(XVII. 4.) Őszi áradások

4. A Sárga-folyó ura így folytatta:

-- Hogyan választjuk el az értékest az értéktelentől vagy a nagyot a kicsitől, akár külső, akár belső a különbség közöttük? 

-- A Tao fényéből nézve a dolgokat, azok egyike sem értékes és egyike sem értéktelen – mondta az Északi-tenger ura – A dolgok szempontjából nézve mindegyik értékesként tekint magára és minden más dologra értéktelenként. Általános vélekedés szempontjából nézve sem az értékesség, sem az értéktelenség nem annak a dolognak a saját nézetén múlik.

Különbségük szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért látunk nagynak egy dolgot, mert úgy vélekedünk róla, hogy nagy, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amelyik ne lenne nagy. Ha azért látunk kicsinek egy dolgot, mert úgy vélekedünk róla, hogy kicsi, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amelyik ne lenne kicsi. Ha akként tekintünk az Égre és Földre, mint apró gabonaszemekre, vagy akként tekintünk egy hajszál hegyére, mint hegyvonulatra, akkor megértjük, hogy a méretről való tudásunk viszonylagos.

Értékük szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért tekintünk hasznosnak egy dolgot, mert hasznos, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne hasznos. Ha azért tekintünk haszontalannak egy dolgot, mert hasznavehetetlennek tűnik, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne haszontalan. Amikor belegondolunk abba, hogy bár kelet és nyugat ellentétek, de egyik sem létezik a másik nélkül, akkor megértjük, hogyan működik a dolgok felcserélése és egymásra hatása.

Az előnyben részesítés szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért ítélünk helyesnek egy dolgot, mert kétségtelenül helyes, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne helyes. Ha azért ítélünk el egy dolgot, mert kétségtelenül helytelen, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amit ne lehetne elítélni. Amikor belegondolunk abba, hogy Jao és Csie is helyesnek ítélte saját tetteit és elítélte a másikét, akkor megérthetjük, hogy a dolgokat különböző módon észleljük.

Régen Jao lemondott Sun javára, így Sun uralkodott császárként. Kuaj lemondott Cse javára és megszégyenítették. Utána Cse uralkodott, aki bevégeztetett*. Tang és Vu harcoltak, végül királyok lettek. Po herceg harcolt és kivégezték**. Ha megfigyeljük a küzdelem és vereség eme példáit, Jao vagy Csie esetét, láthatjuk, hogy ideje van az értékes viselkedésnek, és ideje az értéktelennek. Nincsen semmi, ami állandó.

 

(*Jen királyát, Kukaj-t rábeszélték, hogy Jao példáját utánozva mondjon le trónjáról minisztere javára. Ő meg is tette ezt i.e. 316-ban és minisztere, Ce Csi vette át helyét. Hamarosan azonban forrongások dúlták fel az államot, majd három évvel később Csi-állam megtámadta és bekebelezte Jen államot.

**Tang és Vu az ókori krónikák szerint a Sang-és a Csou-dinasztia alapítói. Po herceg a Csu királyi család leszármazottja volt, aki sikertelen lázadást indított az uralkodó ellen. Lázadását leverték, őt magát pedig i.e. 479-ben öngyilkosságra kötelezték.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

Külső fejezetek: (VIII. 1.) Összenőtt lábujjak*

 

1. Két összenőtt lábujj között feszülő bőrredő, vagy egy kiálló hatodik kézujj akkor is szükségtelen az erényhez (de), ha természetes úton keletkezett. A különböző kelések és előtüremkedő tumorok akkor is szükségtelenek az alaptermészethez**, ha valakinek a testéből keletkeztek.

Az emberséget (ren/zsen) és az igazságosságot (ji) sokféle idegen, oda nem tartozó elv mentén gyakorolják, még az öt létfontosságú szervet is hozzájuk rendelik***. De ez nem a Tao és erényének (de) helyes megközelítése. Éppen ezért, akinek két lábujja összenőtt, az rendelkezik egy fölösleges bőrdarabbal, és akinek van egy hatodik kinövése a kezén, az rendelkezik egy fölösleges ujjal. Így, ha valaki az öt létfontosságú szervhez bármiféle oda nem tartozót hozzárendel, az eltévelyedik és összezavarodik az emberség és igazságosság gyakorlásában, ezáltal pedig túl nagy hangsúlyt fektet a hallására és látására.

 

(*Ahogyan már az Előszóban említettem, a Csuang-ce ma ismert 33 fejezete nem egységes, szerzői is különbözőek. A hagyomány az első hét fejezetet tekinti Csuang Csou eredeti művének. Az utána következők közül a VIII-XI. fejezeteket "primitivista" anyagnak nevezik. Szerzőjüket nagy mértékben befolyásolta a Lao-ce, így e négy fejezet ideológiája távolabb áll a Csuang Csou-nak tulajdonított Belső fejezetek központi gondolataitól.

**A ’alaptermészet’ vagy 'veleszületett természet' - xing (hszing) – kifejezés, a konfucianizmus egyik alapfogalma első alkalommal tűnik fel a könyvben.

 

***Az öt létfontosságú szervet – szív, máj, tüdő, vese és lép – eleinte csak az öt elemhez rendelték hozzá: pl. a májhoz a fa elemet, a tüdőhöz a fémet. Későbbiekben azonban az öt konfuciánusi erényt is, amelyek az emberség (ren/zsen), igazságosság (ji), szertartás (li), bölcsesség (zhi - cse) és becsületesség, őszinteség (xin - hszin).)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)