3. Konfuciusz éppen Csu államba tartott, amikor egy erdő mellett haladt el.1 Ott egy púpos emberre lett figyelmes, aki kabócákat fogott egy hosszú ragacsos bottal. Olyan könnyedén tette ezt, mintha kézzel szedegetné őket. Konfuciusz rácsodálkozott:
-- Milyen ügyes vagy! Van ennek
valami különleges módja?
-- Igen, van – felelte a púpos
– Az első öt vagy hat hónapban két labdával gyakoroltam a boton való egyensúlyozást.
Amikor már nem estek le, tudtam, hogy csak egy pár kabócát vétek majd el. Aztán
három labdával egyensúlyoztam, és amikor már nem estek le, tudtam, hogy csak minden
tizedik kabócát fogom elvéteni. Aztán öt labdával egyensúlyoztam, és amikor már
nem estek le, tudtam, hogy olyan könnyen gyűjtöm majd be őket, mintha kézzel
kapkodnám össze. Úgy tartom a testem, mintha egy merev fatörzs lenne, és úgy
nyújtom ki karjaimat, mintha száraz ágak volnának. Nem számít, milyen hatalmas
az Ég és Föld, vagy milyen sok a tízezer dolog, én nem figyelek másra, csak a
kabóca szárnyaira. Nem fordulok semerre, nem pillantok oldalra, és nem figyelek
a tízezer dologra, csak a kabóca szárnyaira. Miért is ne sikerülne elkapni
őket?
Konfuciusz tanítványai felé
fordult, és így szólt:
-- Ahol a szándék osztatlan,
ott a szellem egy pontra összpontosul. Ez a púpos nemes ember tanítása.
(1Ugyanez a történet a Lie-ce II. fejezetének 10. részében is olvasható.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
