4. A Sárga-folyó ura így folytatta:
-- Hogyan választjuk el az értékest az értéktelentől vagy a nagyot a kicsitől, akár külső, akár belső a különbség közöttük?
-- A Tao fényéből nézve a dolgokat, azok egyike sem értékes és
egyike sem értéktelen – mondta az Északi-tenger ura – A dolgok szempontjából
nézve mindegyik értékesként tekint magára és minden más dologra értéktelenként. Általános
vélekedés szempontjából nézve sem az értékesség, sem az értéktelenség nem annak a
dolognak a saját nézetén múlik.
Különbségük szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért látunk
nagynak egy dolgot, mert úgy vélekedünk róla, hogy nagy, akkor a tízezer dolog
között egyetlen egy sincs, amelyik ne lenne nagy. Ha azért látunk kicsinek egy
dolgot, mert úgy vélekedünk róla, hogy kicsi, akkor a tízezer dolog között
egyetlen egy sincs, amelyik ne lenne kicsi. Ha akként tekintünk az Égre és Földre,
mint apró gabonaszemekre, vagy akként tekintünk egy hajszál hegyére, mint
hegyvonulatra, akkor megértjük, hogy a méretről való tudásunk viszonylagos.
Értékük szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért tekintünk
hasznosnak egy dolgot, mert hasznos, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy
sincs, ami ne lenne hasznos. Ha azért tekintünk haszontalannak egy dolgot, mert
hasznavehetetlennek tűnik, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami
ne lenne haszontalan. Amikor belegondolunk abba, hogy bár kelet és nyugat
ellentétek, de egyik sem létezik a másik nélkül, akkor megértjük, hogyan
működik a dolgok felcserélése és egymásra hatása.
Az előnyben részesítés szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért
ítélünk helyesnek egy dolgot, mert kétségtelenül helyes, akkor a tízezer dolog
között egyetlen egy sincs, ami ne lenne helyes. Ha azért ítélünk el egy dolgot,
mert kétségtelenül helytelen, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs,
amit ne lehetne elítélni. Amikor belegondolunk abba, hogy Jao és Csie is
helyesnek ítélte saját tetteit és elítélte a másikét, akkor megérthetjük, hogy
a dolgokat különböző módon észleljük.
Régen Jao lemondott Sun javára, így Sun uralkodott
császárként. Kuaj lemondott Cse javára és megszégyenítették. Utána Cse uralkodott,
aki bevégeztetett*. Tang és Vu harcoltak, végül királyok lettek. Po herceg harcolt
és kivégezték**. Ha megfigyeljük a küzdelem és vereség eme példáit, Jao vagy Csie
esetét, láthatjuk, hogy ideje van az értékes viselkedésnek, és ideje az
értéktelennek. Nincsen semmi, ami állandó.
(*Jen királyát, Kukaj-t rábeszélték, hogy Jao példáját
utánozva mondjon le trónjáról minisztere javára. Ő meg is tette ezt i.e.
316-ban és minisztere, Ce Csi vette át helyét. Hamarosan azonban forrongások
dúlták fel az államot, majd három évvel később Csi-állam megtámadta és bekebelezte
Jen államot.
**Tang és Vu az ókori krónikák szerint a Sang-és a
Csou-dinasztia alapítói. Po herceg a Csu királyi család leszármazottja volt,
aki sikertelen lázadást indított az uralkodó ellen. Lázadását leverték, őt
magát pedig i.e. 479-ben öngyilkosságra kötelezték.)
Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
