3. Konfuciusz éppen Csu államba tartott, amikor egy erdő mellett haladt el*. Ott egy púpos embert pillantott meg, aki kabócákat fogott egy hosszú ragacsos bottal. Olyan könnyedén tette ezt, mintha kézzel kapta volna el őket. Konfuciusz rácsodálkozott:
-- Milyen ügyes vagy! Van ennek valami különleges módja?
-- Igen, van – felelte a púpos – Az első öt vagy hat
hónapban két labdával gyakoroltam az egyensúlyozást. Amikor már nem estek le a
bot végéről, tudtam, hogy alig lesz néhány kabóca, amit nem tudok megfogni. Aztán három
labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy minden tíz kabócából kilencet képes leszek megfogni. Aztán öt labdával egyensúlyoztam, és amikor
már nem estek le, tudtam, hogy olyan könnyen gyűjtöm majd be őket,
mintha kézzel kapkodnám össze. Úgy tartom a testem, mintha egy merev fatörzs lenne
és úgy nyújtom ki karjaimat, mintha száraz ágak volnának. Nem számít, milyen
hatalmas az Ég és Föld vagy milyen sok a tízezer dolog, én nem figyelek másra,
csak a kabóca szárnyaira. Nem fordulok semerre, nem hajlok el egyik oldalra sem, és nem
figyelek a tízezer dologra, csak a kabóca szárnyaira. Miért is ne sikerülne
elkapni őket?
Konfuciusz tanítványai felé fordult és így szólt:
-- Akarata osztatlan, szelleme összpontosított. Ez a púpos nemes ember tanítása.
(*Ugyanez a történet a Lie-ce II. fejezetének 10. részében
is olvasható.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
