14. Az a kötelességtudó fiú, aki nem kényezteti el szüleit, a legjobb fiú. Az a hűséges miniszter, aki nem hajbókol, a legjobb
miniszter. Azt a fiút, aki mindig egyetért a szüleivel és minden cselekedetükre rábólint, a közvélemény egyáltalán nem tartja
kötelességtudónak. Azt a minisztert, aki mindig egyetért az urával és minden cselekedetére rábólint, a közvélemény nem tartja
hűségesnek*. De ez minden másban is így van? Ha egy ember egyetért mindennel, amivel a
közvélemény is egyetért és jónak tekinti azt, amit a közvélemény is annak
tekint, akkor őt senki nem nevezi hajbókolónak és hízelgőnek. Akkor ez azt
jelentené, hogy a közvélemény több tekintéllyel rendelkezik, mint egy szülő
vagy nagyobb tiszteletnek örvend, mint egy úr?
Nevezz valakit hízelgőnek, azonnal elönti őt a méreg; nevezz
valakit hajbókolónak, azonnal bíborvörös lesz indulattól. Még akkor is, ha egy
életen át hízeleg és egy életen át hajbókol. Történeteit úgy alakítja, hogy
elnyerje a tömeg tetszését, szavait úgy forgatja, hogy lenyűgözzön mindenkit.
A kezdettől a végéig, tetőtől talpig mindenben egyetért a többiekkel. Forgatja köpenyét, mutogatja annak pompás színeit, egész fellépése
arra irányul, hogy elkápráztasson mindenkit és megnyerje kegyeiket, mégsem nevezi
magát hajbókolónak. Követi a többieket, azokat tartja helyesnek vagy
helytelennek, amiket ők, mégsem ismeri be, hogy ő egy lenne a sok közül. Ez a bolondság legmagasabb foka.
Nem az a legnagyobb bolond, aki tudja magáról, hogy ő bolond;
nem az a tévelyedett el igazán, aki tudja, hogy tévelyeg. Aki igazán eltévelyedett,
élete végéig sem szabadul meg a tévelygésétől; a legnagyobb bolondból élete
végéig sem lesz okos. Amikor három ember együtt utazik valahová, és az egyik eltévelyedik,
akkor is eljutnak a céljukig, mert csak a kisebbség tévelygett el. De ha már
ketten tévelyegnek el, akkor egészen kifulladásig mehetnek anélkül, hogy
elérnék úticéljukat, mert a többség tévelygett el. Manapság az egész Ég alatti
világ tévelyeg, és bár tudom az irányt, az emberek mégsem fognak követni. Hát nem szomorú?
A kifinomult zene nem jut el a falusiak füléig, de ha eljátszod nekik
a „A fűzfatörést” vagy „Élénk virágokat", rögtön vigyorognak örömükben. Ugyanígy, a fennkölt szavak sem maradnak meg a csőcselék szív-elméjében,
mert abban már a közönséges szavak töltenek be minden helyet. Két agyagból készült hangszer
elnyomja a csengőt, így élvezhetetlenné válik a csengő hangja**. Manapság az
egész Ég alatti világ tévelyeg, és bár nagyon szeretném az embereket egy
meghatározott irányba terelni, de ez hogyan is volna lehetséges? És ha annak ellenére, hogy tudom, nem vagyok képes ezt megtenni, mégis erőltetem, akkor az szintén egyfajta tévelygés.
Tehát a legjobb a dolgokat békében hagyni és nem erőltetni őket. Ha nem
erőltetem a dolgokat, akkor legalább senkinek sem okozok aggodalmat***.
Egy leprás nő az éjszaka közepén szüli meg gyerekét. Azonnal
lámpásért szalad, hogy megnézze, mert attól retteg, hogy az újszülött őrá
hasonlít****.
(*Mert a fiúnak és a miniszternek is az a kötelessége, hogy nem
helyénvaló dolog esetén kifejezze nemtetszését.
**Burt Watson egy Tang-kori tudós, Lu Deming ide vonatkozó
kommentárjára hivatkozva ezt a mondatot másképpen értelmezi: „Éppen úgy, mint a
két utazó esetében, akik együtt tévelyegnek, ezért sosem jutnak el oda,
ahová indultak.”
***James Legge és Wang Rongpei a mondat második felét így
fordítja: „(…) akkor kivel tudom megosztani a fájdalmamat?”
****Ez a mondat lóg a levegőben, James Legge szerint önálló
résznek szánták. Ám nem lehet tudni, hogy a mondat ezt a 14. részt zárja le
vagy pedig a következő, 15. részt vezeti be.)
