9. Konfuciusz a Lü-liang-zuhatagnál nézelődött. A folyó harminc ölnyi magasságból zúdult alá, a párája még negyven li-nyi távolságban is kavargott.1 Sem teknős, sem aligátor, sem pedig hal nem volt képes megélni ebben a vízben. Konfuciusz ekkor egy úszó öregembert pillantott meg. Azt hitte, hogy valami nagy szerencsétlenség érhette az öreget, aki emiatt véget akar vetni életének. Ezért hát utasította tanítványait, hogy sorakozzanak fel a parton, és mentsék ki az embert. Ám az öreg pár száz lépéssel odébb magától kijött a vízből. Kócos, vizes hajjal, jókedvűen énekelt, és sétált a töltés alján. Konfuciusz követte őt, és így szólította meg:
-- Azt hittem rólad, hogy
kísértet vagy, de közelről nézve látom, hogy ember. Megkérdezhetem, hogy van-e
valamilyen különleges módszered, hogy így tudsz úszni ebben a vízben?
-- Nincs különleges módszerem -
felelte az ember - Azzal kezdtem, ahová születettem; a természetemmel nőttem
fel, és beteljesítem végzetem. Az örvény kellős közepén merülök le, és az
áramlattal bukkanok fel újra. Követem a víz útját, nem ellenkezem vele. Hát,
így úszom.
-- Mit értesz azon, hogy azzal
kezdted, ahová születtél, a természeteddel nőttél fel, és beteljesíted végzeted?
– kérdezte Konfuciusz.
-- E hegyek között születtem,
és itt biztonságban érzem magam – ez az, ahová születettem. E víz mellett nőttem
fel, és benne biztonságban érzem magam – ez a természetem. Nem tudom, miért vagyok
ilyen, de ilyen vagyok – ez a végzetem.
(1Ugyanez a történet megtalálható a Lie-ce II. fejezetének 9. részében. Egy öl körülbelül 1.83 méter, egy li körülbelül 500 méter.)
Forrás: The Texts of Taoism (angol nyelven)
The Complete Works of Zhuangzi (angol nyelven)
The Book of Chuang Tzu (angol nyelven)
Wandering on the Way by Victor H. Mair (angol nyelven)
