(III. 4.) Az életerő táplálása

 

4. Amikor Lao Tan meghalt, Csin Si elment, hogy meggyászolja*. Háromszor feljajdult, aztán elment onnan. A tanítványok ezt kérdezték tőle:

-- Te a mester barátja voltál, nem?

-- De – hangzott a válasz.

-- Akkor illendő dolog ilyen tessék-lássék módon meggyászolni őt, ahogyan te tetted?

-- Igen – felelte Csin Si – Azelőtt személyként tekintettem rá, de ő már nem személy többé. Az előbb, amikor beléptem a szobába, hogy meggyászoljam, öregeket láttam ott, akik úgy siratták, mintha a fiuk lett volna, és fiatalokat, akik úgy siratták, mintha az édesanyjuk lett volna. Annak az embernek a lénye, aki itt összehozta őket, egészen biztosan nem kérte volna, hogy beszéljenek [róla], mégis beszéltek, és egészen biztosan nem kérte volna, hogy sirassák, mégis megsiratták. Ez a viselkedés nem más, mint menekülés az Ég (természet) elől. Túlságosan belemerülnek az emberi érzésekbe, hátat fordítanak a dolgok valódi állapotának – elfeledkeznek arról, hogy mivel születtünk. A régiek ezt úgy nevezték, hogy az ‘Ég elől való menekülés bűne’. A mester akkor érkezett, amikor itt volt az ideje; és akkor távozott, amikor itt volt az ideje**. Ha békésen elfogadjuk a dolgok természetes folyamatát és rendjét, és engedelmesen követjük, akkor sem gyász, sem öröm nem hat ránk. Ahogyan egykoron nevezték, ez a 'megszabadulás az Isten kötelékéből'.***

 

A rőzse elfogy, ha elégetik, de nem tudjuk, hogy hol ér véget az a tűz, amivé a rőzse átalakult.

 

 

 

(*Lao Tan – azaz Lao Ce – valódi vagy vélt alakjáról, akárcsak Csuang Ce-ről, Sze-ma Csien krónikaíró (i.e. 145/135 – i.e. 86) írt A történetíró feljegyzései című művében. Ebben azonban Lao Cé-ről három egymástól különböző életrajzot is rögzített a krónikaíró, így nem tudjuk, hogy e történetnek mennyi valóságalapja van. Csin Si-ről nincs több információnk és arról sem, hogy Lao Ce-nek voltak-e egyáltalán tanítványai.

 

 

 

**Azaz megszületett és meghalt.

 

 

***Csuang Ce ebben a félmondatban a ‘Ti’ – azaz ‘Isten’ – szót használja, ami egyértelmű bizonyítéknak tűnik a mondás ősi eredetére. A Nyugati Csou-kort megelőző Sang-kor (i.e. 1600 körül – i.e. 1046/1045) főistenét hívták ‘Di’ vagy Ti’-nek. Egyes tudósok szerint a Nyugati Csou-kor főistene, az Ég, ‘Tien’ kiszorította pozíciójából ‘Di’-t, mások szerint egybeolvadt a két istenalak.)

 

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

             Laozi (angol nyelven)

(III. 3.) Az életerő táplálása

 

3. Amikor Kung-ven Hszien meglátta Jobb mestert, megdöbbenve kérdezte:

-- Miféle ember ez? Hogyhogy csak egyetlen lába van? Vajon égi (természetes) eredetű vagy emberi?

A válasz ekként hangzott:

-- Égi eredete van ennek, nem emberi. Az Ég (természet) tette őt egylábúvá. Az emberek kinézete adott. Ebből következik, hogy az Ég műve ez, nem pedig emberé.

A mocsári fácán tíz lépést tesz meg azért, hogy ennivalót csipegessen, és százat azért, hogy igyon, mégsem akar ketrecben lakni. Még akkor sem érezné jól magát benne, ha úgy bánnának vele, mint egy királlyal.

