(XVII. 6.) Őszi áradások

6. A Sárga-folyó ura ezután megkérdezte:

-- Akkor hát mit tegyek és mit ne? Hogyan döntsem el, hogy mit tartsak meg vagy mit utasítsak el? Mit kövessek vagy mit dobjak el?

-- A Tao fényéből nézve az, hogy mi értékes és mi értéktelen, csak kifejezések, amelyek mindössze a szüntelen változásra utalnak - kezdte válaszát az Északi-tenger ura - Ne ragaszkodj kitartóan saját elméletedhez, mert ez ellentétes a Tao-val! Mi a kevés vagy mi a sok? Szintén csak olyan kifejezések, amelyek mindössze az egymáshoz viszonyított kiterjedésre utalnak. Ne viselkedj hajlíthatatlanul egyhangúan, mert eltérsz a Tao-tól! Legyél komoly és szigorú, mint egy állam uralkodója, aki senkinek nem osztogatja kegyeit. Legyél jóindulatú, mint egy település földszelleme, aki áldozás után pártatlanul adományozza áldását. Legyen gondolkodásod nyitott és széles látókörű, mint a négy irány végtelensége, amelyeknek nincsenek végpontjai vagy külső határai. Öleld át mind a tízezer dolgot, mindegyiknek egyformán kedvezz, mindegyiket egyformán támogasd, ez az egyetemesség és pártatlanság. Amikor a tízezer dolgot egyformának tekinted, akkor már nem mondhatod egyikre sem, hogy hosszú, a másikra pedig azt, hogy rövid.

A Tao kezdet és vég nélküli, de a dolgok születnek és meghalnak, nem lehetsz biztos abban, hogy a kiteljesednek. Az egyik pillanatban üresek, a következő pillanatban teljesek, kiszámíthatatlan az alakjuk. Az éveket nem lehet visszafordítani, az időt nem lehet megállítani. Pusztulás és növekedés, teljesség és üresség alig érnek véget, máris kezdődnek elölről. Ezt nevezhetjük nagy igazságosságnak és ezt mondhatjuk minden létező forma alapelvének. A dolgok élete olyan, mint egy ló vágtája, esztelen nyargalása – minden pillanatban változnak, minden pillanatban átalakulnak. Mit tegyél és mit ne? Hagyd, hogy a dolgok maguktól átalakuljanak.

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

              Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 5.) Őszi áradások

5. Egy gerendával vagy egy oszloppal egy város falát is ledönthetjük, de nem alkalmas arra, hogy betömjünk vele egy kis lyukat. Így azt mondhatjuk, hogy felhasználhatóság terén léteznek különbségek. Csi-csi and Hua-liu* akár ezer li-t is képesek megtenni egyetlen nap alatt, de nem tudnak patkányt fogni, ellentétben egy vadmacskával vagy menyéttel. Így azt mondhatjuk, hogy képességek terén léteznek különbségek. A bagoly éjjel megfogja a bolhát és még a hajszál hegyét is észreveszi, ám amikor kivilágosodik, hiába erőlködik, nem látja meg a dombot vagy a hegyet sem. Így azt mondhatjuk, hogy a lényeknek különbözőek a tulajdonságaik. Amikor ezt mondják, hogy „kövessük és tiszteljük a helyest és mellőzzük a helytelent vagy kövessük és tiszteljük azokat, akik jól kormányoznak és mellőzzük azokat, akik zűrzavart csinálnak”, akkor az azt jelenti, hogy nem értették meg Ég és Föld elvét vagy a tízezer dolog természetét. Ez olyan, mintha az Eget követnék és tisztelnék, de mellőznék a Földet vagy a jin-t követnék és mellőznék a jang-ot. Egyértelmű, hogy ez lehetetlen. Azok az emberek, akik folyamatosan így beszélnek, bolondok vagy csalók.

A császárok és a királyok nem egyformán mondtak le trónjukról. A három dinasztia uralkodói nem egyformán voltak sikeresek. Azokat, akik szembementek a korral és a kor szokásai ellenében cselekedtek, bitorlóknak nevezték; azokat, akik a korral együtt haladtak és követték a kor szokásait, az igazságosság társainak nevezték. Hallgass, hallgass, Sárga-folyó ura! Hogyan tudhatnál bármit is az érték és értéktelenség bejáratáról vagy a nagy és kicsi lakhelyéről?

