6. Egykor Sun ezzel a kérdéssel fordult Jao-hoz:
-- Mint Ég által kinevezett király, hogyan használod a szív-elmédet*?
-- Sosem élek vissza a védtelenek helyzetével, és nem hagyom
magukra a szegény embereket – válaszolta Jao - Meggyászolom a halottat,
gyámolítom az árvát, megszánom az özvegyet. Így használom a szív-elmémet.
Sun azt mondta:
-- Ez nagyon jó, de nem nagyszerű.
-- Akkor mit kellene tennem? – kérdezett vissza Jao.
-- Ha az [uralkodó] az Ég erényét birtokolja, a Föld nyugalomba
kerül – felelt Sun -, a nap és hold ragyog, a négy évszak pedig megy a maga
útján. Éppen úgy, mint ahogyan a nappal és az éjszaka állandóan váltja egymást vagy a
vonuló felhőkből eső hullik.
-- Én folyamatosan dolgozom és fárasztom magam! – kiáltott fel Jao – Te az Éggel való összhangot keresed, én pedig
az emberekkel való összhangot.
Az Ég és Föld [Útjának] nagyszerűsége kezdetektől fogva
ismert volt. Csodálattal tekintett rá a Sárga császár, Jao és Sun is. Így hát
cselekedtek-e bármit is az Égalattin uralkodó régi királyok? Az Ég és Föld [Útja]
elég volt számukra**.
(*A ’Tavaszok és őszök krónikája’ című műben, a jogos
uralkodót ’Ég királya’ címmel szokták illetni. Azonban ezt a fajta megszólítást a
taoizmus nem használja.
**Vagyis a dolgok természetes folyamának követése
elegendőnek bizonyult.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wang Rongpei: Zhuangzi (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
