(VI. 2.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

 

2. Mit értünk ’igaz ember’ alatt? A régi idők igaz emberei nem nyomták el a gyengéket, nem törekedtek hősies cselekedetekre, nem szőttek terveket. Az ilyen emberek nem bánták meg, ha hibát követtek el, és nem éreztek önelégültséget, ha sikert értek el. Az ilyen emberek félelem nélkül hágtak fel magaslatokra, és ha vízbe gázoltak, nem lettek nedvesek, ha tűzbe léptek, nem égtek meg. A tudásuk által felemelkedtek, és elérték a Tao-t*.

A régi idők igaz emberei nem álmodtak, amikor aludtak és nem aggodalmaskodtak, amikor felébredtek. Ételeik íztelenek voltak, lélegzetük mély és csendes. Az igaz ember a sarkaiból lélegzik, míg az átlagemberek a torkukból veszik a levegőt**. E meggyötörtekből úgy buknak ki a szavak, mintha öklendeznének. Szenvedélyes érzéseik és vágyaik mélyek, de az Ég működése (természetesség) iránt sekély az elköteleződésük.

A régi idők igaz emberei nem ismerték, hogy mi az élet iránti szeretet vagy a halállal szembeni ellenszenv. Nem lelkesítette őket az életbe való belépés és nem vonakodtak belőle eltávozni. Higgadtan jöttek és higgadtan mentek. Nem felejtették el azt, hogy milyen volt a kezdetük, és nem kutatták azt, hogy milyen lesz a végük.  Boldog örömmel fogadták életüket és nem foglalkoztatta őket az, hogy visszatérnek [életük előtti állapotába]. Akik ilyenek, azok nem arra használják a szív-elméjüket, hogy eltérjenek a Tao-tól, és nem arra használják az emberit, hogy kisegítsék az égit. Akik ilyenek, azokat hívjuk igaz embereknek.

 

(*Az igaz emberről szóló leírásnak ez au utolsó két mondata éppen olyan eltorzított és eltúlzott, mint amit az I. fejezet több részében is lehet olvasni a szellemhez méltó vagy tökéletes emberről, és amit nem könnyű értelmezni. Ettől függetlenül a lényege mégis az, hogy alapvetően milyen a Tao tökéletes megértése és a vele való harmonikus együttélés. Az 'igaz ember'-ről szóló leírás csak a Belső fejezetek VI. fejezetében szerepel. 

**Victor H. Mair hasonlóságot lát a taoista bölcsek és az ókori indiai szent emberek között. Mindkét hagyományban szerepeltek különböző légzőgyakorlatok és speciális testtartások (ászanák). Erre egyik példa az itt említett "sarkaiból lélegzik" kifejezés, amely a fejenállás/sirsászana egyik változata lehet.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Taoist meditation (angol nyelven)

(VI. 1.) A nagyszerű és tiszteletreméltó mester

1. Aki tudja, hogy mi az, amit az Ég (természet) cselekszik, és aki tudja, hogy mi az, amit az ember cselekszik, az elérte a tökéletességet. Aki felismeri, hogy mi az, amit az Ég (természet) cselekszik, az összhangban él az Éggel. Aki felismeri, hogy mi az, amit az ember cselekszik, arra használja azt a tudását, amit tud, hogy fejlessze azt a tudását, amit nem tud. Ezáltal megéli azokat az éveket, amiket az Ég (természet) adott számára anélkül, hogy életének menete félúton megszakadna. Ez a tudás csúcspontja.

Viszont akad egy kis gond. A tudás hitelessége attól függ, hogy igazolja-e azt valami. Ám ami valaminek a függvénye, az meglehetősen bizonytalan. Honnan lehet azt tudni, hogy amit éginek (természetesnek) nevezek, az valójában nem emberi, és amit emberinek nevezek, az valójában nem égi? Először találnunk kell egy igaz embert, utána meglesz az igaz tudás is*.

 

 

 

(*Ez egy újabb kifejezés a taoista bölcsre. Ahogyan olvasható az I. fejezet 3. részében, a Csuang-ce – ellentétben a Lao-ce-vel - többféle kifejezést használ: „tökéletes ember, szellemhez méltó ember, bölcs ember”.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(V. 5.) A teljes-erényűség jelei

 

5. Egy dongalábú, ajaknélküli, púpos férfi tanácsokat adott Vej állam hercegének, Ling-nek. A herceg annyira elégedett volt vele, hogy amikor egészséges formájú emberekre nézett, úgy találta, hogy mindnek túl vékony a nyaka*.

