(XVII. 4.) Őszi áradások

4. A Sárga-folyó ura így folytatta:

-- A dolgokon belül vagy kívül találhatjuk azt, ami alapján elválaszthatjuk az értékest és értéktelent? Vagy a nagyot a kicsitől?

-- Ha a Tao fényéből nézzük, a dolgok egyike sem értékes, és egyike sem értéktelen – mondta az Északi-tenger ura – Ugyanakkor, ha a dolgok szempontjából nézzük, akkor önmagára mindegyik értékesként tekint, és értéktelenként minden másra. Ha általános vélekedés szempontjából nézzük, egy dolog értékét vagy értéktelenségét nem önmaga határozza meg.

Viszonyítás szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért látunk nagynak egy dolgot, mert úgy véljük, hogy nagyobb, mint egy másik dolog, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amelyik ne lenne nagy. Ha azért látunk kicsinek egy dolgot, mert úgy véljük, hogy kisebb, mint egy másik dolog, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amelyik ne lenne kicsi. Ha megértjük, hogy az Ég és Föld akkorák, mint apró gabonaszemek, vagy egy hajszál hegye akkora, mint egy hegyvonulat, akkor megértjük azt is, hogy a méret viszonylagos.

Hasznuk szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért tekintünk hasznosnak egy dolgot, mert van benne valami hasznos, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne hasznos. Ha azért tekintünk hasznavehetetlennek egy dolgot, mert van benne valami hasznavehetetlen, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne hasznavehetetlen. Ha megértjük, hogy bár kelet és nyugat ellentétek, de egyik sem létezik a másik nélkül, akkor megértjük a hasznosság viszonylagosságát.

Hajlam szempontjából nézve [a dolgokat], ha elfogadjuk azt, amit ők elfogadnak, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne elfogadható. Ha elítéljük azt, amit ők elítélnek, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne elítélhető. Ha megértjük azt, hogy Jao és [a zsarnok] Csie is elfogadta saját tetteit, és elítélte a másikét, akkor megértjük, hogy az elfogadás vagy elítélés hajlam szerint történik.

Régen Jao lemondott Sun javára, így Sun uralkodott császárként. Kuaj lemondott Ce Cse javára, ezzel megszégyenült. Utána Ce Cse uralkodott, végül mindkettőt megölték.¹ Tang és Vu harcok által váltak királyokká. Po herceg is harcolt a királyságért, de elbukott.² Ha megfigyeljük a harc és lemondás eme példáit, vagy Jao vagy Csie viselkedését, akkor láthatjuk, hogy érték és értéktelenség az idő függvénye, ezért nem lehet állandónak tekinteni.

 

(¹Jen/Yan királyát, Kuaj-t rábeszélték, hogy Jao példáját utánozva ajánlja fel trónját miniszterének. Ő ezt meg is tette i.e. 312-ben, arra számítva, hogy a becsületes minisztere visszautasítja a trónt, és ezután még hűségesebb, még megbízhatóbb lesz. Azonban a terv nem vált be, a király által felajánlott trónt minisztere, Ce Cse átvette, és az idős Kuaj teljes mértékben Ce Csé-nek lett kiszolgáltatva. Három évvel később forrongások dúlták fel az államot, és Jen/Yan nemesei Csi állam királyának segítéségét kérték. A harcokban Kuaj meghalt, az elfogott Ce Csé-t pedig kivégezték.

 

²Tang és Vu az ókori krónikák szerint a Sang-és a Csou-dinasztia alapítói. Po herceg a Csu állambéli Ping király egyik unokája volt, aki i.e. 478-ban sikertelen puccsot indított Huj, Csu állam királya ellen. A puccsot leverték, ő maga pedig öngyilkosságot követett el.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

Külső fejezetek: (VIII. 1.) Összenőtt lábujjak1

1. Két összenőtt lábujj közötti bőrredő vagy egy hatodik kézujj még akkor is fölösleges az erényhez (de), ha természetes úton keletkezett. A különböző kelések és kinövések még akkor is fölöslegesek az alaptermészethez², ha valakinek a testén keletkeztek.

Vannak, akik az emberséget és az igazságosságot az öt létfontosságú szervhez rendelve, oda nem tartozó elvek mentén gyakorolják³. De ez nem a Tao és erénye (de) szerinti megközelítés. Éppen ezért, akinek két lábujja összenőtt, az rendelkezik egy fölösleges bőrredővel, és akinek van egy hatodik kinövése a kezén, az rendelkezik egy fölösleges ujjal. Így, ha valaki az öt létfontosságú szervhez bármiféle oda nem tartozót hozzárendel, akkor azokat elzülleszti és természetellenessé teszi az emberséggel és az igazságossággal, és összezavarja tiszta látását és tiszta hallását.

(¹Ahogyan már az Előszóban említettem, a Csuang-ce ma ismert 33 fejezete nem egységes, szerzői is különbözőek. A hagyomány az első hét fejezetet tekinti Csuang Csou eredeti művének. Az utána következők közül a VIII-XI. fejezeteket A. C. Graham "primitivista" anyagnak nevezi. E fejezetek szerzőit nagy mértékben befolyásolta a Lao-ce, így e négy fejezet ideológiája távolabb áll a Csuang Csou-nak tulajdonított Belső fejezetek központi gondolataitól.

²Az ’alaptermészet’ vagy 'veleszületett természet' - xing (hszing) – kifejezés, a konfucianizmus egyik alapfogalma első alkalommal tűnik fel a könyvben.

 

³Az öt létfontosságú szervet – szív, máj, tüdő, vese és lép – eleinte csak az öt elemhez rendelték hozzá: pl. a májhoz a fa elemet, a tüdőhöz a fémet. Későbbiekben azonban az öt konfuciánusi erényt is, amelyek az emberség (ren/zsen), igazságosság (ji), szertartás (li), bölcsesség (zhi - cse) és becsületesség, őszinteség (xin - hszin).)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Chuang Tzu Chapters in Lin Yutang's Version (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)