5. Konfuciusz ötvenegy éves koráig egyáltalán nem hallott a Tao-ról. Egy nap délnek indult, Pej-be, hogy meglátogassa Lao Tan-t (Lao Cé-t).
-- Eljöttél hát, uram? – üdvözölte őt Lao Tan – Úgy hallottam,
hogy az észak bölcs férfija vagy. A Tao-ra is rátaláltál már vajon?
-- Még nem találtam rá – felelte Konfuciusz.
-- Hol kerested? – kérdezte Lao Tan.
-- A szabályokban és különböző rendelkezésekben kerestem. Öt
évem ment rá, mégsem találtam rá.
-- Aztán még hogyan kerested? – érdeklődött Lao Tan.
-- A jin-ben és a jang-ban kerestem. Tizenkét évem ment rá, mégsem
találtam rá.
-- Hát ez nyilvánvaló! – kiáltott fel Lao Tan – Ha a Tao-t meg
lehetne mutatni, akkor minden ember megmutatná az urának. Ha a Tao-t oda
lehetne adni, akkor minden ember odaadná szüleinek. Ha a Tao-t el lehetne mondani,
akkor minden ember elmondaná bátyjának. Ha a Tao-t örökölni lehetne, akkor minden
ember örökül hagyná leszármazottainak. Ám egyértelmű, hogy ezek egyikét sem
lehet megtenni. Ennek az az oka, hogy ha bent nincsen vendéglátó, akkor nem marad bent; ha kint nincsen helyes útmutatás, akkor nem fog kimenni. Ha azt, ami
belülről kijön, nem fogadják kívül, akkor a bölcs nem fogja kihozni. Ha azt, amit
kívülről bevisznek, belül nem fogadja vendéglátó, akkor oda a bölcs nem engedi be.*.
Bár mindenki szeretne hírnevet szerezni, mégse akarjunk sokat
belőle. Emberségesség és igazságosság az előző királyok szállásai; egy éjszakát eltölthetünk bennük, de ne időzzünk ott hosszan. Ha mégis megtesszük, az
emberek szemrehányással illethetnek bennünket.
A régi korok tökéletes embere az emberségességet kölcsönvett
ösvényként használta, az igazságosságot pedig átmeneti szállásként. Szabadon
vándorolt a háborítatlan nyugalom ürességében, az egyszerűség mezején étkezett,
nem-kölcsönkért kertekben álldogált. A háborítatlan nyugalom nem-cselekvést igényel,
az egyszerűség könnyű ételt és életet ad; a nem-kölcsönkérés nem igényel kiadást.
A régi emberek azt mondták erre, hogy ’az igazságot gyűjtve vándorol’.
Akik úgy vélik, hogy a gazdagság jó dolog számukra, azok sosem
fogják feladni jövedelmüket; akik a kiválóságot keresik, azok sosem fogják feladni a
hírnév utáni hajszát. Akik megízlelik a hatalmat, azok sosem fogják azt másokkal
megosztani. Remegve kapaszkodnak beléjük, és amikor el kell engedniük,
gyászolnak. De még sincs a legcsekélyebb belátásuk sem arra, hogy észleljék ezt a
szüntelen hajszát. Az ilyen emberek az Ég büntetését hordozzák.
Gyűlölet és kedvesség, kapás és adás, figyelmeztetés és utasítás,
élet és halál – az a nyolc dolog a javítás eszköze. De ezeket csak azok tudják
használni, akik nem utasítják el makacsul a nagy változásokkal való
haladást. Éppen ezért mondják, hogy „A becsületesség javítás”. Akinek a
szív-elméje nem fogadja el ezt, annak az Ég ajtaja sosem fog megnyílni.
(*Többféle értelmezése is van ennek a bekezdésnek. Ám a lényege mindenképpen az, hogy a Tao-t nem az érzékekkel lehet átadni, éppen ezért a bölcsnek biztosnak kell lennie abban, hogy a másik fél szív-elméje képes azt befogadni.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
