2. Lie Ce így szólt Jin kapuőrhöz*:
-- A tökéletes ember képes víz alá merülni anélkül, hogy
megfulladna, tűzbe lépni anélkül, hogy megégne és a tízezer dolog fölé
emelkedni anélkül, hogy félelem töltené el. Megkérdezhetem, hogy hogyan képes
erre?
-- Úgy, hogy védelmezi a tiszta életpáráját** – kezdte
válaszát Jin kapuőr – Ennek semmi köze a bölcsességhez, képzettséghez,
eltökéltséghez vagy bátorsághoz. Ülj le mellém és elmagyarázom neked! Aminek
van formája, alakja, hangja vagy színe, az mind-mind dolognak számít. Így
hát miért is volna különbség az egyik vagy másik dolog között? Vagy lehet-e bármelyiknek is elsőbbsége
a többivel szemben? Egyik sem több a másiknál, mindegyik csak forma és szín. Ám
minden, ami az alaknélküliségből kezdődik, az a nem-átalakulásban végződik. És ha valaki a legmagasabb fokon megvalósítja ezt, annak tud-e bármi is az útjába állni?
A számára kijelölt helyen időzik anélkül, hogy kilépne belőle, elrejtőzik a vég
nélküli határokon belül, ott kóborol, ahol a tízezer dolog kezdődik és
végződik. Egyesíti természetét, táplálja életpáráját, megszilárdítja erényét (de)
és ezáltal feloldódik abban, ami létrehozza az összes dolgot. Az ilyen ember védelmezi
az Éggel való egységét, és mivel szelleme hibátlan, így abba semmi sem tud
behatolni és felkavarni.
Amikor egy ittas ember leesik egy kordéról, akkor sem hal
meg, ha a kordé nagyon gyorsan megy. Bár csontjai és ízületei ugyanolyanok,
mint bárki másé, mégsem sérül meg annyira. Azért, mert a szelleme egész. Nem
tudott arról, hogy felült egy kordéra és arról sem, hogy leesett róla. Élet és
halál vagy rémület és rettegés nem hatolnak be mellkasába, emiatt képes
aggodalom nélkül belefutni veszélyes helyzetekbe is. Ha ő ennyire meg tudja
tartani egységét a bor segítségével, mennyivel inkább meg tudja az tartani, aki
az Égtől kapja egységét! A bölcs elrejti magát az égiben, ezért nem árthat neki
semmi.
Egy bosszúra szomjazó ember nem töri össze ellenfele kardját,
de még egy forrófejű ember sem egy tetőcserépen tölti ki haragját, hiába pottyant
őrá. Ha felismerjük, hogy minden Égalatti dolog egyenlő és ugyanaz, akkor ezzel
lehetővé válik, hogy megszabaduljunk az erőszak és harc zűrzavarától, a szigorú
büntetéstől és a kivégzéstől – és ez volna maga a Tao.
Ne azt fejlesszük ki, ami az ember eredendő természete, hanem azt, ami az Ég
természete. Az égi kifejlesztése életet adó, az emberi kifejlesztése életet károsító.
Ha nem tesszük félre az égit és nem hagyjuk figyelmen kívül az emberit, akkor
közelebb kerülünk az Igaz megvalósításához***
(*Az utolsó bekezdést kivéve ez a rész megtalálható a Lie-ce
című könyv II. fejezetének 4. részében.
**Ahogyan Victor H. Mair fogalmaz, ebben a fejezetben az
életpára (csi) "védelmezése" és "táplálása” hasonlóan fontos szerepet tölt be a test és a szellem/elme egészben tartásában, lecsillapításában, mint a hindu eredetű jógában a pránájáma (prána
irányítása, kiterjesztése).
***Ez az utolsó bekezdés feltehetően utólagos betoldás, így
Victor H. Mair nem is fordítja le.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