 

 

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             Burt Watson: The Complete Works of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang’s Version (angol nyelven)

             Robert Eno: Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             Victor H. Mair: Wandering on the Way (angol nyelven)

(III. 2.) Az életerő táplálása

 2. Vej uralkodójának szakácsa ökröt darabolt*. Megérintette kezével, meglökte vállával, lépett lábával, megbökte térdével, lendülettel csúsztatta kését a reccsenve darabokra hulló hús között. Mozdulatai olyan ritmikusak voltak, olyan harmóniában álltak egymással, mint a ‘Szedererdő’ tánca vagy a ‘Sou király’ zenéje.

-- Óh, ez bámulatos! - lelkendezett Vej uralkodója - Milyen tökéletes a te ügyességed!

A szakács letette kését és ezeket mondotta:

-- Szolgád a Tao tisztelője, ami több, mint egyszerű ügyesség. Amikor először kezdtem ökröket vágni, akkor még nem láttam mást, csak egészben lévő állatokat. Három évvel később megszűnt bennem az, hogy egészként tekintsek rájuk. Most pedig már nem a szemeimmel nézem, hanem szellemem segítségével dolgozom. Az érzékszerveimet félreteszem, és szellemem úgy cselekszik, ahogyan akar. A test természetes vonalait figyelembe véve hatolok át a nagy réseken, és csúsztatom keresztül a pengét a szélesebb üregeken, kihasználva minden előnyt. Ügyesen elkerülöm az inakat, görcsös izmokat, de még inkább a főbb csontokat.

Egy jó szakács minden évben cseréli a kését, mert vagdos vele; egy átlagos szakás minden hónapban cseréli a kését, mert csapkod vele. Én tizenkilenc éve használom az enyémet; ökrök ezreit vágtam fel vele, és mégis olyan éles a pengéje, mintha most köszörülték volna. Az ízületek között vannak rések, a kés élének pedig nincs igazi vastagsága. Emiatt behatolhatok vele ezekbe az üres résekbe, ahol elég hely van ahhoz, hogy egy penge, aminek nincs igazi vastagsága könnyen mozoghasson. Ezért olyan a késem, mintha most köszörülték volna meg.

Ugyanakkor, ha egy csomós részhez érek, felmérem a helyzetet; figyelemmel és óvatosan folytatva, le sem véve szemeimet, csak lassan mozdítom kezem. Majd a kés egy nagyon finom mozdulatával a csomót szétválasztom, ami úgy esik szét, mint göröngyök a földön. És én ott állok, késsel a kezemben, teljes megelégedéssel nézve körül. Azután megtisztítom a késemet és visszateszem a tokjába.

-- Kiváló! – kiáltott fel Vej uralkodója – A  szakácsom szavait hallgattam, de az életerő táplálását sajátítottam el belőle.

 

 

(*Vej uralkodója ebben az időben – ahogyan írtam az I. fejezet 7. részének lábjegyzetében -  a Lijang-i Huj király (i.e. 400 – i.e. 319) volt.)

 

 

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

              Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

              The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

              Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(III. 1.) Az életerő táplálása

 1. Életünk korlátolt, de a tudás korlátlan. Korlátolttal korlátlanra törekedni veszélyes dolog. És ha annak ellenére, hogy tisztában vagyunk ezzel, mégis erőlködünk, akkor egészen biztosan veszélybe kerülünk*. Amikor jót cselekszünk, tartsuk magunkat távol a dicsőségtől. Amikor rosszat teszünk, tartsuk magunkat távol a büntetéstől. Legyen vezetőnk a középső vonal, kövessük azt, hogy testünk egészséges maradjon, hogy életünket megóvjuk, hogy elláthassuk szüleinket és beteljesíthessük éveinket**.

 

 

(*Konfuciusz tanítása szerint a helyes életvezetéshez hozzátartozik az erényes viselkedés és a minél több tudásra való törekvés. Azonban Csuang Ce, mint olvashatjuk, ezzel egyáltalán nem ért egyet.

 

**A "középső vonal" vagy mások fordításában "természetes középső" jelentése nem igazán világos és érthető. Robert Eno egy 17. századi kommentátorra hivatkozva írja, hogy ez a kifejezés a gyógyászatban is használatos, és a gerincre utalhat, amely a meditációban egyensúlyban van.

Ez az egész III. fejezet szokatlanul rövid, ami a kommentátorok találgatása szerint azért van, mert bizonyos részeket kihagytak belőle.)

 

 

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             Zhuangzi: The Inner Chapters (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)