinek és az istenekké lett uralkodóknak*; ő szülte az Eget és a Földet. Túlnyúlik a legmagasabb ponton, mégsem mondhatjuk rá, hogy magas; a föld hat iránya alatt terül el, mégsem mondhatjuk rá, hogy mély. Az Ég és a Föld előtt született, mégsem mondhatjuk rá, hogy régóta létezik; ősibb mindennél, mégsem mondhatjuk rá, hogy öreg.

**Si-vej elérte a Tao-t, és vele elhatárolta az eget és a földet. Fu-hszi elérte, és vele belépett az anya elsődleges lélegzetébe. A Vej-tou elérte, és ősidőktől fogva nem tér le pályáról. A nap és a hold elérte, és ősidőktől fogva váltják egymást. Kan-pej elérte, és általa Kun-lun ura lett. Feng-ji elérte, és általa a nagy folyóban kóborol. Csien Vu elérte, és általa a Taj-hegyen lakozik***. Huang-ti elérte, és általa felemelkedett a felhős égbe. Csuan-hszü elérte, és általa a sötét palotában lakozik. Jü-csiang elérte, és segítségével az Északi-sarkon telepedett le. Hszi Vang-mu elérte, és segítségével a Sao-kuang kastélyában foglalta el helyét - senki nem tudja, hogy mióta, senki nem tudja, hogy meddig. Peng Cu elérte, és Sun uralkodásának idejétől egészen az Öt Hegemón koráig élt****. Fu Jüe elérte, és általa Vu-ting főminisztere lett, és kiterjesztette uralkodását minden égalattira. [Halála utána] Fu Jüe felkapaszkodott a Nyilas csillagképre, meglovagolta a Skorpiót, majd elfoglalta helyét a csillagok között*****.

 

 

(*Kínában már a neolitikus kortól kezdve meghatározónak számított a halott ősök kultusza. Legyen szó a szűkebb vagy tágabb család tagjairól vagy a kiemelkedőbb teljesítményt felmutató uralkodókról, feleségeikről, minisztereikről, stb. akiket haláluk után isteni rangra emeltek. A halott ősöknek áldozatot mutattak be.

**Vannak olyan kommentátorok, fordítók, akik szerint ez az egész bekezdés későbbi betoldás. Ebben különféle istenségek vagy mitikus lények szerepelnek, akiknek történetei nem igazán ismertek, így a különböző fordítók különbözőképpen fordítják.

***Vej-tou a Nagymedve csillagkép neve. Kan-pej a nyugati vidék mitikus Kunlun-hegyének szelleme, Feng-ji a Sárga-folyóé és Csien Vu a Taj-hegyé.

****Huang-ti (Sárga császár) legendás uralkodó volt, Csuan-hszü pedig az unokája. Jü-csiang a messzi észak szelleme, emberi arccal és madártesttel. Hszi Vang-mu – a nyugati anyakirálynő – szintén a Kunlun-hegyének halhatatlan szelleme. Peng Cu – róla már olvashattunk az I.2.-ben -, az a hosszú életű ember, aki a legendák szerint körülbelül i.e. 2200-tól i.e. 7. századig élt.

*****Fu Jüe Vu-ting minisztere volt. Vu-ting-et a Sang-dinasztia legelső olyan uralkodójaként tartják számon, akinek létezését a kortársak is megerősítik, és aki kb. i.e.1250-1192-ig uralkodott. Azonban arról a legendáról, mely szerint Fu Jüe felemelkedett az égbe és csillaggá vált, nem sok információval rendelkezünk.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)