 

(*Mu király nyolc lóból álló híres méneséből kettőnek a neve.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 4.) Őszi áradások

4. A Sárga-folyó ura így folytatta:

-- Hogyan választjuk el az értékest az értéktelentől vagy a nagyot a kicsitől, akár külső, akár belső a különbség közöttük? 

-- A Tao fényéből nézve a dolgokat, azok egyike sem értékes és egyike sem értéktelen – mondta az Északi-tenger ura – A dolgok szempontjából nézve mindegyik értékesként tekint magára és minden más dologra értéktelenként. Általános vélekedés szempontjából nézve sem az értékesség, sem az értéktelenség nem annak a dolognak a saját nézetén múlik.

Különbségük szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért látunk nagynak egy dolgot, mert úgy vélekedünk róla, hogy nagy, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amelyik ne lenne nagy. Ha azért látunk kicsinek egy dolgot, mert úgy vélekedünk róla, hogy kicsi, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amelyik ne lenne kicsi. Ha akként tekintünk az Égre és Földre, mint apró gabonaszemekre, vagy akként tekintünk egy hajszál hegyére, mint hegyvonulatra, akkor megértjük, hogy a méretről való tudásunk viszonylagos.

Értékük szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért tekintünk hasznosnak egy dolgot, mert hasznos, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne hasznos. Ha azért tekintünk haszontalannak egy dolgot, mert hasznavehetetlennek tűnik, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne haszontalan. Amikor belegondolunk abba, hogy bár kelet és nyugat ellentétek, de egyik sem létezik a másik nélkül, akkor megértjük, hogyan működik a dolgok felcserélése és egymásra hatása.

Az előnyben részesítés szempontjából nézve [a dolgokat], ha azért ítélünk helyesnek egy dolgot, mert kétségtelenül helyes, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, ami ne lenne helyes. Ha azért ítélünk el egy dolgot, mert kétségtelenül helytelen, akkor a tízezer dolog között egyetlen egy sincs, amit ne lehetne elítélni. Amikor belegondolunk abba, hogy Jao és Csie is helyesnek ítélte saját tetteit és elítélte a másikét, akkor megérthetjük, hogy a dolgokat különböző módon észleljük.

Régen Jao lemondott Sun javára, így Sun uralkodott császárként. Kuaj lemondott Cse javára és megszégyenítették. Utána Cse uralkodott, aki bevégeztetett*. Tang és Vu harcoltak, végül királyok lettek. Po herceg harcolt és kivégezték**. Ha megfigyeljük a küzdelem és vereség eme példáit, Jao vagy Csie esetét, láthatjuk, hogy ideje van az értékes viselkedésnek, és ideje az értéktelennek. Nincsen semmi, ami állandó.

 

(*Jen királyát, Kukaj-t rábeszélték, hogy Jao példáját utánozva mondjon le trónjáról minisztere javára. Ő meg is tette ezt i.e. 316-ban és minisztere, Ce Csi vette át helyét. Hamarosan azonban forrongások dúlták fel az államot, majd három évvel később Csi-állam megtámadta és bekebelezte Jen államot.

**Tang és Vu az ókori krónikák szerint a Sang-és a Csou-dinasztia alapítói. Po herceg a Csu királyi család leszármazottja volt, aki sikertelen lázadást indított az uralkodó ellen. Lázadását leverték, őt magát pedig i.e. 479-ben öngyilkosságra kötelezték.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 3.) Őszi áradások

 

3. A Sárga-folyó ura tovább kérdezett:

-- Manapság a vitázók az egész világon azt állítják, hogy a legapróbb dolognak nincs formája és a legnagyobb dolgot nem lehet körül határolni. Ez valóban igaz?

-- Ha a kicsi oldaláról szemléljük a nagyot, akkor nem látjuk át azt a maga teljességében – felelt az Északi-tenger ura – Ha a nagy oldaláról szemléljük a kicsit, akkor nem látjuk azt tisztán. Az apró a kicsi legkisebbje, az óriási a nagy legnagyobbja, ezért egyértelműen meg tudjuk különböztetni őket egymástól. Ugyanakkor ez függ a körülményektől. Testi forma nélkül nem tudjuk megállapítani valamiről, hogy „durva” vagy „finom”. [És ugyanígy] ha valaminek nincs testi formája, akkor nem tudjuk számokban kifejezni a méretét, és ha valamit nem lehet körül határolni, akkor nem tudjuk számokban megnevezni határait. A dolgok „durvaságát” szavakkal el tudjuk magyarázni, a dolgok „finomságát” el tudjuk képzelni. De az, amit nem tudunk szavakba önteni és el sem tudunk elképzelni, független a „finomságtól” vagy „durvaságtól”.

