2. Lie Ce így szólt Jin kapuőrhöz:1
-- A tökéletes ember képes víz
alá merülni anélkül, hogy megfulladna, tűzbe lépni anélkül, hogy megégne, és a
tízezer dolog fölé emelkedni anélkül, hogy félelem töltené el. Megkérdezhetem,
hogy hogyan képes erre?
-- Úgy, hogy őrzi a tiszta
életpáráját2 – kezdte válaszát Jin kapuőr – Ennek semmi köze ügyességéhez
vagy merészségéhez. Ülj le mellém, és elmagyarázom neked! Minden, aminek van
formája, alakja, hangja vagy színe, az dolognak számít. Így hát hogyan is
lehetne egyiket szétválasztani a másiktól? Vagy lehet-e különb egyik a másiktól?
Egyik sem több a másiknál, mindegyik csak forma és szín. Ám a dolgok a
formanélküliségből erednek, és a változatlanságban nyugodnak el. Ha valaki ezt a
legmagasabb fokon megvalósítja, annak útjába állhat-e bármi? A túlzások
nélküliben időzik, elrejtőzik a kezdetnélküliségben, ott kóborol, ahol a
tízezer dolog kezdődik és végződik. Egyesíti természetét, táplálja életpáráját,
megszilárdítja erényét (de), és ezáltal feloldódik abban, ami létrehozza
az összes dolgot. Az ilyen ember megőrzi az égi tulajdonságait, és mivel
szelleme hibátlan, így abba semmi sem tud behatolni és felkavarni.
Amikor egy ittas ember leesik
egy kordéról, akkor sem hal meg, ha a kordé nagyon gyorsan megy. Bár csontjai
és ízületei ugyanolyanok, mint bárki másé, mégsem sérül meg annyira. Azért,
mert a szelleme teljes. Nem volt tudatában annak, hogy felült a kordéra, és annak
sem, hogy leesett róla. Élet és halál, rémület és rettegés nem hatolnak be
mellkasába, emiatt képes aggodalom nélkül bármivel szembenézni. Ha ő ennyire
meg tudja tartani a bortól kapott egységét, mennyivel inkább meg tudja tartani
az, aki egységét az Égtől kapja! A bölcs elrejti magát az égiben, ezért nem
árthat neki semmi.
Egy bosszúra szomjazó ember nem töri össze ellenfele kardját, de még egy forrófejű ember sem egy tetőcserépen tölti ki haragját, hiába pottyant őrá. Ha felismerjük, hogy minden Égalatti dolog egyenlő és ugyanaz, akkor ez lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk az erőszak és harc zűrzavarától, a szigorú büntetéstől és a kivégzéstől – és ez volna maga a Tao. Ne azt fejlesszük ki, ami az ember természete, hanem azt, ami az Ég természete. Az égi kifejlesztése életet adó, az emberi kifejlesztése életet károsító. Ha nem tesszük félre az égit, de nem hagyjuk figyelmen kívül az emberit sem, akkor közelebb kerülünk az Igaz megvalósításához.3
(1Ez a rész, az utolsó bekezdés kivételével, megtalálható a Lie-ce című könyv II. fejezetének 4. részében.
2Ahogyan Victor H. Mair fogalmaz, ebben a fejezetben az
életpára (csi) "védelmezése" és "táplálása” hasonlóan
fontos szerepet tölt be a test és a szellem/elme egészben tartásában,
lecsillapításában, mint a hindu eredetű jógában a pránájáma (prána irányítása,
kiterjesztése).
3Ez az utolsó bekezdés feltehetően utólagos betoldás, így Victor H. Mair nem is fordítja le.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