Egy másik férfi, akinek agyagkorsó méretű golyvája volt, tanácsokat adott Csi állam hercegének, Huan-nak. A herceg annyira elégedett volt vele, hogy amikor egészséges formájú emberekre nézett, úgy találta, hogy mindnek túl vékony a nyaka. Ha valakinek az erénye teljes, akkor a testi formájáról megfeledkeznek. Amikor az emberek nem feledkeznek meg arról, amiről általában megfeledkeznek, de megfeledkeznek arról, amiről általában nem feledkeznek meg – az az igazi megfeledkezés.

 

Ezért a bölcs kóborol. Számára a tudás olyan, mint egy idegen kinövés; az ígéretek, mint a ragasztó; a szívességet társadalmi kegynek veszi; és a jó képességekről úgy véli, hogy azok nem mások, mint kereskedelmi áruk. A bölcs nem tervez – akkor mire használná a tudást? A bölcs semmit nem vág formára – akkor mire használná a ragasztót? A bölcsnek nincsenek veszteségei – akkor mire használná a szívességet? A bölcsnek nincs mit eladnia – akkor miért kereskedne?

Ez a négy dolog az Ég (természet) zabkásája. Az Ég zabkásája az Ég tápláléka. És ha a bölcs az Égtől kapja a táplálékát, miért volna szüksége bármire is az emberektől?

A bölcsnek emberi teste van, de érzelem-nélküli [nincsenek indulatai és vágyai]. Mivel emberi formája van, ezért az emberek közé tartozik. De mivel érzelem-nélküli, ezért sem a ‘helyes’, sem a ‘helytelen’ nem érinti meg. Milyen jelentéktelen és elenyésző az a része, ami az emberiséghez köti! Milyen lenyűgöző és hatalmas az, ahogyan megnyilvánul benne az Ég tökéletessége!

 

 

-- Valóban létezik érzelem-nélküli ember? – kérdezte Huj Ce** Csuang Cé-t.

-- Igen – hangzott a válasz.

-- De hogyan hívhatsz embernek egy olyan valakit, aki érzelem-nélküli [nincsenek indulatai és vágyai]?

-- A Tao adja neki az egyéni megjelenését, az Ég (természet) pedig az emberi formáját, miért ne hívhatnánk embernek?

-- De ha embernek nevezed – firtatta tovább Huj Ce –, akkor hogyan lehetséges, hogy érzelem-nélküli?

-- Nem egyformán értelmezzük az érzelmeket – felelte Csuang Ce – Amikor azt mondom, hogy érzelem-nélküli, akkor úgy értem, hogy az ilyen ember nem engedi, hogy a rokonszenve vagy ellenszenve behatoljon bensőjébe és hogy kárt tegyen benne. Összhangban áll a magától olyannal***, és nem törekszik arra, hogy meghosszabbítsa életét.

-- Ha nem törekszik arra, hogy meghosszabbítsa életét, akkor hogyan képes létezni a személye? – akadékoskodott Huj Ce.

-- A Tao adja neki az egyéni megjelenését – ismételte meg Csuang Ce –, az Ég pedig az emberi formáját. Nem engedi, hogy rokonszenve vagy ellenszenve behatoljon bensőjébe és kárt tegyen benne. Uram, te most úgy kezeled a szellemedet, mintha az nem is a tiéd lenne, és kimeríted magad. Dőlj egy fának és énekelj, vagy bóbiskolj egyet az asztalodnál. Az Ég válaszott számodra egy testet, te pedig arról zagyválsz, hogy mi a “kemény” és mi a “fehér”?****

 

 

 

 

 

 

(*Eredetileg bizonyára egyéb tulajdonságok szerepeltek itt, amelyek egy normális ember testfelépítésére utalnak, pl. járása, háta vagy a szája széle, de valamiért ezeket kihagyták és a következő mondatban lévő tulajdonsággal helyettesítették.

 

 

 

 

**Ahogy írtam az I. fejezet 7. részének lábjegyzetében, Huj Si (vagy Huj Ce) nem csupán főminiszter, hanem filozófus és Csuang Ce barátja is volt. Körülbelül i.e. 370-310 között élt.

 

 

 

 

 

***A “magától olyan”-nal való összhang a Tao működésére utal, amelyik nem mesterséges vagy emberi, hanem ‘spontán’ - ziran/ce-zsan -,  azaz magától történik vagy magából ered.

 

 

 

 

****A II. fejezet 4. részében és a II. fejezet 5. részében a Csuang-ce már tett említést Gongszun Long kínai filozófus műveiről, amelyekkel akkor sem értett egyet.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)