Ezért a nagyszerű ember tetteiben nem árt másoknak, de nem tulajdonít jelentőséget az emberségességnek és kedvességnek. Egy lépést sem tesz a haszon érdekében, de nem veti meg a kapunál [pénzért] szolgálókat. Nem iparkodik vagyont vagy gazdagságot szerezni, de nem büszkélkedik azzal, hogy elutasítja ezeket. Munkájában nem kér segítséget másoktól, de nem mutogatja saját erejét és nem veti meg a kapzsit és alantast. Viselkedésében eltér a közönségestől, de nem mutogatja egyediségét. A tömeg mögött marad, de nem veti meg azokat, akik hízelgéssel jutnak előre. Nem ösztönzi őt sem cím, sem a világ megbecsülése; nem okoz benne szégyent sem büntetés, sem a világ megrovása. Tudja, hogy nem lehet teljesen külön választani a helyest és a helytelent, és nem lehet tökéletesen meghatározni, hogy mi a nagy és mi a kicsi. Ezt a mondást hallottam: „A Tao embere hírnév nélküli, a legnagyobb erény (de) sikertelen, a nagy ember nem gondol magára.” A legtökéletesebb szintet akkor éri el, ha azzal együtt halad, amit a sors kiosztott számára*.

 

 

(*Ezt az utolsó bekezdést Victor H. Mair nem fordította le. Feltehetően utólagos betoldás, mert nem illeszkedik a szövegbe.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

            The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

            The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

            Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 2.) Őszi áradások

2. A Sárga-folyó ura ezt hallva megkérdezte:

-- Rendben, tehát ha felismerem azt, hogy az Ég és Föld hatalmas és egy hajszál vége pici, az elég?

-- Dehogyis! – mondta az Északi-tenger ura – A dolgok mértékét nem lehet behatárolni, az idő nem áll meg sosem, a sors következetlen, kezdet és vég bizonytalan. Éppen ezért a nagy bölcsesség messziről és közelről egyaránt szemléli a dolgokat. Így nem gondolja semmiről, hogy jelentéktelen, csak azért, mert kicsi és nem gondolja semmiről, hogy jelentőségteljes, csak azért, mert nagy. Hiszen tudja, hogy a dolgok mértékét nem lehet behatárolni. [A nagy bölcsesség] teljesen megérti a múltat és jelent. Így nem kesereg azon, ami elmúlt és nem iparkodik azon, hogy visszatartsa a jelent. Hiszen tudja, hogy idő nem áll meg sosem. [A nagy bölcsesség] tökéletesen látja a különbséget a teljesség és üresség között. Így nem örvendezik a sikernek és nem csügged, ha kudarc éri. Hiszen tudja, hogy a sors következetlen. [A nagy bölcsesség] ismeri az egyszerű és nyugodt ösvényt, ezért nem ragadtatja el magát az élettől és nem tekinti csapásnak a halált. Hiszen tudja, hogy kezdet és vég bizonytalan.

Megállapíthatjuk, hogy amit az ember tud, az kevesebb, mint amit nem tud; az az időtartam, amennyit él, rövidebb, mint az az időtartam, amennyit nem él. Amikor az ember valami egészen kicsit próbál meg egészen naggyá tenni, akkor összekavarodik és megzavarodik és nem jut el oda, ahová akart. Erről az oldalról közelítve a kérdéshez, honnan tudhatnánk, hogy egy hajszál vége alkalmas arra, hogy meghatározzuk, mekkora a legkisebb dolog? Vagy honnan tudhatnánk, hogy az Ég és Föld alkalmas arra, hogy behatároljuk a leghatalmasabbat?

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

(XVII. 1.) Őszi áradások*

 

1. Elérkezett az őszi áradások ideje és patakok százai zúdultak a Sárga-folyóba. A folyó úgy hömpölygött és olyan szélesre duzzadt, hogy egyik partról a másikra tekintve nem lehetett volna megkülönböztetni egy ökröt egy lótól. A Sárga-folyó urát elégedett boldogság töltötte el, úgy vélte, hogy az Ég alatti világ minden szépsége csak az övé. Az áramlatot követve kelet felé indult, míg végül elérte az Északi-tengert. Kelet felé pillantott és nem látott mást, csak a végtelen vizet.

A Sárga-folyó ura körbenézett, megpillantotta a Tengerek urát és nagyot sóhajtva így szólt hozzá:

-- Azt tartja a mondás: „Aki már százszor hallott a Tao-ról, azt hiszi magáról, hogy jobb, mint bárki más.” Ez bizony rám illik. Amikor először hallottam azokat, akik Konfuciusz tanításait kigúnyolták és lebecsülték Po-ji** igazságosságát, nem hittem nekik. De végtelenségedet meglátva, megértettem, ha most nem jöttem volna a kapudhoz, veszélyben (vagyis tudatlanságban) maradtam volna. A nagy módszer gyakorlói örökké rajtam nevettek volna.

Zso, az Északi-tenger ura ezt válaszolta:

-- Egy kútban élő békának nem beszélhetsz az óceánról, mert szűk helyen él. Egy nyári rovarnak nem beszélhetsz a jégről, mert csak a saját évszakát ismeri. Egy korlátolt tudósnak nem beszélhetsz a Tao-ról, mert gúzsba kötik saját tanai. Most, hogy átlépted partjaidat és megpillantottad a nagy tengert, felismerted jelentéktelenségedet. Így mostantól kezdve már lehet neked beszélni a nagy tanokról.

Az Ég alatti világ összes vizei közül egyik sem olyan hatalmas, mint a tenger. Folyók tízezrei folynak bele szüntelenül, mégsem telik meg soha. A vize Vej lü sziklánál folyik el megállás nélkül, mégsem ürül ki soha. [Szintje] tavasszal és ősszel sem változik, áradás és aszály semmit nem jelent számára. Még felmérni sem lehet, hogy mennyivel nagyobb, mint a Jangce vagy a Sárga-folyó. De én ezzel sosem büszkélkedtem. Saját formám [nagyságát] az Éggel és Földdel vetem össze, lélegzetem a jin-től és jang-tól kapom. Az Ég és Föld között olyan vagyok, mint egy apró kavics vagy egy kis fácska egy nagy hegyen. Mivel ilyen kicsinek látom magam, miért volnék büszke magamra?

Ha összevetjük a négy tenger területét az Ég és Föld közötti űrrel, nem olyannak tűnik, mint egy aprócska kőhalom egy hatalmas mocsárban? Ha összevetjük a Középső királyságot a négy tenger területével, nem olyannak tűnik, mint egy apró gabonaszem egy hatalmas raktárban? Az összes létező dolog száma tízezer, de az ember csak egyetlen egy közülük. Az emberek a kilenc tartományban élnek, ám az emberiség csak egy kis részét képezi azon élőlényeknek, akik gabonából tartják fenn magukat, bármerre is járjanak a csónakok és a szekerek. Összehasonlítva a tízezer dologgal, nem olyannak tűnik, mint egyetlen szőrszál egy ló testén? Az is csak ennyi, amit az öt császár örökül hagyott, amiért a három dinasztiát alapító király viszályt folytatott, ami miatt az emberséges ember aggodalmaskodik és amiért az elkötelezett tudós hajtja magát***. Po-ji azáltal lett híres, hogy mindent feladott, Konfuciuszt azért tekintették tudósnak, mert tanított. Mindezt csak azért, mert büszkék voltak magukra. De nem az voltál te is, aki az előbb még az árvizei miatt érzett büszkeséget?

 

(*A. C. Graham a XVII.-től a XXI.-ig tartó fejezeteket Csuang Ce követőinek műveiként tekinti. Ez az öt fejezet áll legközelebb a Belső fejezetek központi filozófiájához.

 

**Po-ji az öccsével együtt hűséget esküdött a Sang-dinasztia utolsó uralkodójának, aki egyúttal a termőföldet és a rajta termő növényeket is birtokolta. Így a Sang-dinasztia bukása után a testvérek válaszút elé kerültek: vagy megtagadják hűségesküjüket és esznek az új (általuk bitorlónak tekintett) dinasztia földjének terményeiből vagy pedig hűek maradnak az előző dinasztia szelleméhez. Ők az utóbbit választották, így éhen haltak. A kínai filozófiában és irodalomban az erény, a hűség és a kötelességtudat jelképeivé váltak.

 

***A különböző történelmi források jobbára eltérnek az öt császár (ti) nevét illetően. A három dinasztiát alapító királyok pedig a Hszia-, a Sang-és a Csou dinasztiák alapitói.)

Forrás: The Sacred Books of China (angol nyelven)

             The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)

             The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)

             Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)

              Po-ji (angol nyelven)